Szent Korona Szolgálat

Jog és közigazgatás

Az EU és a Gondoskodó Magyarország területi politikájának összevetése - az SzKSZ területi képviseletének előkészítését megyékben, választási körzetekben és településeken végezzük Vissza a kezdőlapra. Az EU és a Gondoskodó Magyarország kulturális- és tudományos politikájának összevetése - az SzKSZ kulturális-és tudományos képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország egészségügyi politikájának összevetése - az SzKSZ egészségügyi képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország nevelés-oktatási politikájának összevetése - az SzKSZ nevelés-oktatási képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország védelmi politikájának összevetése - az SzKSZ védelmi  képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország családpolitikájának összevetése - az SzKSZ család (korosztály, nem)  képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország nemzetiségi politikájának összevetése - az SzKSZ nemzetiség-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország vallási politikájának összevetése - az SzKSZ vallás-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország államháztartási (költségvetési) politikájának összevetése Az EU és a Gondoskodó Magyarország gazdaságpolitikájának összevetése Az EU és a Gondoskodó Magyarország mezőgazdaság-élelmiszeripar politikájának összevetése - az SzKSZ mezőgazdaság-élelmiszeripar-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország ipar (könnyű-, nehéz- és energiaipar) politikájának összevetése - az SzKSZ ipar-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország szolgáltatáspolitikájának (közellátó és szociális szolgáltatás) összevetése - az SzKSZ szolgáltatás-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország idegenforgalmi politikájának összevetése - az SzKSZ idegenforgalmi képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország kereskedelem-politikájának összevetése - az SzKSZ kereskedelmi képviseletének előkészítését végzők

Természetesség vagy természetellenesség? - Miben különbözik a Szent Korona eszme értékrendje a globalista értékrendtől?

Az EU és a Gondoskodó Magyarország közlekedési és szállítási politikájának összevetése - az SzKSZ közlekedési-szállítási képviseletének előkészítését végzők

Képviselő-jelölt nyomtatható anyagai:
Videók

Alapok:

A Szent Korona értékrenden alapuló Gondoskodó Magyarország program A Szent Korona értékrenden alapuló Gondoskodó Magyarország programpontjai

A Szent Korona értékrenden alapüló hatalomgyakorlási rendszer Az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet Lisszaboni szerződés szövege Az EU jogrendszere, elemzés, összehasonlítás a Szent Korona értékrendjén alapuló Gondoskodó Magyarországgal

Az oldal eligazítója:

Az SzKSZ jog és közigazgatási képviseletének előkészítését végzők Az EU-Alkotmány tervezet és a Szent Korona alkotmányisága Emberi jogok a Gondokodó Magyarországon A Szent Korona értékrenden alapüló hatalomgyakorlási rendszer A Szent Korona értékrenden alapüló Szabadasaág Alkotmány, Alatörvény és Alaptörvény szintű főtörvények

Az SzKSZ jog és közigazgatási képviseletének előkészítését végzők

A Szent Korona eszmén alapuló háromszintű jogrendszer Az EU és a Gondoskodó Magyarország jogpoltikiájának összehasonlítása

A Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország jogpolitikájának összehasonlítása Előadás segédlet a Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország jogpolitikája összehasonlításáról

A Szent Korona értékrend, mint Magyar Modell hatása az európai jogrendszerre

Előadás segédlet a Szent Korona Szabadság Alkotmányától az Európai Konföderációig vezető út állomásainak bemutatására

Az EU-alapelvek és a szakrális alapú jogrendszer alapelvei

Bevezetés

Minden népcsoport azt a helyet választotta fizikai életteréül, amely kultúrájának leginkább megfelelt. Így jött létre a természetes, ökológiai - ökonómiai harmónia. Ez alakította a teljessé vált (lelki-szellemi-fizikai) életterét tulajdonló és birtokló népcsoportot kultúrájával közvetített, közös értékrendű nemzetté.
Az így működő rendszerben az egyes nemzetek természetes kapcsolatot alakítottak ki egymással, mindenek előtt szomszédaikkal, de bevonták ebbe az egyetemes kapcsolatrendszerbe földrészüket és az egész emberiséget.
Ez a kapcsolat részben - de csak részben - anyagi jellegű volt, vagyis arra szolgált, hogy egy nemzet azokat a saját előállítású termékeket, amelyek nagyobb mértékben álltak rendelkezésre, mint az azzal szemben jelentkező saját igény, el tudja cserélni olyanokra, amelyek - természeti környezete vagy kultúrája miatt - saját országában nem állítható elő. Ezzel kialakult egy természetes - de egy összetett kapcsolatrendszer részeként működő - munkamegosztás.
A nemzetek közötti kapcsolat másik része a szellemi és lelki (anyagtalan) értékek cseréjét jelentette. Ezzel vált lehetővé, hogy egy nemzet ingéniuma (tehetsége, szellemi értéke, értékalkotó egyénisége) ne csak önmagát, hanem az egész emberiséget szolgálja.
Az így, szerves egységként működő emberi társadalom a természetes harmónia mindhárom elemében (lélek, szellem és anyag) egyenletesen fejlődött. Ezt a fejlődést az biztosította, hogy a mindenkori lehetőségeken túlmutatott az emberek igényszintje. Az, hogy az igények egy része nem volt kielégíthető az adott kor lehetőségeivel, arra ösztönözte az emberiséget, hogy ismerettárát - és ezen keresztül a lehetőségeket - folyamatosan bővítse.
Ameddig a lélek-, a szellem (vagyis az anyagtalan világ) és az anyagi világ egyenletesen és egymást erősítve (a teljes Tudás egységében) fejlődött, az emberiség természetes módon élt abban a társadalmi és gazdasági rendszerben, amely mindenki számára meghatározta kötelezettségét és biztosította teljesítésének feltételeit, ami következményeként egyre több igény vált kielégíthetővé.
Az emberiség fejlődésében az anyagtalan és anyagi harmónia (a mítosz és a logosz, más szóval az értelem és az érzelem egysége) akkor bomlott meg, amikor egyes személyek, népcsoportok saját igényeiket föléemelték az adott kor egyenletes fejlődést biztosító lehetőségeinek, vagyis kiváltságokat határoztak meg önmaguk számára. Azért, hogy kiváltságuknak megfelelő igényeiket ki tudják elégíteni, meg kellett fosztaniuk minden más embert attól, hogy kötelezettségük teljesítésével arányos, az egyenletes fejlődés által biztosított igényeik kielégíthetők legyenek. Ezt csak erőszakkal lehetett elérni, mivel ez a többséget természetes jogaitól fosztotta meg. Így alakult ki a kiváltságosok és a kirekesztettek csoportjának egymással szembekerülése, az emberiség szerves egységének megbomlása.
És ekkor tette meg az emberiség az első lépést azon az úton, ami a globalizmusban megtestesülő embertelenségig vezetett. Ez a lépés pedig az volt, amikor az ember az addig életfeltételeinek megteremtésére szolgáló eszközt, a vadászó fegyvert nem a táplálékot adó állatok, hanem a kirekesztettnek minősített embertársai ellen fordította.
A kiváltságosok hatalmuk megőrzésére a fegyver mellett a teljes (lelki-, szellemi- és anyagi) kiszolgáltatottságot használják fel, kiterjesztve a terrorizmus eszköztárát.
Ezzel az emberiség letért a - természeti törvények rendszerének is mondható - Isteni Szabályrendszer követéséről, ami azt kívánta, hogy minden ismeretanyag a harmonikus fejlődés eszköze legyen, és rátért az anyag-vezérelte természetjogi útra, ami diszharmóniát eredményezett azzal, hogy mindent az anyagi lehetőségeknek rendelt alá. Miután alapvetően értékrend váltásról volt szó, mindenek előtt érintette ez a változás a mindennek alapjául szolgáló alkotmányokat és alaptörvényeket, amelyek egy ország más országokhoz való viszonyát és belső életének alapelveit fogalmazta meg.
A diktatúra érvényesítésének módszerei különbözőek voltak a történelem során, de mindegyik az igények és lehetőségek egyenlőtlenségének manipulációján alapult.
Legújabb kori történelmünkben a szocializmus meggátolta, hogy az igényeknek megfelelően fejlődjenek a lehetőségek, miután a kielégítetlen természetes igényekkel a lehetőségek fejlődését is gátolta. A jelenleg pusztító kapitalizmus (aminek már semmi köze a nevét adó, az életet, a létet, a szabadságjogokat biztosító „fej” dominanciájához) az igények fejlődését irreálisan megnöveli a kiváltságossá válás lehetőségeinek ígéretével. Ez az ígéret nem elérhető feltételeken alapszik, ezért ugyanazt eredményezi, mint a szocializmus: állandósul (sőt növekszik) a kielégítetlen igények mennyisége.
Azt, hogy a két - látszólag egymással antagonisztikus ellentétben álló[1] - eszmerendszer azonos tőről fakad, az bizonyítja, hogy a lehetőségek növelésének mértéke és elosztása mindkét rendszerben a kiváltságosok kezében van, és az összhang nélküliség (diszharmónia) folyamatosságát mindkét rendszer a kiszolgáltatottak kielégítetlen igényeinek állandósulásával éri el.
Az Európai Unió - és különösen a megbukott Alkotmány és az ennek alapján készített (és ugyancsak megbukott) Lisszaboni Szerződés – az összhang-hiány véglegesülését célozza azzal, hogy világszerte (globálisan) manipulálhatóvá teszi a kielégítetlen igényekkel - a lehetőségek összevonásán (koncentrálásán) keresztül - az embereket.
Ezzel a természetjogon alapuló - voltaképpen materialista - szemlélettel áll szemben az Isteni Szabályrendszert követő természetes kapcsolatokra épülő rendszer.
Míg az Isteni Szabályrendszer az öröktől fogva létező, a teljes harmóniát biztosító, szakrális értékrend alkotmányként követését határozza meg[2] (időszakokra vonatkozó, a mindenkori ismeretanyagnak megfelelő alaptörvényekkel[3] értelmezve), addig a természetjogi alapnormarendszer a materialista szemléletből adódóan az anyag által vezérelt összhang nélküliség (diszharmónia) előidézője és kiszolgálója.
[A két rendszer számos elemében hasonlóságot mutat, „csak” a lényegben és a gyakorlati következményekben tér el. A különbség annyi a kettő között, mint az arisztotelészi, formál-logikára alapuló szillogizmus - amely rendszerszinten bármilyen számú premissza esetén is legalább két konklúziót igazol - az Aquinói Szent Tamás „transzcendentális” premisszájával (ezt nevezik másutt „intuíciónak”) kiegészített szillogizmustól, amely egyértelmű konklúziót határoz meg.]

Röviden a két rendszer közötti különbség a következőkben foglalható össze:
Integrálás (összevonás) áll szemben a természetes koordinálással (összehangolással).
A kereslet és kínálat diszharmóniája áll szemben az igények és lehetőségek harmóniájával.
A kiváltáság - kiszolgáltatottság diktatúrája áll szemben az azonos feltételekkel gyakorolt kötelezettségek teljesítésén alapuló jogok gyakorlásának demokráciájával.
Az ember anyagi, kozmopolita (gyökértelen világpolgár) falanszter-fogaskerék (árú) minősítése áll szemben az ember lelki-, szellemi- és anyagi egységéből eredő ingéniumként (tehetsége, szellemi értéke, értékalkotó egyéniségeként) való értelmezésével.
Vagyis a nemzeti sajátosságok üres - rezervátumi - színfoltként kezelése áll szemben a nemzetek természetes élettereinek tiszteletben tartásával.

I. fejezet
Függetlenségvesztés - örök szabadság

1. szakasz
Függetlenségvesztés

A Lisszaboni Szerződés megszűnteti a tagállamok önálló értékrendjének és ennek megfelelően önálló érdekeinek a többi állammal szemben, kölcsönösen alkalmazható érvényesülését. Megszűnik minden ország - így Magyarország is - alkotmányos államnak lenni.

A Lisszaboni Szerződés a tagországok alkotmánya fölé helyezi önmagát az alábbiak szerint:

1. A négy liberális alapelv [EUM 26. cikk. (2)[4]]
Az EU (és ezt a Lisszaboni Szerződés is megerősíti) a globalizmus diktatúrájának alapelveit közvetíti a négy liberális alapelv következetes érvényesítésével és ezzel éri el gyarmatosító célját:
a. A tőke szabad áramlása
b. Az árú szabad áramlása
c. A szolgáltatás szabad áramlása
d. A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága)
2. A Lisszaboni Szerződés a jogrendszerrel és a jogalkalmazással kapcsolatban az alábbiakat veszi el a tagállamoktól:
  a./

Önálló jogalkotás (EUM 288 – 292 cikk[5])
A minden típusában kötelező érvényű, egységes jogrendszer megszűnteti az egyes nemzetek és országok hagyományos - és a nemzet érdekeit védő - normarendszerének jogi érvényesülését. Ezzel gyakorlatilag elveszíti jelentőségét a tagországok törvényhozása.
A tagországok képviselői elérték a tárgyalások során, hogy a tagállamok teljes jogalkotási függetlenségét elvevő és ezért minden tagországban felháborodást keltő EUA I-6[6] cikk kikerüljön a Lisszaboni Szerződésből, de benne maradt az I-12. cikk (Lisszaboni Szerződésbeli száma: EUM 2. cikk[7]), amely nem az I-6. cikk durvaságával, hanem kitöltő szövegekbe ágyazva ugyanezt rendeli el.
Ugyanez a cikk megtiltja a tagállamoknak, hogy a legfontosabb kérdésekben jogharmonizációval létrehozzanak saját környezetükben egy természetes érdekközösséget. („Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.” – EUM 2. cikk (5) bekezdés második albekezdés) Ezzel a Kárpát medence természetes szerves egységét (ökonómiai és ökológiai összhangját) megakadályozza érvényesülni – vagyis

a Lisszaboni Szerződés a második (gazdasági) Trianont jelenti a Kárpát medence nemzetei számára.

Ugyanakkor „hozott jog alapján” megengedi a 2004. előtti tagállamoknak a „Régionális unió” fenntartását (EUM 350. cikk[8]).

  b./ Közigazgatás (EUM 3. cikk[9])
Ez az intézkedés a tagországok saját hatásköréből kiveszi mindazokat az eszközöket, amelyekkel a tagállam saját polgárai jogainak és kötelezettségeinek összhangját biztosítani tudná, és az állam saját polgárainak érdekeit kifejezésre juttatná.
  c./

Igazságszolgáltatás (EUSZ 19.[10], EUM 86.[11] cikkek)
Mivel a „belső piac” magában foglal a tagállamokon belüli minden tevékenységet, a tagállamok igazságszolgáltatása nem csak idegen érdeket érvényesítő jogszabályok szerint kényszerül eljárni, de még a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás terén is állandó „felügyelet” alatt áll, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy az Európai Ügyészség és az Európai Bíróság bármikor, bármilyen ügyet saját hatáskörébe vonhat, vagyis megszűnik a tagországok önálló igazságszolgáltatása.

3.

A Lisszaboni Szerződés hatása Magyarországra

A Lisszaboni Szerződés legfontosabb (fundamentális) következménye, amely miatt számunkra elfogadhatatlan, az, hogy

a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek integrálásával („hatáskör-átadásával”) Magyarország (miként a többi tagország) gyakorlatilag megszűnik.

Magyarország ugyanabba – vagy rosszabb - helyzetbe kerül, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején az 1867-es kiegyezést követően. (Ismerjük ennek az I. világháborúba és Trianonba torkolló következményét.)
Ezeknek a következményeknek, illetve ezek eszközeinek – számunkra ugyancsak elfogadhatatlan – járulékai az alábbiak:

  a./
Az EU-val azonos jogállású (önálló jogi személyiségű) az Európai Központi Bank (EUM 282. cikk (3)[12]), sőt, az EU-t ténylegesen ez a szervezet irányítja. Ezzel az értékek érdekképviselete fölé emelkedik egy – gyakorlatilag természetes alap nélküli (virtuális) – értékjel-érdekképviselet.
  b./
A természetes – területi és nemzeti alapon álló – érdeksorrendiség érvényesülését megtiltva a háttérhatalom érdekprioritását erőlteti minden tagállamra (EUM 106. cikk[13])
  c./
A „letelepedési” jog az EU-tagországok állampolgárai számára közösségi jogot jelent, míg a „harmadik országokban” élők számára személyhez kötött jogként érvényesíthető (EUM 49. cikk[14]). Ez a magyarság számára a természetes együvétartozás gyakorlásának meghiúsulását, a nem magyaroknak adott lehetőséggel a kozmopolitizmus származási vonatkozásban is megnyilatkozó kiteljesedését jelenti.
  d./

A Lisszaboni Szerződésben Németország - az NDK-val történt egyesülésre hivatkozva – olyan kérdésekben élvez mentességet, amelyek – ugyanazon okok alapján – a 2004-ben belépő országokat is megilletnék (EUM 107. cikk (2) c./[15]), ugyanakkor az ezeket az országokat sújtó hátrányok (támogatás csökkentés – ld. mezőgazdasági kvóta[16] -, Magyarország és a Trianonnal elszakított utóállamok közötti jogharmonizáció tilalma - EUM 2. cikk (5) bekezdés második albekezdés, 7. jegyzet) Németországot még arányosan sem terhelik.

e./
Az esélyegyenlőtlenség garanciái, a védzáradékok [EUM 114. cikk (10) bekezdés[17]] és védintézkedések (EUM 66. cikk[18]) arra szolgálnak, hogy a diktatúra kialakítson egy országonkénti helytartói hálózatot, akik arra ügyelnek, hogy a „közös érdek” (vagy az „egyenlőbb” tagországok érdekei) minden körülmények között érvényesüljenek, ha kell, a tagország érdekeivel szemben is.
f./
A „taktikai” fogások a megtévesztést, az utólagos értelmezést szolgálják. Ezek közül kiemelkedő a definíciók hiánya és a piacgazdaság jellegének – szociális (EUSZ 3. cikk (3) bekezdés[19]), vagy a szabad versenyen alapuló nyitott (EUM 119. cikk[20]) - eltérő meghatározása.

Ezzel az EU elveszi (integrálja) a tagországok függetlenségét, hiszen a szuverenitás legfőbb elemeitől, a nemzet érdekeinek a külkapcsolatokon keresztül érvényesített védelmétől, a belső intézményrendszert (benne a gazdaságirányítást) természetes szabályozási és ellenőrzési jogaitól fosztja meg.

2. szakasz
Örök szabadság

A természetjogot globálisan értelmező gyarmatosító törekvésnek természetes alternatívája a Szent Korona eszmén alapuló szakrális Szabadság alkotmány alapelve, mi szerint

minden nemzet és minden ember függetlensége szent és sérthetetlen, mert minden nemzet örökké szabad.

Erről a szabadságról és az azt megvalósító függetlenségről senki nem mondhat le, éppúgy, ahogyan senki nem mondhat le életéről, hiszen egyik sem emberi kategória, ezért ez a Szabadság Alkotmányának első két rendelkezése:

1. §
Magyarország örökké szabad. (Hungaria semper libera)
2. §
A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez. (Una et eadem libertas)
a./
A Szent Korona tagja az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek.
b./
Államalkotó nemzet az, amely elfogadva a Szent Korona értékrendjét, kultúrájának helyet talált a Szent Korona Országának területén.

II. fejezet
A tőke szabad áramlása - a nemzeti vagyon önérték-növelése

1. szakasz
A tőke szabad áramlása

Az EU legfőbb előnyének azt tartják, hogy a tőke szabadon mozog a tagországok között, „fellendítve a gazdaságot”, hiszen pénz nélkül nincs gazdasági fejlődés.
Óhatatlan e miatt a pénzpolitikáról, a pénz szerepéről írni, mielőtt annak mozgását elemeznénk.
A globalizáció legfőbb jellemzője, hogy a hatalom megtartásának tárgyi eszközei (fegyver és pénz) a kiváltságot élvező elenyésző számú ember kezében vannak. A fegyver a diktatúra fenntartásának terrorisztikus eszköze, míg a pénzzel a kiváltságosok a lehetőségeket tudják összevonni (koncentrálni), és ezzel zsarolják az életfeltételeken keresztül az embereket.
Miután a diktatúra természetellenes rendszer, folyamatosan fejleszteni és növelni kell az eszközök számát ahhoz, hogy azokkal hatékonyan lehessen hatalmát fenntartani.
Ezért kell olyan közhangulatot kelteni, mintha az emberiség védelme indokolná az egyre növekvő hatékonyságú fegyverek előállítását, vagyis ez a kirekesztettek érdekében is történne.
A pénz mennyiségi növelése érdekében el kellett azt szakítani értékközvetítő szerepétől, és önállóvá kellett tenni. Miután a pénz, mint tárgy önállóan nem használható, csak eredeti funkciójában - vagyis venni lehet érte valami életfeltételt kielégítő tárgyat vagy szolgáltatást - eleve korlátozza ennek az eszköznek a növelhetőségét. Ennek a korlátnak a feloldását szolgálja a pénz természetes alap nélkülivé (virtuálissá) tétele, ami olyan tulajdonságokkal ruházza fel az eredeti funkciója szerint érték-közvetítő eszközt, amely az anyagi világ többi (természetes alaphoz kapcsolódó) része fölé emeli, kiváltani szándékozva vele az Isteni Szabályrendszer természetes fejlődés-biztosító, valós értékeket közvetítő szerepét.
Ez a - teljességében csak számítógépekben, tőzsdéken és a bankokban mutatkozó - Aranyborjú akar az ember természetes igényeinek kielégítőjévé válni, amikor uralmát korlátozás nélkül terjeszti ki az emberiségre, „a tőke szabad áramlása” parancs megvalósításával.

A tőkemozgás és fizetési műveletek korlátozásának tilalma

Az EUM 63. cikk[21] biztosítja a korlátlan tőkeáramlást: a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás egyaránt tilos.

A tőke szabad áramlásának következményei

1.
Mindazoknak az országoknak a teljes kirablása, amelyek helyet adnak a tőke szabadon áramlásnak, ami egy olyan tájfun, ami addig van a föld egy bizonyos területén, amíg mindent el nem pusztít. Miután elérte célját, továbbáll, hogy más területeket is elpusztítson.
A tőke pusztítása nem csak anyagi károkat okoz. Azzal, hogy koncentrálja a lehetőségeket és azokat saját érdeke szerinti területekre viszi, kiszolgáltatottá teszi a letarolt területen élőket: elveszi életterüket, ezzel létbizonytalanságba sodorja őket.
Az anyagi, fizikai rombolásnál nagyobb a lélekében és a szellemben végzett pusztítás. A lehetőségek elérésének délibábjával elszigeteli (izolálja), majd szembefordítja az embereket egymással, megszűnteti a természetes kapcsolatok összetartó erejét, ezzel szétzülleszti a családokat, az értéktelenség normarendszerének elfogadtatásával elveszi az önbecsülést és az önazonosság-tudatot.
2.
Az országok kirablása a tulajdon - nemcsak a termelőeszközök, hanem egy ország teljes (tehát anyagtalan és anyagi) vagyona - megszerzését jelenti.
Ez csak részben valósul meg a „működő tőke” közvetlen szabad áramlásával, amely nyílt diktatórikus módon alakítja át egy ország tulajdonosi szerkezetét.
Ennél sokkal embertelenebb a diktatúra burkolt, látszat-demokratikus módszere. Ez a fináncoligarchia bank-szektora, mint eszköz a gyarmatosításban.
3.
Ez az eszköz a lehetőségek biztosításában a „liberalizált” (bárki előtt nyitva álló szabadosság) részvétel esélyét terjeszti ki a gyarmatosított ország lakósaira. Azt mondja: „Segítek neked hitellel feltételeid javításában azért, hogy megfelelő minőségű, és mennyiségű terméket (szolgáltatást) tudj előállítani.”
Itt a csapda! Ugyanis a lehetőségek koncentrálásával a háttérhatalom oda és olyan módon telepíti a bárhol jelentkező igények kielégítésének lehetőségeit, ahová és ahogyan akarja. Így előáll az a helyzet - ez a hitelcsapda -, amiben a hitel igényléskor még valóságos „piac” a hitel felhasználása után „kiszalad” a hitelt felvevő lába alól. (Ezt érjük meg a „rendszerváltás” óta Magyarországon a mezőgazdasági termékek - tej, hús, tojás, gabona, takarmány - vonatkozásában.)
A hitel törlesztése „természetesen” kötelező, hiszen a piaci kockázat egyedül a hitelfelvevőt terheli. Amennyiben nem tud fizetni (mert nem tudja eladni a hitellel megnövekedett mennyiségű termékét), marad a gazdaság felszámolása, vagyis az, hogy a kis, vagy közepes magángazdaság a bankon keresztül a fináncoligarchia másik ága, a multinacionális ipari és kereskedelmi tőke kezébe kerül.
Az, hogy ennek mi az ára a jóhiszemű hitelfelvevő részéről, az, hogy nem tudva feldolgozni erkölcsi, egzisztenciális és anyagi csődjét öngyilkosságba menekül-e, hidegen hagyja a „szabadon áramló” tőkét.
A hitel kiszolgáltatottság-növelő szerepe nemcsak a termelőeszközök vonatkozásában működik, hanem a „tartós fogyasztási cikkek” - az életfeltételek alapjainak (pl. lakás, lakberendezés, kocsi) - vásárlásánál is ugyanezt a logikát követi.
Az állami szintű kiszolgáltatottságot növeli az „adósság-spirál”: a sarcolás következtében állandósított költségvetési-hiánnyal elszegényített állam csak úgy tudja kifizetni hiteltörlesztését, ha újabb hitelt vesz föl. Teheti ezt mindaddig, amíg a felbecsült nemzeti vagyon fedezi a hitel teljes összegét, mert ha ezt eléri, akkor a nemzeti vagyon egésze a hitelező tulajdonába megy át.
4.
Ezek után egyértelmű, hogy a „kamatkapitalizmus” elleni fellépés nem jelent megoldást. Ma már a természetes alap nélküli (virtuális) pénz növelése elért arra a pontra, amikor tovább nem fokozható mértékben távolodott el az általa közvetíthető értékektől.
Már egyre több olyan ajánlattal találkozunk, amely kamat nélküli hitelt ígér. Ez természetes védekezése a természetes alap nélküli (virtuális) pénznek. Nem kell a mennyiséget tovább növelni, hanem az eddig megszerzett lehetőség-kielégítési monopóliumot kell teljessé tenni. Vagyis a hitellel azt kell elérni, hogy minél teljesebb legyen a kiszolgáltatottság: a termelőeszközök koncentrálódjanak a háttérhatalomnál, a lehetőségek (amelyet - kifejezve a természetes állapottól történt eltávolodást - „kínálat”-nak neveznek) irányításával folyamatosan lehessen manipulálni az igényeket (a „keresletet”).
A „tőke szabad áramlása” a lehetőség-kielégítési monopóliumot kiteljesíti annak kozmopolitává (internacionálissá) integrálásával.

2. szakasz
A nemzeti vagyon önérték-növelése

A lehetőség-kielégítési monopólium integráción (összevonáson) alapuló kialakulását kell megtörni, és nem a lehetőség-monopólium életterének látszat-beszűkítését kell célul kitűzni.

A lehetőség-kielégítés monopolizálásának (integrációjának) egyetlen alternatívája a nemzetek természetes igény-lehetőség összhangjának (koordinációjának) visszaállítása.

Ennek eléréséhez mindenek előtt az értékek keletkezésének és felhasználásának azonosságát kell megteremteni.
Ezt adja a Szent Korona Szabadság Alkotmányának 3. és 4. rendelkezése:

3. §
Ami a magyar földön, föld alatt és föld felett van, a Szent Korona által jelképezett egyetemes magyarság elidegeníthetetlen, örök tulajdona, amelyet csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak. (Sacra Corona radix omnium possessionum)
A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve:
  a./ Nem semmisítheti meg a birtokot.
  b./ Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését.
  c./ Csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot.
4. §
Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. (Sub specie Sacrae Coronae)

Ezek az alapelvek a szabadság feltételeit biztosítják. Érvényesítésükkel kell elérni, hogy az állam saját vagyonnövekedéséből (mint lehetőségből) elégítse ki a saját igényeit részben közvetlenül, részben pedig közvetett módon, úgy, hogy igényei fölötti lehetőségeit más államokkal cseréli el olyan lehetőségekre, amelyeket saját kielégítetlen igényei kívánnak.
Vagyis a lehetőségek igény-manipulációjával kikényszerített diszharmónia helyébe kell léptetni a lehetőség-fejlődést biztosító természetes igénynövekedést jelentő harmóniát.
E nélkül az egyes államokat a fináncoligarchia profit-elvonásán keresztül mesterséges szegénységben lehet tartani (2006-ban a multinacionális cégek nyereségkivitele és az államadósság törlesztése együttesen minden magyar állampolgár zsebéből több egy millió forintot vett ki), ami eszköze a kiszolgáltatottság állandósulásának, mi több: annak elfogadásának, hogy ez természetes.

A szabadság feltételeinek védelmét is biztosítja a Szent Korona Szabadság Alkotmánya:

5. §
Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni. (Ius resistendi et contradicendi)

III. fejezet
Az árú és a szolgáltatások szabad áramlása - az önellátás alapja a nemzeti termék

1. szakasz
Az árú és a szolgáltatások szabad áramlása

Ahhoz, hogy az árú- és szolgáltatás szabad áramlásának hatását értékelni tudjuk, figyelembe kell venni az alábbiakat:
Világviszonylatban az igények és lehetőségek összhangja megbomlott, és ez az összhang hiány (diszharmónia) mesterséges és nem természetes. A potenciálisan visszafogott lehetőség-fejlődéssel (e miatt „fizetésképtelen a kereslet”) egyes földrészeken és országokban jelentős igény-kielégítetlenség jelentkezik (ennek legelborzasztóbb példája az, hogy évente több millió ember hal éhen). Ugyanakkor a lehetőség-monopóliumok jelentős termék-készletekkel és kihasználatlan szolgáltatás-kapacitással rendelkeznek.
Azért szükséges a természetes összhangot erőszakos intézkedéssel megtörni, hogy a lehetőség-monopóliummal az igénykielégítést „szabályozni” lehessen, vagyis minden állam rákényszerüljön arra, hogy - ha lakóssága természetes igényeit ki akarja egy minimális szinten elégíteni - lemondjon a lehetőségbiztosítás önállóságáról. Ha ez nem sikerül gazdasági eszközökkel, akkor jön a terrorisztikus eszköz: a fegyver, aminek bevetésére két esetben kerül sor: egyik eset az, amikor talál a világuralmat (globalizációt) „vezénylő” háttérhatalom elfogadható okot (ld. Szerbia-Koszovó konfliktus); a másik eset akkor következik be, ha nem talál (ld. Irak).
A cél az „áru és szolgáltatás szabad áramlásával” az, hogy világméretűvé tegye a háttérhatalom az emberek kiszolgáltatottságát, kitárva a kaput a „tőke szabad áramlása” előtt.
Ennek a célnak az eszköze a szerves egységként működő világ hagyományos munkamegosztásának felszámolása, a nemzeti önazonosság-tudat gyökereinek megsemmisítése. Ezek ugyanis lehetetlenné tennék annak a legaljasabb tervnek a végrehajtását, hogy a kiszolgáltatottság miatt választási lehetőségétől megfosztott emberek igényeiket olyan termékekkel és szolgáltatásokkal elégítsék ki, amelyek mérgezik testét, lebénítják tudatát és megfosztják lelki erejétől, amellyel ellen tudna állni az ellene elkövetett nemzetirtásnak (genocídiumnak).

1.
Korlátozó rendelkezések
1.1
Áruforgalmi korlátozás tilalma
Az EUM 34. és 35. cikk[22] megtilt a tagállamok közötti minden behozatalra vagy kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést.
1.2
Vállalkozások termelési- és értékesítési megállapodásának tilalma
Az EUM 101. cikk[23] az alábbi tiltásokat tartalmazza:
(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:
a./
a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
b./
a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;
c./
a piacok vagy a beszerzési források felosztása;
d./
egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
e./
a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.
2.
Az árú-és szolgáltatás szabad áramlásának következményei:
2.1
Támogatás, kvóta
Manipulálni lehet a lehetőség-kielégítést úgy, hogy az igény-fejlődés arra a szintre csökkenjen a gyarmatosított államokban, amely „szabályozható”.
Ezt a következményt a támogatási- és kvóta-rendszerekkel érik el, a védzáradékokkal [EUM 114. cikk (10) bekezdés – 17. jegyzet] és védintézkedésekkel (EUM 66. cikk – 18. jegyzet) biztosítva ennek érvényesülését.
A támogatás célja, hogy a tagállamokból elvont bevételek egy részét visszautalják, az EU által meghatározott célok megvalósítására. Magyarországon az elvonás és a visszaosztás éves egyenlege több mint 4000 milliárd forint[24]. (Részletes bizonyítékok „Az EU-sarcolás bizonyítékai” c. részben)
A támogatási rendszerekkel biztosítják, hogy a nemzeti vagyont képező, de a háttérhatalomba be nem olvadt (integrálódott) nemzeti vagyon (amíg van) ne tudjon érvényesülni, hogy ezen a területen is megvalósuljon a „tőke szabad áramlása”, vagyis a lehetőség-monopólium teljessé váljon. Erre szolgál a Lisszaboni Szerződés EUM 107. cikk (1) bekezdése (15. jegyzet):
„Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”
2.2
Áruként határozza meg a nemzet fizikai egységét megjelenítő területet (termőföldet) és a nemzet személyi részét, az embereket.
Ez a következmény megvalósítja a gyökereitől megfosztott, izolált, „Falanszter-fogaskerék” - a valamikori „ember” - alkatrészt, akinek pontosan az a feladata, mint a klasszikus rabszolgatartó államokban a rabszolgáknak: államuk gyarmat, önállóságuk nincs, fizikai egészségük csak addig érdekli a rabszolgatartót, amíg munkabírásuk a feltételeknek megfelelő.

2. szakasz

Az önellátás alapja a nemzeti termék

Az igények és lehetőség harmonikus fejlődésének alapja a természetes érdeksorrendiség. (A természetes érdeksorrendiség a harmóniát biztosítja, e miatt nem csak anyagi kategória. Tárgyalását azért tartom itt szükségesnek, mert az anyag-centrizmus megbontásával éri el a szakrális alkotmányosság célját: a Gondoskodó Állam megteremtését.)
Ez a családok, települések, területi egységek szerint szerveződő (objektív) társadalmi csoportok szerves rendszert alkotó kapcsolatát jelenti egyrészt (amelyek érdekképviseletét a területi önigazgatás látja el), másrészt személyi jegyek (vallás, származás, kor, nem, foglalkozás) alapján történő érdekek érvényesítésének képviseletét, ezen (szubjektív) jegyek alapján szerveződő társadalmi csoportok önigazgatásán keresztül. Így alakul ki az azonos (lelki-, szellemi- és anyagi) élettérben élő népcsoport által létrehozott nemzet érdekeit képviselő és védelmező állam természetes képviseleti rendszere, amelynek jogalkotó, igazgató funkcióját a területi, míg az ellenőrző és kezdeményező funkcióját a személyi jegyek alapján szervezett képviseletek látják el.
Az áruk és szolgáltatások, mint lehetőség-biztosító eszközök előállítása és felhasználása a területi elv szerint történik, az ember egyéni tulajdonságai szerinti közreműködésével és igényei kielégítésére.
Az alapvető életfeltételek (a napi szükségletek - pl. lelki-, szellemi- és testi egészségmegőrzés, nevelés, hagyományok ápolása, élelmezés) kielégítése általános jellemzőként egy család, település és terület önellátásával valósul meg, kivételes esetben más területekkel történő értékcsere útján.
Az állandó jellegű életfeltételek (pl. lakás, energia- és kommunikációs ellátás, vízellátás, csatornázás, szállítás, közbiztonság, védelem) kielégítése általános jellemzőként települési, kivételesen állami szintű önellátási feladat.
Az így, szerves egységként működő társadalom az igények és lehetőségek harmóniáját visszaállítja és biztosítja önmaga számára, nem egy generációra, hanem - a szakrális értékrend szerinti élettel - jövő-meghatározó jelleggel is.
És nem Európára, nem egy országra, nem egy embercsoportra, hanem az egész Földre és az egész emberiségre.
A harmónia visszaállítása teremti meg annak a feltételét, hogy a lehetőségek monopolizálásától megszabadulva megszűnjék a kiváltságosok - kiszolgáltatottak örök feszültségére épülő diktatúra és felváltsa azt a kötelezettségek teljesítésével összhangban gyakorolt jogok demokráciája.

IV. fejezet
A szabad letelepedés - a nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége

1. szakasz
A szabad letelepedés

Minden ember ahhoz a nemzeti közösséghez tartozik, amelyhez hite és tudata fűzi. Az, hogy egy nemzet lelki-, szellemi- és anyagi élettere milyen területen és milyen igazgatási rendszer alatt biztosítja a harmóniát, attól függ, hogy mennyire tudja érdekeit érvényesíteni.
A globalizáció megszünteti a nemzetek természetes életterét, ezzel megfosztja az embereket gyökerüktől, ezen keresztül mindattól a természetes feltételrendszertől, amelyben részt tud venni az igények - lehetőségek egyenletes és fokozatos fejlődésében, így részesévé válik annak, hogy saját nemzete értékei saját nemzetét gyarapítsák.
A „letelepedés szabadsága” elvnek az a célja, hogy az emberek alapvető természetes tulajdonságaikat (vallás, származás, egy adott kultúrkörhöz kötődés) elveszítsék, ezzel megszűnjék az az emberek közötti kapcsolat, amely erősíti az összhang (harmónia) igényét.
Az EU bárkinek, aki bármelyik EU-tagország állampolgára, lehetővé teszi azt, hogy bármelyik tagországban letelepedjen, és ott állampolgárrá váljon, vagyis közösségi joggá teszi számukra a letelepedés szabadságát. Ugyanakkor az ún. „harmadik országokban” élő emberek egyéni elbírálás alapján telepedhetnek le anyaországukban és válhatnak annak állampolgárává.

Az EUM 49. cikk (14. jegyzet):
„Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.
A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen a 48. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.”

Az emberek szabad áramlásának (letelepedés szabadságának) következményei

1.
Megszűnik az egyes országokban az államalapító nemzet dominanciája.
Az - elsősorban - anyagi feltételekhez kötött letelepedés (állampolgárság megszerzése) lehetővé teszi, hogy egy államban olyan emberek gyakorolják a politikai és gazdasági hatalmat, akik ott idegenek, vagyis nem az államalapító nemzet kultúrkörébe tartoznak. Ezzel megszűnik az állam és a nemzet természetes kapcsolata, az őshonos népcsoport - amely közös kultúrájában nemzetté vált - kiszolgáltatottá válik saját hazájában.
2.
Lehetetlenné válik az azonos nemzetiséghez tartozó embereknek azonos élettér biztosítása.
A történelem során politikai vagy gazdasági okból anyaországukat elvesztő emberek csak egyéni elbírálás alapján élhetnek anyaországukban a „letelepedés szabadságával”. Az egyéni elbírálás szempontjai viszont úgy alakíthatóak, hogy azzal „szabályozható” legyen a lehetőség-monopólium kiterjesztésére.

2. szakasz
A nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége

Minden ember ahhoz a kultúrkörnyezethez tartozik, amelyben született. Ez a kultúrkörnyezet annak a nemzetnek a jegyeit közvetíti, amelynek az ember hitével és tudatával részévé válik. Ez azt is jelenti, hogy a nemzet, mint szülő, nevelő, életteret adó erő meghatározza az ember hovatartozását, kötelességei teljesítésének és jogai gyakorlásának helyét. Ezt jelenti az, hogy „Itt élned, halnod kell!”.
Ebből adódik, hogy az embernek kötelessége annak a nemzetnek a lelki-, szellemi- és anyagi vagyonát növelni, amelynek nemzeti vagyona őt életre keltette, nevelte, és amely átöröklött tulajdonságaival alkalmassá vált az emberi életre.
Az ember kötelezettségei közül a legalapvetőbb és minden mást meghatározó az, hogy saját érdekeit teljes felelősséggel képviselje, akár közvetlenül, akár megbízottján keresztül. Csak ezzel tudja elérni, hogy megteremtődjék és állandósuljon az ember - és rajta keresztül a teljes nemzet - harmóniája, aminek feltétele a lelki-, szellemi- és anyagi élettér.
Ezt kell elérni az önkormányzatisággal (és nem pártokkal) felépített képviseleti rendszerrel, amely a nemzet teste két részének, a területnek és az embereknek az érdekeit minden idegen érdek fölé helyezi.
Ez a rendszer tudja biztosítani, hogy minden ember felismerje a teremtéssel neki adományozott küldetését és ennek teljesítésével - kötelezettségként - növelje az őt szülő, nevelő és neki az életteret adó nemzet lelki-, szellemi- és anyagi vagyonát.

V. fejezet
Az EU-alapelvek és a szakrális alapú alkotmányosság

Az EU (és ezt a Lisszaboni Szerződés is megerősíti) a természetjogi alapelveket közvetíti a négy liberális alapelv konzekvens érvényesítésével és ezzel éri el gyarmatosító célját:
1. A tőke szabad áramlása
2. A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága)
3. Az árú szabad áramlása
4. A szolgáltatás szabad áramlása
Ezzel szemben áll az Isteni Szabályrendszer szerinti szakrális alapú alkotmányosság szerinti társadalmi rendszer. Feltétlenül ki kell emelni, hogy az Isteni Szabályrendszer alapjai - és ez az alkotmány - öröktől élnek, ezért állandóak. Ezeket értelmezi (a mindenkori ismeretanyag és társadalmi helyzet szerint) az Alaptörvény - ezt nevezik ma helytelenül alkotmánynak.

A Szent Korona eszme szakrális alapú Szabadság alkotmánya:

1. §
Magyarország örökké szabad. (Hungaria semper libera)
2. §
A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez. (Una et eadem libertas)
a./
A Szent Korona tagja az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek.
b./
Államalkotó nemzet az, amely elfogadva a Szent Korona értékrendjét, kultúrájának helyet talált a Szent Korona Országának területén.
3. § Ami a magyar földön, föld alatt és föld felett van, a Szent Korona által jelképezett egyetemes magyarság elidegeníthetetlen, örök tulajdona, amelyet csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak. (Sacra Corona radix omnium possessionum)
A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve:
a./
Nem semmisítheti meg a birtokot.
b./
Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését.
c./
Csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot.
4. §
Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. (Sub specie Sacrae Coronae)
5. §
Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni. (Ius resistendi et contradicendi)

Ezt a szakrális alkotmányt őrizte meg és mentette át évezredeken keresztül a magyarság a Szent Korona eszmében. Ez az eszme, amelyet minden diktatúra legfőbb ellenségének tekint, hiszen ez képes egyedül megvalósítani az igények és lehetőségek harmonikus fejlődését, vagyis az Isteni Szabályrendszert.


Jegyzetek

EUA = EU Alkotmány

EUSZ = Szerződés az Európai Unióról

EUM = Szerződés az Európai Unió működéséről

 

[1] Bibó István: A kapitalista liberalizmus és a szocializmus-kommunizmus állítólagos kiegyenlíthetetlen ellentéte

 

[3] Alaptörvény vázlat: Gondoskodó Magyarország

 

[4] EUM 26. cikk

(1) Az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.

(2) A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e Szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.

(3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel meghatározza az összes érintett ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének biztosításához szükséges iránymutatásokat és feltételeket.

 

EUM 27. cikk

A Bizottság a 14. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására irányuló javaslatainak kialakításánál figyelembe veszi azoknak az erőfeszítéseknek a mértékét, amelyeket a különböző fejlettségi szintű gazdaságoknak a belső piac létrehozása érdekében meg kell tenniük, és megfelelő rendelkezéseket javasolhat.

Ha az ilyen rendelkezések eltérésekként jelennek meg, azoknak ideiglenes jellegűeknek kell lenniük, és a belső piac működését csak a lehető legkisebb mértékben zavarhatják.

 

[5] EUM 288. cikk

Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el.

A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.

A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.

Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek.

 

EUM 289. cikk

(1) A rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll. Ezt az eljárást a 294. cikk határozza meg.

(2) A Szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása különleges jogalkotási eljárásnak minősül.

(3) A jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok jogalkotási aktusoknak minősülnek.

(4) A Szerződések által külön meghatározott esetekben jogalkotási aktusok a tagállamok egy csoportjának vagy az Európai Parlamentnek a kezdeményezésére, az Európai Központi Bank ajánlására vagy a Bíróság, illetve az Európai Beruházási Bank kérelme alapján is elfogadhatók.

 

EUM 290. cikk

(1) A jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják.

A felhatalmazást tartalmazó jogalkotási aktusokban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát. Az adott szabályozási terület alapvető elemei kizárólag a jogalkotási aktusban szabályozhatók, és ezekre vonatkozóan nem adható felhatalmazás.

(2) A jogalkotási aktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás gyakorlásának feltételeit, amelyek a következők lehetnek:

a) az Európai Parlament vagy a Tanács úgy határozhat, hogy a felhatalmazást visszavonja;

b) a felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor léphet hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács a jogalkotási aktusban előírt határidőn belül nem emel ellene kifogást.

Az a) és b) pont alkalmazásakor az Európai Parlament tagjainak többségével, a Tanács pedig minősített többséggel jár el.

(3) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok címében fel kell tüntetni a „felhatalmazáson alapuló” kifejezést.

 

EUM 291. cikk

(1) A tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(2) Ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 24. és 26. cikkében előírt esetekben a Tanácsra.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben előre meghatározza a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit.

(4) A végrehajtási aktusok címében fel kell tüntetni a „végrehajtási” kifejezést.

 

EUM 292. cikk

A Tanács ajánlásokat fogad el. A Tanács a Bizottság javaslata alapján jár el minden olyan esetben, amikor a Szerződések előírják, hogy a jogi aktusokat a Bizottság javaslata alapján kell elfogadnia. A Tanács egyhangúlag jár el azokon a területeken, amelyeken az Unió jogi aktusainak elfogadásához egyhangúság szükséges. A Bizottság, valamint az Európai Központi Bank a Szerződésekben külön meghatározott esetekben ajánlásokat fogad el.

 

[6] EUA I-6. CIKK

Az uniós jog

Az Alkotmány, valamint az Unió intézményei által a rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása körében alkotott jog a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élvez.

 

[7] EUM 2. cikk

(1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.

(2) Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan mértékben gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról.

(3) A tagállamok gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukat az e szerződésben meghatározottak szerinti szabályok keretében hangolják össze, amelyek megállapítására az Unió hatáskörrel rendelkezik.

(4) Az Unió az Európai Unióról szóló szerződésnek megfelelően hatáskörrel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika meghatározására és végrehajtására, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását.

(5) Meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit.

Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.

(6) Az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések állapítják meg.

 

[8] EUM 350. cikk

A Szerződések rendelkezései nem zárják ki a Belgium és Luxemburg, valamint a Belgium, Luxemburg és Hollandia közötti regionális uniók fennállását és megvalósítását annyiban, amennyiben e regionális uniók célkitűzései a Szerződések alkalmazásával nem valósulnak meg.

 

[9] EUM 3. cikk

(1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:

a) vámunió;

b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása;

c) monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró (addig az EKB „felügyel” – HJ); 

d) a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében;

e) közös kereskedelempolitika.

(2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.

 

 

[10] EUSZ 19. cikk

(1) Az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű törvényszékekből áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során.

A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

(2) A Bíróság tagállamonként egy-egy bíróból áll. Munkáját főtanácsnokok segítik.

A Törvényszék tagállamonként legalább egy bíróból áll.

A Bíróság bíráit és a főtanácsnokait, valamint a Törvényszék bíráit olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 253. és 254. cikkében megállapított követelményeknek. A bírákat és főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hatéves időtartamra nevezik ki. Megbízatásuk megújítható.

(3) A Szerződésekkel összhangban az Európai Unió Bírósága:

a) dönt a tagállamok vagy az intézmények valamelyike, illetve valamely természetes vagy jogi személy által hozzá benyújtott keresetekkel elé terjesztett ügyekben;

b) a nemzeti bíróságok kérelmére előzetes döntést hoz az uniós jog értelmezésére vagy az intézmények által elfogadott jogi aktusok érvényességére vonatkozó kérdésekről;

c) dönt a Szerződésekben meghatározott egyéb esetekben.

 

[11] EUM 86. cikk

(1) Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.

Ha nincs egyhangúság, legalább kilenc tagállam kérheti, hogy a rendelettervezetet terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a Tanácsban folytatott eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követően és konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy hónapon belül a tervezetet visszautalja elfogadásra a Tanács elé.

Ugyanezen határidőn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kíván létrehozni az adott rendelettervezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerződés 329. cikke (1) bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) Az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik – adott esetben az Europollal együttműködve – az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra az (1) bekezdésben előírt rendeletben meghatározottak szerint. Az ilyen bűncselekmények vonatkozásában a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el.

(3) Az (1) bekezdésben említett rendeletek meghatározzák az Európai Ügyészség jogállását, feladatainak ellátására irányadó feltételeket, a tevékenységét szabályozó eljárási szabályokat és a bizonyítékok elfogadhatóságának szabályait, valamint a feladatai ellátása során végzett eljárási cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat.

(4) Az Európai Tanács ezzel egyidejűleg vagy ezt követően határozatban, annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség hatáskörét kiterjessze a több államra kiterjedő vonatkozású súlyos bűncselekményekre, az (1) bekezdést és ebből következően – a több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények tetteseit és részeseit illetően – a (2) bekezdést módosíthatja. Az Európai Tanács az Európai Parlament egyetértését és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.

 

[12] EUM 282. cikk

(1) Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank és azon tagállamok nemzeti központi bankjai irányítják, amelyeknek hivatalos pénzneme az euro, és amelyek az eurorendszert alkotják.

(2) A KBER-t az Európai Központi Bank döntéshozó szervei irányítják. A KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. E cél veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Unió célkitűzéseinek megvalósításához.

(3) Az Európai Központi Bank jogi személy. Kizárólag az Európai Központi Bank jogosult euró kibocsátásának az engedélyezésére. Hatásköreinek gyakorlásában és saját pénzügyei kezelésének tekintetében függetlenséget élvez. Az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok kormányai tiszteletben tartják ezt a függetlenséget.

(4) Az Európai Központi Bank a 127–133. és a 138. cikkel, valamint a KBER és az EKB alapokmányában megállapított feltételekkel összhangban elfogadja a feladatai végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ugyanezen cikkeknek megfelelően azok a tagállamok és központi bankjaik, amelyek pénzneme nem az euro, megőrzik a monetáris ügyekben meglévő hatásköreiket.

(5) Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal, továbbá valamennyi nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban, és a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet elő.

 

[13] EUM 106. cikk

(1) A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az a Szerződésekkel, különösen az annak 21. és 101–109. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.

(2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel.

(3) A Bizottság biztosítja e cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat intéz a tagállamokhoz.

 

[14] EUM 49. cikk

Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.

A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.

 

[15] EUM 107. cikk

(1) Ha a Szerződések másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(2) A belső piaccal összeegyeztethető:

a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, feltéve hogy azt a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják;

b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás;

c) a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás, amennyiben a támogatásra a felosztásból eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozásához szükség van.

Öt évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően e pontot a Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadott határozattal hatályon kívül helyezheti.

(3) A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető:

a) az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, valamint a 349. cikkben említett térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ezek strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére tekintettel;

b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás;

c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben;

d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az a Közösségen belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben;

e) a támogatás olyan egyéb fajtái, amelyeket a Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel hozott határozatával határoz meg.

 

[16]

Mg-i területek

Magyar adottság

Magyar igény

Aláírt kvóta

Elért szint %-ban

adottsághoz - igényhez

Szántóföldi bázisterület (ha)

4 500 000

3 653 353

3 487 792

81.2 | 77.5

Regionális hozam (t/ha)

*

5.04

4.73

* | 93.8

Tradicionális durumbúza (ha)

 

15 000

2 500

16.7

Nem tradicionális durumbúza (ha)

 

50 000

4 305

8.6

Rizs (ha)

 

18 000

3 222

17.9

Szárított takarmány (t)

 

200 000

49 593

24.8

Cukor A (t)

 

400 000

400 454

100.1

Cukor B (t)

 

80 000

1230

1.5

Izoglükóz A (t)

 

130 000

127 627

98.2

Izoglükóz B (t)

 

10 000

10 000

100.0

Kender (t)

 

3 108

2 061

66.3

Len (t)

 

1 461

---

0.0

Paradicsom (t)

 

321 442

130 790

40.7

Őszibarack (t)

 

1 000

1 616

161.6

Körte (t)

 

1 000

1 031

103.1

Dohány (t)

 

15 000

12 355

82.4

Beszállított tej (t)

 

2 600 000

1 782 650

68.6

Közvetlenül eladott tej (t)

 

200 000

164 630

82.3

Szarvasmarha kiegészítő tám. (Euro)

 

12 000 000

2 936 076

24.5

Vágási prémium (állat)

 

480 000

235 998

49.1

Húsmarha prémium (állat)

 

245 000

94 620

38.6

Anyatehén (állat)

 

300 000

117 000

39.0

Juh (állat)

 

1 500 000

1 146 000

73.9**

Kecske (állat)

 

50 000

Benne a juhkvótában

 

 

*1991-ben a kukorica és a búza hektáronkénti hozama: 6710 és 5190 kg volt.

**A juh és kecske kvótát egyben határozták meg ezért annak együttes igény-értéke a viszonyítási alap. (1 550 000)

 

[17] EUM 114. cikk

(1) Ha a Szerződések másként nem rendelkezik, a 26. és 27. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. A Tanács a 294. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendkívüli jogalkotási eljárás keretében elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.

(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik az adózásra, a személyek szabad mozgására, valamint a munkavállalók jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezésekre.

(3) A Bizottság az (1) bekezdésben előirányzott, az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre.

Az Európai Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására.

(4) Ha valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően, egy tagállam a 36. cikkben említett lényeges követelmények alapján vagy a környezet, illetve a munkakörnyezet védelmével kapcsolatosan szükségesnek tartja nemzeti rendelkezések fenntartását, ezekről a rendelkezésekről és a fenntartásuk indokairól értesíti a Bizottságot.

(5) Ezen felül, a (4) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően valamely tagállam új tudományos bizonyítékon alapuló, a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek az adott tagállamra jellemző olyan probléma miatt, amely a harmonizációs intézkedés elfogadása után merült fel, ezekről az előirányzott rendelkezésekről és bevezetésük indokairól értesíti a Bizottságot.

(6) A Bizottság a (4) és (5) bekezdésben említett értesítésektől számított hat hónapon belül a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében.

Amennyiben a Bizottság e határidőn belül nem hoz határozatot, a (4) és (5) bekezdésben említett nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.

Ha az ügy összetettsége indokolja, és az emberi egészséget fenyegető veszély nem áll fenn, a Bizottság értesítheti az érintett tagállamot arról, hogy az ebben a bekezdésben említett határidő legfeljebb további hat hónappal meghosszabbítható.

(7) Ha a (6) bekezdés alapján egy tagállamnak engedélyezték valamely harmonizációs intézkedéstől eltérő nemzeti rendelkezések fenntartását vagy bevezetését, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasolja-e az adott intézkedés kiigazítását.

(8) Ha egy olyan területen, amely korábban harmonizációs intézkedések tárgyát képezte, valamely tagállam különleges közegészségügyi problémát vet fel, erről tájékoztatja a Bizottságot, amely haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasoljon-e megfelelő intézkedéseket a Tanácsnak.

(9) A 258. és 259. cikkben megállapított eljárástól eltérve, a Bizottság vagy bármely tagállam közvetlenül az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam az e cikkben biztosított hatáskörével visszaél.

(10) A fentiekben említett harmonizációs intézkedések indokolt esetben védzáradékot tartalmaznak, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból, uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.

 

[18] EUM 66. cikk

Ha rendkívüli körülmények fennállása esetén a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás a gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézségeket okoz vagy azzal fenyeget, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően minősített többséggel védintézkedéseket hozhat harmadik országokkal szemben hat hónapot meg nem haladó időszakra, amennyiben ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek.

 

[19] EUSZ 3. cikk

(1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása.

(2) Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső hat árok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.

(3) Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elősegíti a tudományos és műszaki haladást.

Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét.

Előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást.

Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását.

(4) Az Unió gazdasági és monetáris Uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euro.

(5) A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához.

(6) Az Unió e célkitűzéseket a megfelelő eszközökkel, a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg.

 

[20] EUM 119. cikk

(1) A 2. cikkben meghatározott célok megvalósítása érdekében a tagállamok és az Unió tevékenysége – a Szerződésekben előírtak szerint – magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg.

(2) Az előzőekkel párhuzamosan, továbbá a Szerződésekben előírtak és az azokban meghatározott eljárások szerint ez a tevékenység magában foglalja egy közös pénz, az euro bevezetését, valamint egy egységes monetáris és árfolyam-politika meghatározását és megvalósítását, amelyek elsődleges célja az árstabilitás fenntartása és – e célkitűzés sérelme nélkül – az általános gazdaságpolitika támogatása az Unión belül, a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban.

(3) A tagállamok és az Unió ezen tevékenységei feltételezik a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.

 

[21] EUM 63. cikk

(1) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás.

(2) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás.

 

[22] EUM 34. cikk

A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

 

EUM 35. cikk

A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

 

[23] EUM 101. cikk

(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:

a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;

b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;

c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása;

d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;

e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.

(2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor

– a vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja;

– a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja;

– az összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja

hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy:

a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek;

b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

 

[24] Az EU-sarcolás bizonyítékai

Összefoglalás:

Megye

Lakós

2004-ig mFt

Évi mFt

Bács-Kiskun

541 368

479 977

219 416

Baranya

412 005

365 284

166 986

Békés

404 915

358 998

164 112

Borsod-Abaúj-Zemplén

749 568

664 567

303 800

Csongrád

428 763

380 141

173 778

Fejér

425 558

377 300

172 479

Győr-Sopron-Moson

425 525

377 270

172 465

Hajdú-Bihar

549 852

487 499

222 855

Heves

330 021

292 597

133 758

Jász-Nagykun-Szolnok 

422 838

374 888

171 376

Komárom-Esztergom 

312 831

277 356

126 790

Nógrád

223 967

198 569

90 774

Pest

973 274

973 274

394 468

Somogy

338 494

300 109

137 192

Szabolcs-Szatmár-Bereg

572 753

507 803

232 137

Tolna

341 963

303 184

138 598

Vas

272 576

241 666

110 475

Veszprém

378 880

335 915

153 560

Zala 

302 442

268 145

122 580

Összesen Budapest nélkül

8 407 593

7 454 172

3 407 597

Budapest

1 592 407

1 411 828

645 403

Magyarország

10 000 000

8 866 000

4 053 000

Emberi jogok a Gondokodó Magyarországon

 

1. Alapvető emberi jogok

A Gondoskodó Magyarország feltétel nélküli állampolgári jogon biztosítja az alapvető emberi jogokat:

 

Az életfeltételekhez való jog ellentételezés nélkül illet meg mindenkit.

 

a/ A neveléshez való jog

b/ A tanuláshoz való jog

c/ A szabad akarat nyilvánításának joga

d/ A nemzeti múlt reális ismeretének joga

e/ A nyelv megőrzésének és művelésének joga

f/ A vallás gyakorlásának joga

g/ A családszerkezet fenntartásához való jog

h/ A nemzeti kultúra ápolásának joga

i/ A nemzeti hagyományok őrzésének joga

j/ Az egészség megőrzéséhez való jog

k/ A betegségek megelőzéséhez és gyógyításához való jog

l/ A nyugdíjhoz való jog

m/ Az alapvető élelmiszerekhez való jog

n/ A lakáshoz való jog

o/ A közüzemi szolgáltatásokhoz való jog

p/ A ruházkodáshoz való jog

q/ Az élet-, személyiség-, vagyon-, és közbiztonsághoz való jog

 

Az alapvető emberi jogok azon része, amely a társadalmi együttéléshez kötődnek, a kötelezettségek arányában illeti meg az állampolgárokat. 

 

r/ A társadalmi csoportok életfeltételeinek biztosításához való jog

s/ A nemzeti vagyonnak a hagyományok alapján történő növelési joga

t/ A nemzeti vagyonnak a nemzet érdekében történő felhasználási joga

 

2. Kiegészítő emberi jogok

Azok, akik az alapvető emberi jogokhoz kapcsolódó kötelezettségeiket teljesítik, az életfeltételeik javítására, a személyi elismerésük mértéke szerint, kiegészítő jogokat gyakorolnak.

a/ A személyes használatú szolgáltatások és termékek vásárlásának joga.

b/ A családi használatú beruházások joga

- Az önálló lakás nagysága, tulajdonságai meghatározásának joga

- A lakberendezés kiválasztásának, beszerzésének joga

- A kényelemnövelő beruházások joga

c/ A termelő beruházásokhoz való jog

- Az aktív élet kezdéséhez szükséges termelőeszközök beszerzésének joga,

- A koordinált igény-kielégítéshez szükséges beruházásokhoz való jog.

Ezek alapján

a Gondoskodó Magyarország biztosítja

a lelki kiegyensúlyozottságot,

a szellemi gyarapodást,

a szociális biztonságot,

az egészségügyi ellátást,

a nemzeti vagyon növeléséhez történő hozzájárulást és

a közbiztonságot.

Vissza a lap tetejére.

A Gondoskodó Magyarország jogpolitikája

 

1.

Államforma, államhatalom gyakorlás
A Gondoskodó Magyarország a közszabadság országa.

Magyarországon a legfőbb hatalom gyakorlói a Szent Korona jog szerinti (de iure) tagjai.
A hatalomgyakorlásban – saját érdekeiknek megfelelő tárgykörökben – részt vesznek azok a Szent Korona tagok is, akik csak tény szerinti (de facto) tagjai a Szent Koronának.
A Szent Korona tagjai közvetlenül, vagy választott, kötött megbízással (mandátummal) rendelkező képviselőiken keresztül – azok érdekvédelmi tevékenységét folyamatosa ellenőrizve –, közvetve gyakorolják a hatalmat.

A Nemzetgyűlés a követlen akaratnyilvánítással az alábbi feladatokat látja el:

  a./ Alaptörvény és alaptörvény szintű főtörvénnyel módosítása
  b./ Nemzeti Tanács tagjának felmentése, új választása
  c./ Magyarország elnökének felmentése, új elnök választása
  d./ Magyarország miniszterelnökének felmentése, új elnök választása
 

Az Első (Alkotmányozó) Nemzetgyűlés feladatai:

  a./ Alkotmány jogfolytonosságának helyreállítása
  b./ Alaptörvény hatályba léptetése
  c./ Alaptörvény szintű főtörvények hatályba léptetése
  d./ Nemzeti Tanács választása
  e./ Magyarország elnökének választása
  f./ Magyarország miniszterelnökének választása
  Az állam irányítása és az állam működésének vezetése egymással örök és szétválaszthatatlan kapcsolatban áll, ezáltal kettős egységet alkot, éppúgy, ahogyan a Szent Korona testének két alkotóeleme, a terület és a személy is kettős egységben él.
Az államhatalom irányítást és végrehajtást végző szervezetei tevékenységüket keresztösszefüggések rendszerében végzik. Ezzel válik az államhatalom gyakorlása kettős egységgé, ami a társadalmi érdekérvényesítés ellenőrizhetőségének alapja.
Magyarország elnöke – a hozzá tartozó szervezeteken, mindenekelőtt a Nemzeti Tanácson keresztül – a Szent Korona Értékrend érvényesülését biztosítja.
Magyarország miniszterelnöke a Szent Korona Értékrend irányelvei szerint irányítja az ország működését, az általa alakított és vezetett Kormányon, valamint egyéb szervezeteken keresztül.
A törvényhozó testület az Országgyűlés, amely a választók egésze, valamint a társadalmi csoportok delegálása alapján jön létre, és alulról épülő jogalkotási folyamat eredményeként hozott döntéseivel végzi az ország irányítást.
Az Országgyűlés tagjai kötött mandátummal rendelkeznek, tehát a választók érdekeitől eltérő képviselet esetén visszahívhatóak.
Az Országgyűlés felsőházát a személyi jegyeket kifejező, társadalmi csoportokat létszámarányosan képviselő, demokratikus szavazással választott személyek alkotják.
Az alsóházba az országos területi választások eredményeként kerülnek be a képviselők.

2.

A jogrendszer
Mivel a jelenlegi jogrendszer a háttérhatalmi diktatúra kiszolgálója, a Gondoskodó Magyarország a teljes jogrendszer újraírását tűzi ki célul a keresztény értékrend és a természetes érdeksorrendiség alapján.

A Gondoskodó Magyarország jogrendszere a következő elemekből áll:

2.1

Az Alkotmány öröktől örökké él.
Jogfolytonosságának visszaállításáról Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek kell döntenie.
A Szabadság Alkotmánya:

  a./
Magyarország örök szabadsága (Hungaria semper libera)
  b./
A kötelezettségek és a jogok egységében Szent Korona minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg (Una et eadem libertas)
  c./
Minden javak, jogok és birtoklás forrása a Szent Korona (Sacra Corona radix omnium bonitum, omnium iurium et omnium possessionum)
  d./
Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja (Sub specie Sacrae Coronae)
  e./
A Szent Korona tagjainak joga és kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szent Korona értékrend érvényesülése (Ius resistendi et contradiscendi)
2.2

Az Alaptörvény az Alkotmányon alapulva, a jelen történelmi korszakra vonatkozó irányelvekkel megadja a keretet a cionista diktatúrától megszabadult ország és a Szent Korona minden tagja számára ahhoz, hogy a krisztusi béke és szeretet alapján, a szerves egységként működő társadalomban élésre.

Alaptörvény alkotási alapelvek:

  a./ Lelki-, szellemi- és anyagi esélyegyenlőség biztosítása minden állampolgár számára.
  b./ Jogok és kötelezettségek összhangja.
  c./ Keresztény értékrend szerinti életértékelés (a lélek az irányító, a szellem a közvetítő és az anyag a végrehajtó).
  d./ Az érdekprioritás érvényesítése.
  e./

A szerves egységként működő, jóléti Magyarország létrehozása, működtetése és védelme.

Ez utóbbin belül kiemelt védelem illeti meg a

   
-
filozófiai alapot (az ember szabad akarata érvényesülésének védelme az annak esélyegyenlőség-elemeit veszélyeztető eszközökkel - pl. nevelés helyett alkalmazott, lelki traumát okozó lélek- és agymosás -, vagy - az életfeltételeket csökkentő tevékenységekkel - az egészségügyi ellátás elszabotálása, a közbiztonság kriminális állapotra züllesztése, a következő generációk életét veszélyeztető természetrombolás);
   
-
politikai alapot (pl. a demokrácia alapértékeinek védelme a választók félrevezetésével megvalósuló demagógiával és megalapozatlan ígéretekkel szemben);
   
-
gazdasági alapot (pl. az ország termelőeszközei tulajdonjogának védelme bármilyen diktatórikus megszerzési kísérlettel - pl. az ország “privatizáció” néven történő kirablásával - szemben; a pénz értékközvetítő szerepétől eltérő működtetésének tiltása; a magyar termékek, termények és szolgáltatások negatív diszkriminációjának büntetése; a jogszabályok hibás értelmezésével és korrupcióval illegális gazdasági tevékenységek létrejöttének, a meglévők működésének tilalma).
2.3

A kodifikált jogrendszer az Alkotmány alapelveinek részletezése és konkretizálása.
A Gondoskodó Magyarország jogrendszere a következő jogszabályokból épül fel:

 
a./
„Az emberi alapjogokról és kötelezettségekről” szóló főtörvény
A legalapvetőbb jogszabály az Alkotmány után.
Célja: A Szent Korona egyes tagjai jogainak és kötelezettségeinek - egymással összefüggő - meghatározása, amelyek küldetésének megismerésével és teljesítésével, valamint azokkal a társadalmi csoportokkal kapcsolatosak, amelyeknek tagja.
Résztörvényei különösen a szabadság jogát és korlátozásának tárgykörérét szabályozzák.
 
b./
„A családról” szóló főtörvény
A legszentebb emberi közösséggel kapcsolatos jogi eszközöket tartalmazza.
Célja: A családi funkciók (családi egység védelem, magzatvédelem, gyermekvédelem, anyavédelem és szülővédelem) feltételeinek, mint jogoknak és végrehajtásuknak, mint kötelezettségeknek a meghatározása.
Résztörvényei az egyes korcsorotokra vonatkozóan tartalmazzák a kötelezettség és jog egységét meghatározó szabályokat, különösen a következő tárgykörökben: a családszerkezet fenntartásához szükséges feltételek; a család joga és kötelezettsége; a házasság és a gyermek jogai és kötelezettségei.
 
c./
„Az állam vezetéséről” szóló főtörvény
Az állam, mint társadalmi csoport működésének jogi eszközeit tartalmazza.
Célja: Az államvezetés szervezetét, az állam és a Szent Korona tagjai, valamint az állam és a társadalmi csoportok kapcsolataiban az állam jogait és kötelezettségeit meghatározó szabályok. Ennek a törvénynek a feladata szabályozni az állam által a Szent Korona tagjai vagy a társadalmi csoportok hátrányára tett, jogszerűtlen intézkedéseivel kapcsolatos jóvátétel és a Szent Korona tagjait, vagy társadalmi csoportokat ért vagyonvesztéssel kapcsolatos kártérítés eseteit is.
Résztörvényei tartalmazzák az államivezetési feladatok egyedi szabályait az Alaptörvényben meghatározottak szerint, különösen a következő tárgyköröket: adatvédelmi jog; állampolgársági jog; anyanyelv eljárásban használatáról szóló jog; bírósági eljárásban való érintettségi jog; bírósági meghallgatás joga; egyesülési és gyülekezési jog; egyesülési jog; idegen állampolgárok magyarországi tartózkodásának joga; jogképesség; jogegyenlőség; kérelmezési és panaszjog; kisebbségi jog; köztisztviselők, közalkalmazottak jogállása; közüzemi szolgáltatásokhoz való jog; külföldön tartózkodó magyar állampolgárok jogvédelme; különleges egészségügyi gondoskodás joga; lakáshoz való jog; Magyarország elhagyásának tilalma; menedékjog; menekültügyi eljárás; nemzeti vagyon növelésének joga; öröklési jog; személyhez fűződő jogok; tevékenységek végzéséhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek; titoktartás; tulajdon- és birtoklás joga; véleménynyilvánítás és sajtó szabadsága; vendégjog.
 
d./
„A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény
Az egyes települések és társadalmi csoportok működésével, egymáshoz való kapcsolataival és az azokat alkotó emberek viszonyával összefüggő jogi eszközöket tartalmazza.
Célja: Meghatározza az egyes települések és társadalmi csoportok értékprioritásban elfoglalt helyét és ezen keresztül a Világmindenség fejlődésében meghatározott feladatait és azok feltételeit, valamint az egyes települések és társadalmi csoportok jogainak és kötelezettségeinek összefüggéseit, és egymáshoz való kapcsolataira vonatkozó szabályokat, valamint a települések, társadalmi csoportok és az azokat alkotó személyek viszonyát.
Résztörvényei az egyes társadalmi csoportokkal kapcsolatos szabályozásokat tartalmazzák, különösen Magyarország településeire (Budapest kerületeire) és a társadalmi csoportokra vonatkozó önkormányzati feladatokat és azok feltételeit.
 
e./
„A vallásról és művelődésügyről” szóló főtörvény
A lelki- és szellemi esélyegyenlőség biztosításával, valamint a nemzeti vagyon lelki- és szellemi részének kezelésével összefüggő jogi eszközöket tartalmazza.
Célja: A Szent Korona tagjainak küldetésük megismerését és az arra történő felkészülésük során gyakorolt jogait és teljesítendő kötelezettségeit, azok feltételeit, valamint a nemzeti vagyon lelki és szellemi részének gyarapításával és megőrzésével kapcsolatos feltételeket szabályozza.
Résztörvényei különösen a következő tárgyköröket szabályozzák: anyanyelvű oktatáshoz való jog; család joga és kötelezettsége; egészségkárosító veszélyeztető tevékenység, termék, szolgáltatás tilalma; egészségmegőrzés; gyermek jogai és kötelezettségei; hitvallás gyakorlása; művészetek és a kultúra műveléséhez való jogok és kötelezettségek; nemzeti kultúra ápolásához való jogok és kötelezettségek; nemzeti múlt megismeréséhez való jogok és kötelezettségek; nyelv megőrzéséhez és műveléséhez való jogok és kötelezettségek; oktatási törvény; testedzéshez való jog; tudományos kutatás és alkalmazás.
 
f./
„Az egészségről” szóló főtörvény
Az egészség megőrzésének, védelmének és visszaállításának jogi eszközeit tartalmazza.
Célja: A Szent Korona tagjait, társadalmi csoportokat (benne az államot) megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket tartalmazza, amelyek a Szent Korona tagok lelki- és testi harmóniájának a biztosítását szolgálja.
Résztörvényei különösen a következő tárgykörök szabályozását tartalmazzák: egészségmegőrzés; egészségügyi ellátó intézmények; egészségügyi gondoskodó intézmények; különleges egészségügyi gondoskodás; nemi másság.
 
g./
„A gazdaságról” szóló főtörvény
Az anyagi esélyegyenlőség érvényesülésének biztosításával, valamint a nemzeti vagyon anyagi részének felhasználásával összefüggő jogi eszközöket tartalmazza.
Célja: A nemzeti vagyon anyagi részével, vagyis a termelő- és szolgáltató tevékenységgel kapcsolatos gazdaságszervezési- és pénzügyi szabályozás.
Résztörvényei különösen a következő tárgyköröket szabályozzák: anyagi jellegű igények és lehetőségek összhangja; egészségkárosító veszélyeztető tevékenység, termék, szolgáltatás; idegenforgalom; ipar; kereskedelem; mezőgazdaság és élelmiszeripar; nemzeti önellátó rendszer; szabad gazdasági versenyben működő vállalkozások joga és a gazdasági verseny szabadsága; szállítás; szolgáltatás; tulajdon- és birtoklás joga.
 
h./
„A természetkapcsolatról” szóló főtörvény
A Szent Korona tagja, a társadalmi csoportok és környezetük közötti kölcsönhatással összefüggő jogi eszközök.
Célja: Az embert élő- és élettelen természeti környezetével szemben megillető jogait és teljesítendő kötelezettségeit, valamint a természetes környezetével való szerves kapcsolatát szabályozza.
Résztörvényei különösen a következő tárgyköröket szabályozzák: természetes és az épített környezet megóvása; környezeti károk megelőzése.
  i./ „A büntetésről” szóló főtörvény
A Szent Korona tagok, a társadalmi csoportok és az állam szerves egységének védelmét szolgáló jogi eszközök.
   
-
Az anyagi törvények meghatározzák az egyes kötelezettséggel szembeni magatartások jellemzőit és a Világmindenség fejlődésével összefüggő súlyát, ennek megfelelően a társadalmi együttélés szabályai megsértésének következményeként közvetítik a társadalom büntetésének jellegét és mértékét meghatározó ítéletet.
Az ország kifosztói felelősségre vonásának az Alkotmány jogfolytonosságának visszaállításával hatályukat vesztett jogrendszerben nincs alapja.
Minden olyan (bűn)cselekménnyel kapcsolatos felelősségre vonásnak lehetővé kell válnia, minden erkölcsi és anyagi vonzatával, amelyet a társadalmi együttélés szabályai megsértésével a magyar nemzet ellen, a szocialista-kommunizmus, a liberális-kapitalizmus helytartói, vagy bárki más javára követtek el.
Szigorúan kell büntetni a gazdasági bűncselekményeket, de legalább ennyire az ember lelke-, szelleme-, teste- és javai ellen tevékenységeket. Ide kell érteni például a globalista diktatúra gyarmatosító törekvései érdekében történő és a médián keresztül megvalósított lélek- és agymosást, a gyermekek (elsősorban egyéniségüket és nemzeti önazonosság-tudatukat csorbító) félrenevelését, valamint a vallási-, nemzetiségi-, vagy gazdasági okból elkövetett élet elleni bűncselekményeket.
   
-
Az eljárásjogi törvények a bűncselekmény felderítésének, bizonyításának, valamint az anyagi törvények által meghatározott büntetések végrehajtásának eszközeit és módját szabályozzák.
Az Alkotmány jogfolytonosságának visszaállításával hatályukat vesztő eljárásjogi jogszabályok a személyhez fűződő jogok védelmét fölé helyezik a társadalom önvédelmi érdekeinek. Ennek egyértelmű oka a globalista diktatúra kiszolgálóinak védelme abban az esetben, ha a nekik biztosított kiválasztotti jognál is többet vindikálnak maguknak.
   
-
A büntetés-végrehajtás alapelve az, hogy az elitéltek nem eltartottak. Az, aki kívül helyezte magát a társadalmon, mert megszegte a társadalmi együttélés szabályait, mindössze az emberi élethez fűződő jogát őrizte meg, következésképpen a büntetés-végrehajtó intézetben köteles legalább akkora értékű munkát végezni, amely a fogvatartás és az élelmezés költségeit fedezi.
 
j./
„A külkapcsolatokról” szóló főtörvény
Magyarországnak a többi országgal fennálló általános, politikai és gazdasági kapcsolatait határozza meg.
Célja: nemzetközi kapcsolatok létesítése és fenntartása az egyenelvűség alapján.
Résztörvényként a kapcsolatokat meghatározó nemzetközi szerződések megkötését a külügyminiszter javasolja a Kormánynak.
 
k./
„A nemzetvédelemről” szóló főtörvény
Magyarország belső rendjének, valamint politikai, társadalmi, gazdasági, területi és hadászati függetlenségének megvédéséhez szükséges eszközöket és szervezeteket határozza meg.
Célja: a Szent Korona értékrend védelme, a Szabadság Alkotmányának 5. §-a szerint.
Résztörvényei különösen a következő tárgyköröket szabályozzák: élet, testi épség, vagyonbiztonság megteremtésének feltételei; bűnüldözés és bűn megelőzés; a Hon védelme; nemzetbiztonsági szolgálatok; rendkívüli helyzetek.
 
l./
„Az államháztartásról” szóló főtörvény
A nemzeti vagyon növekedését és annak felhasználását határozza meg.
Célja: az igények és lehetőségek összhangjának biztosításához szükséges pénzügyi eszközök szabályozása.
Résztörvényei különösen a pénzgazdálkodás, a fejlesztés, a közös kiadás és az életfeltétel biztosítás tárgyköreit szabályozzák.
2.4
Az átmenet jogrendszere
A politikai hatalom átvételét rendcsinálásra fordított szükségállapotnak kell követnie, amely a helyzetnek megfelelő, törvényekkel alátámasztott rendelkezéseken kell, hogy alapuljon, majd ezt követi a végleges jogrendszer életbe léptetése.
Ekkor van mód arra, hogy a teljes magyar jogrendszert logikailag zárt rendszerben újraírjuk, az Alkotmányból kiindulva, az előzőekben felvázolt kódex-rendszerbe építve.

Vissza a lap tetejére.

A Szent Korona értékrenden alapuló jogrendszer

Rövid indoklás

 

Alkotmány

 

Alaptörvény szintŰ fŐtörvények

Nemzetközi SzerzŐdések

Konföderatív Európáról szóló szerződéstervezet

PPT

Az államhatalom gyakorlásáról" szóló, 1. főtörvény

Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról" szóló 2. főtörvény

Magyarország jelképekről és ünnepekről" szóló 3. főtörvény

fŐtörvények 

(Az emberi alapjogok és kötelezettségek, Az államigazgatás, A családjogi, Vallás- és művelődésügyi, Az egészség, A gazdasági, A természetkapcsolat, A büntető)

A társadalmi csoportok főtörvénye

 

 

 

Résztörvények

Önkormányzati rendeletek

Kormány-rendelet

Résztörvények

 

Jogszabály végrehajtási utasítása

Miniszteri rendelet

Jogszabály végrehajtási utasítása

Jogszabály végrehajtási utasítása

 

Visszatér a lap tetejére

Az államhatalom választása és működése

Népakarat nyilvánítás
Választás
Népszavazás
Alapválasztás
Időközi választás
Nemzetgyűlés
Első (Alkotmányozó)
Évenkénti rendszerességű
Nemzetgyűlés elnöke
Magyarország elnöke
Nemzeti Tanács
Kormány
Honvédelmi Tanács
Országgyűlés
Bíróság
Ügyészség
Alsóház
Felsőház
Legfelsőbb Bíróság elnöke
Legfőbb ügyész
Alsóház elnöke
Felsőház elnöke
Állami Számvevőszék
Magyar Nemzeti Bank
Települési önkormányzatok
Társadalmi csoportok önkormányzatai

Visszatér a lap tetejére

Joggal kapcsolatos anyagok

EU Alkotmány 2004. október 29-én aláírt (ratifikálásra ajánlott) szövege kiemelésekkel (doc)

Az EU Alkotmány hatása a magyar társadalomra (Az EU Alkotmány tervezet teljes elemzése) (doc)

Az EU Alkotmány tervezet teljes elemzése füzet formában

Az EU Alkotmány hatása a magyar társadalomra (könyv 134 EU Alkotmány cikk idézettel) Címlap - Szöveg

EU Alkotmány - általános kritika (füzet formában)

Az EU Alkotmány hatása a törvényhozásra

A Szent Korona az EU Alkotmány alternatívája

Az EU-alapelvek és a szakrális alapú alkotmány alapelvei (Füzet)

A Szent Korona Eszme és a Szent Korona Tan

Tegyünk rendet a Szent Korona értelmezésében!

Szent Korona eszme (röplap)

Alapfogalmak a cionizmusról és a judeo-kereszténységrol (röplap)

Visszatér a lap tetejére

A munkacsoport tagjai:

Név
Cím
Telefon
E-mail
Horváth Antal 1105 Budapest, Mongol u. 9 1/1. 30-9405147 szamurai@vipmail.hu
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       
       

Vissza a lap tetejére.
Visszatér a lap tetejére

© 2002, Pajzsmozgalom Minden jog fenntartva.
6701 Szeged, Pf. 2443. Tel.: 30/616-3894 E-mail:
halasz.jozsef@szksz.com