Szent Korona Szolgálat

Mezőgazdaság és élelmiszeripar

Az EU és a Gondoskodó Magyarország területi politikájának összevetése - az SzKSZ területi képviseletének előkészítését megyékben, választási körzetekben és településeken végezzük Az EU és a Gondoskodó Magyarország jog- és közigazgatási politikájának összevetése - az SzKSZ jog- és közigazgatási képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország kulturális- és tudományos politikájának összevetése - az SzKSZ kulturális-és tudományos képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország egészségügyi politikájának összevetése - az SzKSZ egészségügyi képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország nevelés-oktatási politikájának összevetése - az SzKSZ nevelés-oktatási képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország védelmi politikájának összevetése - az SzKSZ védelmi  képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország családpolitikájának összevetése - az SzKSZ család (korosztály, nem)  képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország nemzetiségi politikájának összevetése - az SzKSZ nemzetiség-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország vallási politikájának összevetése - az SzKSZ vallás-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország államháztartási (költségvetési) politikájának összevetése Az EU és a Gondoskodó Magyarország gazdaságpolitikájának összevetése Vissza a kezdőlapra. Az EU és a Gondoskodó Magyarország ipar (könnyű-, nehéz- és energiaipar) politikájának összevetése - az SzKSZ ipar-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország szolgáltatáspolitikájának (közellátó és szociális szolgáltatás) összevetése - az SzKSZ szolgáltatás-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország idegenforgalmi politikájának összevetése - az SzKSZ idegenforgalmi képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország kereskedelem-politikájának összevetése - az SzKSZ kereskedelmi képviseletének előkészítését végzők

A mezőgazdaság a nemzet természetes erőforrása, boldogulásának alapja, vagy a nemzet zsarolásának eszköze? - A nemzet elidegeníthetetlen tulajdona a föld, vagy szabadpiaci áru? Elsődlegesen a nemzetet kell ellátni magyar élelmiszerrel, vagy az idegeneket? A földművest gyarapítsa munkájának eredménye, vagy az idegen spekulánsokat?

Az EU és a Gondoskodó Magyarország közlekedési és szállítási politikájának összevetése - az SzKSZ közlekedési-szállítási képviseletének előkészítését végzők

Képviselő-jelölt nyomtatható anyagai:
Videók

Alapok:

A Szent Korona értékrend alapján készült Gondoskodó Magyarország program. A Szent Korona értékrend alapján készült Gondoskodó Magyarország program pontjai A mezőgazdaság feladata, az állam kötelezettségei

Az oldal eligazítója:

Az SzKSZ egészségügyi képviseletének előkészítését végzők Mit - miért - hogyan a mezőgazdaságpolitikában Az SzKSZ mezőgazdasági képviseletének előkészítését végzők Az EU mezőgazdasági politikája a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés és a Szent Korona Értékrend mezőgazdasági politikájának összehasonlítása

Az SzKSZ mezőgazdasági képviseletének előkészítését végzők A Szent Korona értékrend mezőgazdasági politikája a Gondoskodó Magyarország alapján

Az EU és a Gondoskodó Magyarország mezőgazdasági politikájának összehasonlítása

A Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország mezőgazdasági politikájának összehasonlítása Előadás segédlet a Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország mezpőazdasági politikájának összehasonlításáról

A kvótarendszer

A magyarországra vonatkozó kvótarendszer, amely a területi és a mennyiségi támogatást határozza meg.

Előadás segédlet a Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország mezőgazdasági politikájának összehasonlításáról

Miért - mit - hogyan

Miért?

Mit?

Hogyan?

A kvóta-rendszer és a hátrányos „támogatási” megkülönböztetés megalapozta a magyar mezőgazdaság és a mezőgazdasági termelők példa nélküli tönkretételét.

A termőföld tulajdon- és birtokjogának visszavétele.
A mezőgazdasági termékek – mint az egyetemes magyar érték része - magyar érdekek szolgálatába állítása

- A Gondoskodó Magyarország mezőgazdaságának és élelmiszer-iparának alapjellemzője az összehangolás (teljeskörű önellátás) mellett megvalósuló önállóság.
- Magyar termékek hazai- és nemzetközi piacának szabadsága

Visszatér a lap tetejére

 

Mezőgazdasági politika

 

A globalizáció legnagyobb veszélye az, hogy a Római Szerződés érteélmében termőföldet mezőgazdasági termékként "tőkeként" kezeli, vagyis nem tulajdonít neki nemzetmegtartó jelentőséget. A magyar termőföldet 2011. január 1-től bárki megveheti, akár magyar, akár nem.

De nemcsak a termőföld, hanem minden a tőke része, ami az alatt és a fölött van. Így a gyógyvizek, az olaj és a földgáz, az ásványkincsek, mint földalatti értékek és a települések, utak, felépítmények, amelyeket a föld hordoz.

A mezőgazdasági földterülettel kapcsolatban elfogadtuk a "kvóta" megszorítását, a mezőgazdasági termékekre a saját országunkon belüli esélyegyenlőtlenséget, ezzel a mezőgazdaság teljes kiszolgáltatottságát.

A mezőgazdasági termelőket, a gazdákat a teljes politikai vezérkar folyamatosan megtéveszti, becsapja. Az egyik "oldalon" elhitetik - a három parlamenti mandátumért saját fajtáját eláruló - Jakab István és társai demagóg szövegét, a másik "oldalon" pedig a minisztérium és a kormány soha be nem tartható hitegetését.

Az a baj, hogy rosszul működik a "támogatási rendszer" (ami alamizsna visszaosztást jelenti a tőlünk elvont pénzből)?

Nem!

Az a baj, hogy a magyar termékek védelme az EU-n belül még saját országunkban sem teszi lehetővé legalább az esélyegyenlőséget, nemhogy a saját termékek elsőbbségét!

Az, hogy a Koppenhágai Kompromisszum értéelmében - tízenöt, eredeti EU-tagországhoz viszonyított - 55 %-tól évente 5 %-kal növekvő - "támogatottság" mennyire semmi, mutatják a multinacionális kereskedelmi hálózatok - nem magyar eredetű áruinak - árai. 

Az a baj, hogy a termőföld eladására kényszerülve jobbágyok leszünk saját földünkön!

Visszatér a lap tetejére

 

A négy liberális alapelv hatása a magyar mezőgazdaságra

 

A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” [EUM 26. cikk [1] ]

-
A tőke szabad áramlása érvényesülésével a magyar termőföld 2011. január 1-től mindenki számára megvásárolható.
-
Az áru és a szolgáltatás szabad áramlásával az egészségre ártalmas, de – a diszkriminatív támogatás miatt – olcsó idegen áru beáramoltatásával megfolytja a magyar termelőket és szolgáltatásokat.
-
A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága) az egyenlőtlen feltételek következtében gazdasági emigrációba kényszeríti az embereket, ezzel terelve a gyökértelenség felé a magyarságot.

 

Az EU mezőgazdasági politikája

 

Azt, hogy az EU négy liberális alapelv mennyire a multinacionális cégek (mezőgazdasági és élelmiszeripari is) monopóliumát erősíti, és azt, hogy az EU tulajdonképpen mennyire a kiszolgálója annak a háttérhatalomnak, amely a multinacionális cégekkel szoros kapcsolatban van, nem lehet jobban jellemezni, mint az EUM 106. cikk (2) bekezdésével: „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. [2]

 

Az EU-csatlakozási tárgyalások „eredménye” az, hogy megállapították a magyar mezőgazdaság kvótáit [3] , vagyis azt, hogy az EU által elismerten és támogatottan mennyi termőterületet tarthatunk fenn, az egyes terményekből, állatokból mennyit állíthatunk elő.

Ez a kvóta rendszer megalapozta a magyar mezőgazdaság és a mezőgazdasági termelők példa nélküli tönkretételét. Ezt fejezi ki dr. Zacsek Gyula „Vádirat”-a, amelynek egy részletét ide idézem:

Szeretnék segíteni abban, hogy a kvóta igazi tartalma közérthető és kézzel fogható legyen mindenki számára, ezért a táblázat utolsó oszlopának értékeit a következőképpen kell értelmezni: ha pl. eddig Magyarországon 100 gazda termelt piacra paradicsomot, a belépés után CSAK 40 gazda (40.7%) reménykedhet közülük támogatásban, a többi szép lassan, vagy nagyon gyorsan tönkre fog menni, mi fogyasztók pedig egyre kevesebb és drágább paradicsomhoz fogunk jutni!

Magyarország - mezőgazdasági adottsága szerint - elvileg alkalmas lenne 30 millió ember élelmezését biztosítani! Sajnos a lehetőségeinket, adottságainkat kihasználó gazdaságpolitika folyamatos hiánya egyre gyorsuló ütemben tette és teszi tönkre mezőgazdaságunkat és jellegzetes adottságainkat. Hallatlanul nagy mezőgazdasági kultúránk, tudásunk, mely generációról – generációra öröklődött, folyamatosan vész el! Lehet, hogy már azon a küszöbön is átléptünk, amikor e folyamat visszafordíthatatlan, hiszen a gyakorlati tapasztalat nem pótolható semmilyen iskolai végzettséggel e téren!

Ha részletesen valaki megvizsgálja a magyar mezőgazdaság termelési eredményeit, megállapíthatja, hogy a rendszerváltás óta iszonyú gyorsasággal épült le benne minden. Csak néhány jellemző adatot emelek ki e folyamatból.

Az élelmiszer-feldolgozás majdnem teljesen külföldi érdekeltségű, zömében globális cégek tulajdonába került. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a világ egy gazdag éléskamra-térségnek! A gyümölcsös területek az 1980-as évi 138 ezer hektárról 95 ezerre, a szőlős területek 168 ezerről 106 ezer hektárra zsugorodtak.

Ha az állatállományt nézzük, akkor az 1970-es 1.9 millió szarvasmarhából 2000-re 805 ezer maradt, a sertésből 7.3 millióból 4.8 millió, a juhból 2.3 millióból 1.1 millió lett az ország állománya! Vágóállatból az 1985. évi 2.3 millió tonna 2000-re 1.4 millió tonnára zsugorodott!

Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági aktív keresők száma az 1985 évi 1 184 000-ről 2000-re 404 ezerre, azóta 298 ezerre csökkent.

E mellett jelentősen megnehezedett a termelés körülménye. Egy példán keresztül érzékeltetem e leépítő folyamatot. A búza piaci értékesítési átlagára 1996-ban kilónként 23.9 Ft. volt. Az ezt követő években 21.6, 16.0, 20.1 Forint, majd 2000-ben 28.2 Ft-ra ugrott. Ugyanakkor egy hektár búza termelési költsége 56 ezer Forintról 101 ezer Forintra emelkedett 1996 és 2000 között.

A bemutatott átlagosan évi 20%-os termelési költségnövekedés mellett a folyamatosan dráguló műtrágya felhasználása hatóanyagban számolva 315 kg-ról 132 kg-ra esett! Ez például a búza esetében az 1991-es 5190 kg-os hektáronkénti termésátlagot 3600 kg-ra módosította! EZ A TENDENCIA TOVÁBB FOLYTATÓDIK AKKOR IS, HA BELÉPÜNK AZ EU-BA! A KÜLÖNBSÉG AZ LESZ A MAI HELYZETHEZ KÉPEST, HOGY NEM LESZ ÖNÁLLÓ TÖRVÉNYALKOTÁSI LEHETŐSÉGÜNK E FOLYAMAT SZABÁLYOZÁSÁRA, HISZEN JOGALKOTÁSUNK 70-80%-A KIKERÜL A MAGYAR PARLAMENTBŐL!

Nem folytatom tovább a részletekkel. Csupán az volt a célom, hogy adatokkal is alátámasztva érzékelhesse mindenki, hogy ilyen gazdasági, piaci körülmények között a földtulajdonosok zöme alig várja, hogy megszabaduljon a földjétől! Ez az egyén részéről érthető. De a politikai hatalom részéről nem! Ha ilyen állapotban a teljesen sikertelen KVÓTÁKAT eredménynek fogadnánk el, mi is a hazaárulás bűnébe esnénk!

A kvótákat látva prognosztizálható a magyar tulajdonon alapuló mezőgazdaság gyors és teljes leépülése, majd megszűnése. A külföldi földfelvásárlások gyors lezajlása! A gyorsaság azért fog bekövetkezni, mert az uniós gazda, ha Magyarországon vesz földet, megkapja rá a 100%-os otthoni támogatást! Milyen versenyelőnyt lehet ilyen helyzetben bemutatni a magyar gazdáknak?”

Az EU-kvótákkal kapcsolatban két nagyon fontos körülményre kell a fentieken kívül felhívni a figyelmet:

1. A magyar termőföld 4 500 000 hektárról 3 487 792 hektárra csökken, ami azt jelenti, hogy 22,5 %-kal (1.012.208 hektárral) kevesebb termőterületet használhatunk mezőgazdasági termelésre az EU-ban, mint ami a lehetőségünk.

2. Az egészséges táplálkozást biztosító növények kvótája lett a legdrasztikusabban kevesebb az adottságainknál (durumbúza, rizs, paradicsom, tej, saját előállítású hús). Viszont a legtöbb kockázattal járó gyümölcs, az őszibarack és a körte kvótája magasabb az adottságunk szerintinél.

  Ugyanide tartozik, hogy a természetes takarmány adottságunk szerint előállítható mennyiségének csak 24,8 %-a támogatott!

3. Összefügg az EU-kvótákkal az élelmiszeripar helyzete, hiszen azok olyan szinten állapították meg a növények termesztését, az állatok tartását, amely a multinacionális élelmiszeripari üzemek és a multinacionális kereskedelem kapacitásának megfelel.

 Az 1990-es diktatúraváltás első és legfontosabb ténykedése a mezőgazdaság és az élelmiszeripar likvidálása volt. Ennek következtében – mintegy a kvóták előrehozott hatásaként – parlagon maradtak jelentős termőföld területek, a termelés nagyságrendekkel visszaesett a nyersanyag és az élelmiszeripari termékek vonatkozásában egyaránt. Az élelmiszeripari létesítmények „privatizálása” tulajdonképpen egyes élelmiszeripari ágak (olajipar, cukoripar) teljes megszűnését vagy lényeges visszafejlődését eredményezte, a hozzá kapcsolódó mezőgazdasági termeléssel együtt. Kimondhatjuk: ma nincs Magyarországnak élelmiszeripara.

 

A Lisszaboni Szerződés tervezetének a mezőgazdasággal kapcsolatos legfontosabb intézkedései

 

1. A Lisszaboni Szerződés EUM 4. cikke [4] a mezőgazdaságot és halászatot is az EU és a tagállamok megosztott hatáskörű területeként határozza meg. Ennek egyenelvűségből eredő következménye (lenne) az, hogy az EU-n belül esélyegyenlőség érvényesülne minden mezőgazdasági termelőre. Ennél fogva a tagdíjakból visszaosztott támogatásnak azonosnak kellene lennie minden tagállamban. Ezzel szemben a magyar mezőgazdasági termelő csak töredékét kapja annak a támogatásnak, ami egy régi tagállam mezőgazdasági termelőjét megilleti, sőt – előrehozva a Lisszaboni Szerződés EUM 107. cikkének (2. jegyzet) alkalmazását – megtiltja a magyar államnak, hogy saját költségvetése terhére kiegyenlítse ezt az esélyegyenlőtlenséget. („Nagy kegyesen” annyit engedtek meg, hogy a támogatás összegét a régi tagállamok támogatási normájának 55 %-ára egészítse ki a magyar kormány.)

Ez azt jelenti, hogy a támogatást töredékét kapó magyar mezőgazdasági termékek nem versenyképesek a jelenlegi tagországok termékeivel, viszont azok – természetesen alacsonyabb áron – eláraszthatják a magyar piacot, eladhatatlanná téve a „drága” hazai terméket. [EUM 34, 35. cikk [5] ]

 

2. Ez az elv ellentétben áll a Lisszaboni Szerződés EUM 37. cikkében [6] megfogalmazottakkal, hiszen abban a következő szerepel: „az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés.” Bár ez a cikk a „kereskedelmi jellegű állami monopóliumok kiigazításáról” rendelkezik, nem pedig a tőke szabad áramlásának kedvezményezettjeiről, a nemzetközi kereskedelmi monopóliumokról, amelyekre ez a kiigazítás nem vonatkozik. Különös jelentősége van ennek a cikknek, ha az állami tulajdon eszelős privatizálási hullámaira gondolunk!

 

3. A tagállamok különböző – a nemzeti értéket termelő – gazdasági feltételekkel rendelkeznek. A technikai jellegű feltételek kiegyenlíthetőek, a természeti feltételek sohasem. Azért, hogy egy tagállam nemzeti értékei ne tudjanak érvényesülni, „olvasztótégelybe” kell tenni az összes tagállamot (az „egyenlőbbek” külön érdekeinek érvényesítésével) és el kell tűntetni a természeti adottságokból származó előnyöket. A EUM 174. cikkben [7] meghirdetett „társadalomi, gazdasági és területi kohézió” erre szolgál, amelynek anyagi fedezetét elsősorban a tagállamok tagdíjaiból, a „közössé” tett vámbevételekből és az áfa-bevételekből visszaosztja a kohézió elvének megfelelően a Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege és az Európai Beruházási Bank (EUM 175. cikk [8] ).

 

4. Ebből a „kohéziós” szemléletből következik az a megállapítás a Lisszaboni Szerződés EUM 38. cikkben [9] , hogy Az Unió közös mezőgazdasági és halászati politikát határoz meg és hajt végre. Az EUM 38. cikk [10] , az EUM 39. cikk [11] , az EUM 40., EUM 41., EUM 42., EUM 43., EUM 44. cikkek [12] minden rendelkezése ezt a „közös” szemléletet tükrözi, a tagállamok egyéni sajátosságainak teljes mellőzésével.

Az EUM 38. cikk (10. jegyzet) „mezőgazdasági termékek” definíciója [(1) bekezdés: „’Mezőgazdasági termékek’ a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekhez a termékekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei.”] ad különös jelentőséget annak, hogy a miért kellett a termőföldet „tőke” részeként meghatározni az 1999-es szerződéssel, amelyet hatályban hagy a Lisszaboni Szerződés. 

Az EUM 43. cikk (12. jegyzet) a mennyiségi korlát tilalmát oldja fel a kohézió érdekében (amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek) és átszakosítással a biztosítékot a piac nélkül maradt termelőknek.

Az EUM 44. cikk (12. jegyzet) ugyanezt teszi a „kiegyenlítő díjak” alkalmazásával a kohézió szellemében, a nemzeti piacnak saját érdekben tett ár és adó jellegű védőintézkedések tilalmával szemben.


[1] EUM 26. cikk

(1) Az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.

(2) A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e Szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.

(3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel meghatározza az összes érintett ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének biztosításához szükséges iránymutatásokat és feltételeket.

EUM 27. cikk

A Bizottság a 14. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására irányuló javaslatainak kialakításánál figyelembe veszi azoknak az erőfeszítéseknek a mértékét, amelyeket a különböző fejlettségi szintű gazdaságoknak a belső piac létrehozása érdekében meg kell tenniük, és megfelelő rendelkezéseket javasolhat.

Ha az ilyen rendelkezések eltérésekként jelennek meg, azoknak ideiglenes jellegűeknek kell lenniük, és a belső piac működését csak a lehető legkisebb mértékben zavarhatják.

[2] EUM 106. cikk

(1) A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az a Szerződésekkel, különösen az annak 21. és 101–109. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.

(2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel.

(3) A Bizottság biztosítja e cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat intéz a tagállamokhoz.

 

[3]

Mg-i területek

Magyar adottság

Magyar igény

Aláírt kvóta

Elért szint %-ban

adottsághoz - igényhez

Szántóföldi bázisterület (ha)

4 500 000

3 653 353

3 487 792

81.2 | 77.5

Regionális hozam (t/ha)

*

5.04

4.73

* | 93.8

Tradicionális durumbúza (ha)

 

15 000

2 500

16.7

Nem tradicionális durumbúza (ha)

 

50 000

4 305

8.6

Rizs (ha)

 

18 000

3 222

17.9

Szárított takarmány (t)

 

200 000

49 593

24.8

Cukor A (t)

 

400 000

400 454

100.1

Cukor B (t)

 

80 000

1230

1.5

Izoglükóz A (t)

 

130 000

127 627

98.2

Izoglükóz B (t)

 

10 000

10 000

100.0

Kender (t)

 

3 108

2 061

66.3

Len (t)

 

1 461

---

0.0

Paradicsom (t)

 

321 442

130 790

40.7

Őszibarack (t)

 

1 000

1 616

161.6

Körte (t)

 

1 000

1 031

103.1

Dohány (t)

 

15 000

12 355

82.4

Beszállított tej (t)

 

2 600 000

1 782 650

68.6

Közvetlenül eladott tej (t)

 

200 000

164 630

82.3

Szarvasmarha kiegészítő tám. (Euro)

 

12 000 000

2 936 076

24.5

Vágási prémium (állat)

 

480 000

235 998

49.1

Húsmarha prémium (állat)

 

245 000

94 620

38.6

Anyatehén (állat)

 

300 000

117 000

39.0

Juh (állat)

 

1 500 000

1 146 000

73.9**

Kecske (állat)

 

50 000

Benne a juhkvótában

 

 

*1991-ben a kukorica és a búza hektáronkénti hozama: 6710 és 5190 kg volt.

**A juh és kecske kvótát egyben határozták meg ezért annak együttes igény-értéke a viszonyítási alap. (1 550 000)

 

[4] EUM 4. cikk

(1) Az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik azokban az esetekben, ahol a Szerződések olyan hatáskört ruháznak rá, amely nem tartozik a 3. és 6. cikkben felsorolt területekhez.

(2) Az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök a következő fő területeken alkalmazandók:

a) belső piac,

b) a szociálpolitikának az e szerződésben meghatározott vonatkozásai,

c) gazdasági, társadalmi és területi kohézió,

d) mezőgazdaság és halászat, kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését,

e) környezetvédelem,

f) fogyasztóvédelem,

g) közlekedés,

h) transzeurópai hálózatok,

i) energiaügy,

j) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség,

k) a közegészségügy terén jelentkező közös biztonsági kockázatoknak az e szerződésben meghatározott vonatkozásai.

(3) A kutatás, a technológiafejlesztés és az űrkutatás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére, így különösen programok kidolgozására és megvalósítására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában.

(4) A fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére és közös politika folytatására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában.

 

[5] EUM 34. cikk

A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

 

EUM 35. cikk

A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. 

[6] EUM 37. cikk

(1) A tagállamok minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot kiigazítanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés.

E cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyen keresztül valamely tagállam jogilag vagy ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, irányítja vagy érzékelhetően befolyásolja a tagállamok közötti behozatalt vagy kivitelt. Ezeket a rendelkezéseket az állam által másokra átruházott monopóliumokra ugyanúgy alkalmazni kell.

(2) A tagállamok tartózkodnak minden olyan új intézkedés bevezetésétől, amely ellentétes az (1) bekezdésben megállapított elvekkel, vagy amely korlátozza a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó cikkek hatályát.

(3) Ha egy kereskedelmi jellegű állami monopólium szabályainak az a célja, hogy megkönnyítse a mezőgazdasági termékek forgalomba hozatalát vagy legjobb áron történő értékesítését, az e cikkben foglalt szabályok alkalmazásakor lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújtsanak.

 

[7] EUM 39. cikk

(1) A közös agrárpolitika célkitűzései a következők:

a) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával;

b) ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével;

c) a piacok stabilizálása;

d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása;

e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása;

(2) A közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása

során figyelembe kell venni:

a) a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét;

b) a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét;

c) azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kapcsolódó ágazat.

 

EUM 174. cikk

Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze.

Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik.

Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.

 

EUM 191. cikk

(1) Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:

– a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;

– az emberi egészség védelme;

– a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;

a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

(2) Az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet”-elven alapul.

Ebben az összefüggésben a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő harmonizációs intézkedések adott esetben egy védzáradékot foglalnak magukban, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nem gazdasági jellegű környezetvédelmi okokból uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.

(3) Környezetpolitikája kidolgozása során az Unió figyelembe veszi:

– a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat;

– az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit;

– a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit;

– az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését.

(4) Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik.

Az előző albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.

 

EUM 300. cikk

(1) Az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága segíti tanácsadói minőségben.

(2) A Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadók és a munkavállalók szervezetei, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a gazdasági és társadalmi élet, az állampolgári részvétel, a szakmai és a kulturális területek reprezentatív szereplőit tömörítő szervezetek képviselőiből áll.

(3) A Régiók Bizottsága a regionális és helyi testületek olyan képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak.

(4) A Gazdasági és Szociális Bizottságnak, illetve a Régiók Bizottságának a tagjai nem utasíthatók. Feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el.

(5) A (2) és (3) bekezdésben említett, e bizottságok összetételének jellegére vonatkozó szabályokat a Tanács az Unión belüli gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzet alakulására tekintettel rendszeres időközönként felülvizsgálja. E célból a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatokat fogad el.

 

EUM 149. cikk

Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy bátorítsák az együttműködést a tagállamok között és támogassák fellépésüket a foglalkoztatás terén olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, összehasonlító elemzések és tanácsok szolgáltatása, valamint az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése, különösen kísérleti projektek útján.

Ezek az intézkedések nem foglalják magukban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolását.

 

EUM 309. cikk

Az Európai Beruházási Bank feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával az Unió érdekében hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez. Ezért a Bank, amely nyereségszerzési cél nélkül működik, olyan kölcsönöket és garanciákat nyújt, amelyek elősegítik a következő projektek finanszírozását a gazdaság valamennyi ágazatában:

a) projektek a kevésbé fejlett régiók fejlesztésére;

b) projektek a vállalkozások modernizálására vagy átalakítására, illetve a belső piac létrehozása, illetve működése folytán szükségessé váló új tevékenységek kialakítására, ha ezek a projektek olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni;

c) olyan projektek, amelyek több tagállam közös érdekét szolgálják, és olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni.

Feladatának ellátása során a Bank, a strukturális alapoktól és egyéb uniós pénzügyi eszközökből kapott támogatásokhoz kapcsolódva, megkönnyíti beruházási programok finanszírozását. 

[8] EUM 175. cikk

A tagállamok úgy folytatják és hangolják össze gazdaságpolitikájukat, hogy a 174. cikkben meghatározott célokat is elérjék. Az Uniói politikák és fellépések kialakításánál és végrehajtásánál, valamint a belső piac megvalósításánál figyelembe kell venni a 174. cikkben meghatározott célokat, és azoknak hozzá kell járulniuk ezek eléréséhez. Az Unió e célok elérését a strukturális alapok (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege; Európai Szociális Alap; Európai Regionális Fejlesztési Alap), az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök révén megvalósított fellépésével is támogatja.

A Bizottság három évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén megvalósított előrehaladásról, és arról, hogy az e cikkben előírt különböző eszközök ehhez hogyan járultak hozzá. A jelentéshez szükség szerint megfelelő javaslatokat kell csatolni.

Ha az alapokon kívül és az egyéb uniós politikák keretében elhatározott intézkedések sérelme nélkül egyedi fellépések bizonyulnak szükségesnek, akkor az ilyen fellépéseket az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadhatja el.

[9] EUM 38. cikk

(1) Az Unió közös mezőgazdasági és halászati politikát határoz meg és hajt végre.

A belső piac kiterjed a mezőgazdaságra és a halászatra, valamint a mezőgazdasági termékek kereskedelmére. A közös agrárpolitikára vagy a mezőgazdaságra vonatkozó utalásokat, valamint a „mezőgazdasági”, illetve az „agrár-„ kifejezéseket úgy kell értelmezni, mint amelyek a halászatot is magukban foglalják, figyelembe véve ezen ágazat sajátos jellemzőit.

„Mezőgazdasági termékek” a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekhez a termékekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei.

(2) Ha a 39-44. cikk másként nem rendelkezik, a belső piac létrehozására illetve működésére megállapított szabályokat a mezőgazdasági termékekre is alkalmazni kell.

(3) A 39-44. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozó termékeket az I. melléklet sorolja fel.

(4) A mezőgazdasági termékek belső piaca működésének és fejlődésének együtt kell járnia egy közös agrárpolitika létrehozásával.

 

[10] EUM 38. cikk

(1) Az Unió közös mezőgazdasági és halászati politikát határoz meg és hajt végre.

A belső piac kiterjed a mezőgazdaságra és a halászatra, valamint a mezőgazdasági termékek kereskedelmére. A közös agrárpolitikára vagy a mezőgazdaságra vonatkozó utalásokat, valamint a „mezőgazdasági”, illetve az „agrár-„ kifejezéseket úgy kell értelmezni, mint amelyek a halászatot is magukban foglalják, figyelembe véve ezen ágazat sajátos jellemzőit.

„Mezőgazdasági termékek” a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekhez a termékekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei.

(2) Ha a 39-44. cikk másként nem rendelkezik, a belső piac létrehozására illetve működésére megállapított szabályokat a mezőgazdasági termékekre is alkalmazni kell.

(3) A 39-44. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozó termékeket az I. melléklet sorolja fel.

(4) A mezőgazdasági termékek belső piaca működésének és fejlődésének együtt kell járnia egy közös agrárpolitika létrehozásával. 

[11] EUM 39. cikk

(1) A közös agrárpolitika célkitűzései a következők:

a) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával;

b) ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével;

c) a piacok stabilizálása;

d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása;

e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása;

(2) A közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása

során figyelembe kell venni:

a) a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét;

b) a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét;

c) azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kapcsolódó ágazat.

 

EUM 174. cikk

Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze.

Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik.

Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.

 

EUM 191. cikk

(1) Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:

– a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;

– az emberi egészség védelme;

– a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;

a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

(2) Az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet”-elven alapul.

Ebben az összefüggésben a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő harmonizációs intézkedések adott esetben egy védzáradékot foglalnak magukban, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nem gazdasági jellegű környezetvédelmi okokból uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.

(3) Környezetpolitikája kidolgozása során az Unió figyelembe veszi:

– a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat;

– az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit;

– a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit;

– az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését.

(4) Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik.

Az előző albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.

 

EUM 300. cikk

(1) Az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága segíti tanácsadói minőségben.

(2) A Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadók és a munkavállalók szervezetei, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a gazdasági és társadalmi élet, az állampolgári részvétel, a szakmai és a kulturális területek reprezentatív szereplőit tömörítő szervezetek képviselőiből áll.

(3) A Régiók Bizottsága a regionális és helyi testületek olyan képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak.

(4) A Gazdasági és Szociális Bizottságnak, illetve a Régiók Bizottságának a tagjai nem utasíthatók. Feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el.

(5) A (2) és (3) bekezdésben említett, e bizottságok összetételének jellegére vonatkozó szabályokat a Tanács az Unión belüli gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzet alakulására tekintettel rendszeres időközönként felülvizsgálja. E célból a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatokat fogad el.

 

EUM 149. cikk

Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy bátorítsák az együttműködést a tagállamok között és támogassák fellépésüket a foglalkoztatás terén olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, összehasonlító elemzések és tanácsok szolgáltatása, valamint az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése, különösen kísérleti projektek útján.

Ezek az intézkedések nem foglalják magukban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolását.

 

EUM 309. cikk

Az Európai Beruházási Bank feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával az Unió érdekében hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez. Ezért a Bank, amely nyereségszerzési cél nélkül működik, olyan kölcsönöket és garanciákat nyújt, amelyek elősegítik a következő projektek finanszírozását a gazdaság valamennyi ágazatában:

a) projektek a kevésbé fejlett régiók fejlesztésére;

b) projektek a vállalkozások modernizálására vagy átalakítására, illetve a belső piac létrehozása, illetve működése folytán szükségessé váló új tevékenységek kialakítására, ha ezek a projektek olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni;

c) olyan projektek, amelyek több tagállam közös érdekét szolgálják, és olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni.

Feladatának ellátása során a Bank, a strukturális alapoktól és egyéb uniós pénzügyi eszközökből kapott támogatásokhoz kapcsolódva, megkönnyíti beruházási programok finanszírozását. 

[12] EUM 40. cikk

(1) A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében létre kell hozni a mezőgazdasági piacok közös szervezését.

Ez a piacszervezés, az érintett terméktől függően, az alábbi formák valamelyikét ölti:

a) közös versenyszabályok;

b) a különböző nemzeti piaci rendtartások kötelező összehangolása;

c) egy európai piaci rendtartás.

(2) Az (1) bekezdés értelmében létrehozott belső piacszervezés a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések eléréséhez szükséges minden intézkedést magában foglalhat, így különösen árszabályozást, különböző termékek előállításához és piaci értékesítéséhez nyújtott támogatást, raktározási és készletgazdálkodási szabályokat, valamint közös mechanizmust a behozatal és a kivitel stabilizálására.

A belső piacszervezés a 39. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására korlátozódik, és a termelők vagy a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár az Unión belül.

Egy esetleges közös árpolitikának közös ismérveken és egységes számítási módszereken kell alapulnia.

(3) Az (1) bekezdésben említett belső piacszervezés célkitűzéseinek elérése érdekében egy vagy több mezőgazdasági orientációs és garanciaalap hozható létre.

 

EUM 41. cikk

A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében a közös agrárpolitika keretében rendelkezni lehet különösen:

a) a szakképzés, a kutatás és a mezőgazdasági ismeretek terjesztésének területén az erőfeszítések eredményes összehangolásáról, amely magában foglalhatja projektek vagy intézmények közös finanszírozását;

b) közös intézkedésekről bizonyos termékek fogyasztásának előmozdítására.

 

EUM 42. cikk

A versenyszabályokról szóló fejezet rendelkezései a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére csak olyan mértékben vonatkoznak, ahogyan azt a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések figyelembevételével az Európai Parlament és a Tanács a 43. cikk (2) bekezdésének rendelkezései keretében és az ott megállapított eljárással összhangban meghatározza.

A Tanács a Bizottság javaslata alapján támogatás nyújtását engedélyezheti:

a) szerkezeti vagy természeti feltételek miatt hátrányos helyzetben lévő üzemek védelméhez;

b) gazdaságfejlesztési programok keretében.

 

EUM 43. cikk

(1) A Bizottság javaslatokat terjeszt elő a közös agrárpolitika kidolgozására és végrehajtására, beleértve a nemzeti rendtartásoknak a 40. cikk (1) bekezdésében említett belső piacszervezés egyik formájával történő felváltását, továbbá az e címben meghatározott intézkedések végrehajtására.

Ezekben a javaslatokban figyelembe kell venni az e címben említett mezőgazdasági kérdések egymással való kölcsönös összefüggését.

(2) A 40. cikk (1) bekezdésében előírt közös piacszervezést, továbbá a közös agrárpolitika és a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges egyéb rendelkezéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg.

(3) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, intézkedéseket fogad el az árak, a lefölözések, a támogatások és a mennyiségi korlátozások rögzítésére, továbbá a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(4) Ha egyes nyersanyagokra vonatkozóan a belső piacszervezést azt megelőzően hozzák létre, hogy a megfelelő feldolgozott termékekre már létezne belső piacszervezés, a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt feldolgozott termékekhez felhasznált nyersanyagok a Közösségen kívülről is behozhatók.

 

EUM 44. cikk

Ha egy tagállamban valamely termék olyan nemzeti piaci rendtartás vagy azzal azonos hatású nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik, amely egy másik tagállam hasonló termékének versenyhelyzetét hátrányosan befolyásolja, a tagállamok kiegyenlítő díjat számolnak fel az abból a tagállamból érkező behozatalra, amelyben ilyen rendtartás vagy szabályozás létezik, kivéve ha ez utóbbi állam a kivitelre kiegyenlítő díjat alkalmaz.

A Bizottság ezeknek a díjaknak az összegét az egyensúly helyreállításához szükséges mértékben állapítja meg, és egyéb intézkedéseket is engedélyezhet, amelyeknek feltételeit és részleteit maga határozza meg.

Visszatér a lap tetejére

 

A Szent Korona eszmén alapuló Gondoskodó Magyarország mezőgazdasági politikája

 

Magyarország mezőgazdasága és élelmiszeripara az, amely mindenekelőtt biztosítja minden magyar állampolgár számára az alapvető jogok jelentős részét, ezért

kiemelt fontosságú a Gondoskodó Magyarország

gazdasági életében.

Ezen túl a magyar mezőgazdaság saját lakosságunk élelmiszerellátásán felül még legalább 20 millió ember élelmiszerszükségletét biztosítja.

A Gondoskodó Magyarország mezőgazdaságában csak olyan termesztési- és állattartási technológiát lehet alkalmazni, és ennek csak azokat az eredményeit (a terményeket és termékeket) lehet forgalmazni, amelyek

az emberre és a természetes környezetére

nem fejtenek ki károsító hatást.

A Gondoskodó Magyarország alapelve, hogy a mezőgazdasággal összefüggő birtoklási- (föld vonatkozásában) és tulajdonjogok azokat a magyar állampolgárokat illessék meg (mindenekelőtt családi gazdaságok formájában), akik tevőlegesen részt vesznek a termékek előállításában. Ennek megfelelően egy birtokosnak termőáganként különböző mértékű, limitált termőterülete lehet.

A Gondoskodó Magyarország mezőgazdaságának és élelmiszeriparának alapjellemzője a koordináció mellett megvalósuló önállóság.

Ez azt jelenti, hogy az állam a területek és települések igényfelmérése, valamint a külföldi megrendelések alapján felajánlja minden termelőnek terményenként és termékenként azt a kontingenst, amelyre a Gondoskodó Magyarországnak szüksége van. Amennyiben a termelő elfogadja az állam ajánlatát, akkor a megállapodásban meghatározott (tényleges értéket kifejező) anyagi elismerésen kívül az állam biztosít

- beruházási támogatást,

- vetőmag-, szaporítóanyag és törzsállomány biztosítási támogatást,

- hozzájárulást a természetes termeléshez szükséges talajerőutánpótlási és természet-, valamint emberi egészségbarát védőszerek, technológiák alkalmazásához.

Az élelmiszeripar alapvetően az alapanyag-ellátó területekhez kell, hogy kötődjék. A termelőeszközök főszabályként település-önkormányzati, kivételesen magántulajdonban vannak. Az élelmiszeriparral kapcsolatban is a koordinált életföltétel-kielégítésben történő részvétel a Gondoskodó Magyarország érdeke, ezért az állam által felajánlott kontingens után, az anyagi elismerésen kívül az állam biztosít

- beruházási- és

- technológia-beszerzési támogatást.

Visszatér a lap tetejére

 

Az EU és a Gondoskodó Magyarország mezőgazdasági politikájának összefoglalása

 

EU-tagország

Szent Korona Országa

Tulajdon és birtokviszony

A termőföld „mezőgazdasági termék” a Római Szerződés 39. cikkely szerint, ezért bárki tulajdonolhatja és birtokolhatja.

A termőföld és minden, ami a föld alatt és föld felett van, az egyetemes magyarságot jelentő Szent Korona örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amelyen birtokjogot csak a Szent Korona államalapító és államalkotó tagja birtokolhat.

A Szent Korona államalapító és államalkotó tagjainak kizárólagos birtoklási joga a termőföld felett és az alapvető élelmiszerek előállításában és forgalmazásában.

Esélyegyenlőtlen termékértékesítés

-  „áru szabad áramlása” liberális alapelv,

- tiltó rendelkezések,

- kvótarendszer,

- diszkriminatív támogatás,

- külkereskedelmi korlátozás

Az igény és a lehetőség alapján

- összehangolt belföldi termelés és felhasználás,

- versenyképesség biztosítás a külföldi termékekkel szemben,

- nemzetközi termelés- és értékesítés összehangolás

Visszatér a lap tetejére

 

A munkacsoport tagjai:

Név
Cím
Telefon
E-mail
Megjegyzés
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         

Visszatér a lap tetejére

Vissza a kezdőlapra.
Visszatér a lap tetejére

© 2002, Pajzsmozgalom Minden jog fenntartva.
6701 Szeged, Pf. 2443. Tel.: 30/616-3894 E-mail:
halasz.jozsef@szksz.com