Szent Korona Szolgálat

Nemzetiség

Az EU és a Gondoskodó Magyarország területi politikájának összevetése - az SzKSZ területi képviseletének előkészítését megyékben, választási körzetekben és településeken végezzük Az EU és a Gondoskodó Magyarország jog- és közigazgatási politikájának összevetése - az SzKSZ jog- és közigazgatási képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország kulturális- és tudományos politikájának összevetése - az SzKSZ kulturális-és tudományos képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország egészségügyi politikájának összevetése - az SzKSZ egészségügyi képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország nevelés-oktatási politikájának összevetése - az SzKSZ nevelés-oktatási képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország védelmi politikájának összevetése - az SzKSZ védelmi  képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország családpolitikájának összevetése - az SzKSZ család (korosztály, nem)  képviseletének előkészítését végzők Vissza a kezdőlapra. Az EU és a Gondoskodó Magyarország vallási politikájának összevetése - az SzKSZ vallás-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország államháztartási (költségvetési) politikájának összevetése Az EU és a Gondoskodó Magyarország gazdaságpolitikájának összevetése Az EU és a Gondoskodó Magyarország mezőgazdaság-élelmiszeripar politikájának összevetése - az SzKSZ mezőgazdaság-élelmiszeripar-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország ipar (könnyű-, nehéz- és energiaipar) politikájának összevetése - az SzKSZ ipar-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország szolgáltatáspolitikájának (közellátó és szociális szolgáltatás) összevetése - az SzKSZ szolgáltatás-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország idegenforgalmi politikájának összevetése - az SzKSZ idegenforgalmi képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország kereskedelem-politikájának összevetése - az SzKSZ kereskedelmi képviseletének előkészítését végzők

A nemzetiség a természetes különbözőség egymást erősítő, szerves egységének része, vagy a gyűlöletkeltéssel szított megosztottság, szétszakítottság forrása?

Az EU és a Gondoskodó Magyarország közlekedési és szállítási politikájának összevetése - az SzKSZ közlekedési-szállítási képviseletének előkészítését végzők

Képviselő-jelölt nyomtatható anyagai:
Videók

Alapok:

A Szent Korona értékrend alapján készült Gondoskodó Magyarország program. A Szent Korona értékrend alapján készült Gondoskodó Magyarország program pontjai A laza érdekközösségtől a legszentebb egységig A nemzetiségpolitika feladata, az állam kötelezettségei

Az oldal eligazítója:

Mit - miért - hogyan a nemzetiségpolitikában Az SzKSZ nemzetiségi képviseletének előkészítését végzők Az EU nemzetiségi politikája a Lisszaboni Szerződés alapján

Az SzKSZ nemzetiségi képviseletének előkészítését végzők A Lisszaboni Szerződés és a Szent Korona Értékrend nemzetiségpolitikájának összehasonlítása A Szent Korona értékrend nemzetiségi politikája a Gondoskodó Magyarország alapján

Az EU és a Gondoskodó Magyarország nemzetiségi politikájának összehasonlítása

A Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország nemzetiségi politikájának összehasonlítása

Előadás segédlet a Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország nemzetiségi politikájának összehasonlításáról

Miért - mit - hogyan

Miért?

Mit?

Hogyan?

„ … eltörli azokat a nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban kötött megállapodásokon alapuló közigazgatási eljárásokat és gyakorlatot, amelyek fenntartása a letelepedés szabadságának akadályát képezné;” EUM 50.

A Szent Korona Tagjait megilleti saját hazájukban az életfeltételek birtoklásának elsődleges joga.

A Szent Korona államalapító és államalkotó nemzeteinek tagjai az Ország egyetemes tulajdonosai.

Egy és ugyanazon joggal rendelkeznek.

Akik nem fogadják el a Szent Korona értékrendjét, azok korlátozott jogokkal rendelkező vendégek.

Visszatér a lap tetejére

 

 

A nemzetiség politika

 

A nemzetiségek képviselete

 

Mi azt mondjuk, hogy legyen a nemzetiségeknek képviselete a parlamentben.

Nagyon fontos!

A Szent Korona államalapító nemzete a magyar, de Trianonnal és a különböző gazdasági, politikai csapásokkal ez a nemzet nem egy államban él. Viszont mindenkinek joga van a Szent Korona tagságra. Nagyon örülök annak, hogy Délvidékről van olyan ember, aki fogja ezt képviselni, Fülvidékről és Erdélyből szintén vannak, akik képviselni tudják az ott élőket a magyar parlamentben.

Tudniillik nem lehet az állampolgárság kérdését megoldani akkor, ha a magyar parlamentben nincsenek képviselve azok, akikről szól ez az egész.

Gondoljunk bele. Mi volt a 2004-es népszavazás előkészítésében? Azt mondták, hogy ide települ több százezer ember, és elviszik a pénzünket, a nyugdíjunkat, az egészségbiztosítást, mindent az égvilágon. Kizsákmányolnak bennünket. Tehát nem szabad megadni nekik az állampolgárságot.

Mi történik? Ugyan arról a magyar emberről van szó, akire most Gyurcsány mérges volt, mert nem akarnak elmenni. Hát nem! A székely magyar sem akar elmenni a szülőföldjéről, a délvidéki sem. Azt akarja, hogy ő magyar legyen!

Neki legyen meg az a joga, mint minden magyarnak, minden Szent Korona tagnak. Ezt kell visszaállítani!

De ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az államalkotó nemzetek is a Szent Korona tagjai és nem szabad ellenséget látni a románban, a szerbben, a horvátban, a szlovénban, a szlovákban, pláne nem a lajtabánsági németajkúakban.

Nem szabad! Ők mind a Szent Korona részei!

Amikor az első Habsburg 1526-ban hatalmat szerzett a magyar nemzet fölött, onnantól kezdve elindítottak egy olyan folyamatot, ami a Szent Korona nemzeteinek az egymással szembeállítására épült. Pontosan azért tették ezt, hogy ezt az isteni adottságot, ami a Szent Korona erejét jelenti, szét tudják trancsírozni és lehetetlenné tenni ennek az érvényesülését.

Tehát minálunk, ebben a rendszerben meg kell adni a lehetőséget a Magyarországon élő összes államalkotó és államalapító nemzet tagjainak is a parlamenti képviseletre.

Lehet, hogy ezzel nem fog az itt lévők egy része egyetérteni, de azt mondom: mindenki gondoljon abba bele: a Kárpát-medence egy olyan egységes terület, amire a különböző nemzetiségek a saját kultúrájuknak helyet keresve telepedtek be.

Tehát természetes módon váltak részeivé a Szent Koronának!

(Ezt úgy mondják tudományosan, hogy ökonómiai és ökológiai összhangot hoztak létre.)

Tehát ők is szerves részei a Szent Koronának.

 

Állampolgárság és Szent Korona tagság

 

Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk tovább a címet.

2004. december 5-e gyásznap minden magyarnak, ez azt hiszem, teljesen egyértelmű.

Gondoljunk bele, hogy miért kellett ennek így lennie. Jelenleg a Szent Korona tagság és az állampolgárság nagyon messze van egymástól, márpedig ennek egybevágónak kellene lennie. Mit jelentett volna a 2004. december 5-i népszavazás, ha a többségi "igen" megszületik, függetlenül attól, hogy az országgyűlés akkor se hozott volna nemzetsegítő törvényt.

Azt jelentette volna, hogy a magyarság azt akarja, hogy az államalapító nemzet tagjai, bárhol élnek a világon, jogilag is legyenek a Szent Korona tagjai. Álljon vissza egy természetes rend.

Miért nem volt ez jó?

Mert abban a pillanatban tovább kellene vinni ezt a gondolatmenetet. Tudniillik a Szent Korona tagja még – a Szent Korona eszme szerint – az államalkotó nemzetek tagja, ha a Szent Korona területén él.

Ezzel még nincs is baj. A baj ott van, hogy ezzel lezárul a Szent Korona tagság lehetősége. És innentől kezdve azon kezdenek el gondolkozni az emberek, hogy akkor mindaz az ember, aki Magyarországon él és állampolgársággal rendelkezik, de sem az államalapító nemzet tagja, sem az államalkotó nemzetek tagja, akkor milyen státuszban van itt?

Itt a probléma.

Hogy ez mennyire nem kis kérdés, arra hadd mondjam el Nektek, Önöknek azt, hogy 2004. októberében az európai rabbik tartottak egy tanácskozást Budapesten. A tanácskozás témája az volt, hogy a zsidók nemzetiségként élnek-e azokban az európai államokban, ahol az állandó lakhelyük és állampolgárságuk van. (Azt, hogy kettős, vagy többes-e az állampolgárságuk, most hagyjuk.)

Azt mondta a rabbiknak ez a konferenciája, hogy igen, ők azt javasolják mindenkinek, hogy jelentsék ki: ők egy államon belül nemzetiségként élnek.

Egyetlen egy ország képviselői tagadták ezt meg: a magyaroké.

Tudniillik az, hogy én valamelyik országnak az állampolgára vagyok, pláne, ha a Szent Korona tagja vagyok, azzal gyakorlatilag egy értékrendet fogadtam el.

Azt az értékrendet, ami a szeretetre épül. Magyarország esetében azt az értékrendet, ami a Szent korona eszme öt alapelvére épül. 

Itt a probléma.

Ez az, amit mindazok az államalkotó nemzet tagjai, akik Magyarországot, a Szent Korona országát alkották, elfogadták, évezredeken keresztül büszkén mondták, hogy ők hungaruszok. Még most is ezt mondják magukról a horvátok, akikkel beszéltem (teljesen megdöbbentő volt számomra). Ugyanezt mondják Kárpátalján, ahol nagyon sokféle nemzetiséggel lehet találkozni. Azt mondják, hogy ők azt az értékrendet fogadták el mindig, amit a Szent Korona diktált.

Itt vagyunk most.

Magyarországon kialakult egy olyan politikai helyzet, ahol a különböző politikai erők, amelyek a választásokon indulni akarnak, egészen különösen viselkednek, mind a Szent Koronával kapcsolatban, mind a magyar függetlenséggel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy ők nemzetinek vagy radikálisnak mondják magukat.

Egyáltalán nem mondok nagyot, és nem tájolom el magam akkor, akkor, amikor azt mondom ezek után, hogy a Szent Koronát Szolgálók Szövetsége az egyetlen politikai erő ma Magyarországon, amely következetesen a magyar érdekek érvényesítéséért küzd.

Nemrégen egy társaságban voltam, ahol egy – addig előttem ismeretlen - hölgy is volt, és ő azt mondta, hogy az asszonyoknak egészen más az észjárásuk és a lelki berendezkedésük, mint a férfiaknak. Az asszonyok a biztonságot akarják mindenek előtt. A családjuk biztonságát féltik. Ő azt látja, hogy ez a biztonság ingott meg most, és ezért a hölgyek várhatóan egyre inkább válnak politikussá az elkövetkezendő időben, pusztán – ha úgy tetszik – genetikai indítékból: biztonságot akarnak visszaállítani.

Ez a biztonság az, amit a Szent Korona Értékrend ad.

Visszatér a lap tetejére

 

A nemzetiségi politika a magyarság számára Trianon következtében rendkívüli fontosságú. A Lisszaboni Szerződés tervezetének ezzel kapcsolatos cikkei [EUM 10., 18., 19, 20., 50., 55., cikkek [1] ., valamint az EUM 49. cikk [2] , az EUM 51., EUM 52., EUM 53., EUM 54. cikkek [3] ] egyértelművé teszik: Európa (és így a magyarság) nemzetiségi ellentmondásait nem tudja és nem is akarja megszüntetni a liberális alapelveken álló EU. 

Az EU nemzetiségi politikája

 

Az EU regionális politikája (ld. területi politika) beteljesíti Trianon nemzetgyilkosságát, hiszen a jelenlegi trianoni határokat úgy szünteti meg, hogy a két oldalán lévő területeket összeolvasztva közvetlenül Brüsszel irányítása alá helyezi. Így a Bodrogközi régió pl. Magyarország és Szlovákia egy-egy területét összevonja, így a magyarországi terület elveszíti Magyarországhoz tartozását, ahogy a szlovákiai sem lett a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után Szlovákia része.

A „Kettős állampolgárság” kérdése másodlagos prioritású, mert az EU-ban a „közös érdeket” képviselő rossz nem ad lehetőséget semmilyen „egyéni érdekű” jó érvényesítésére. Konkrétan: A származási (etnikai) alapon történő jogok adása éppúgy a „diszkrimináció tiltás” körébe tartozik, mint pl. a „szexuális szokások” - elnézést a profanitásért, de a két szélső értéket vettem.

Ez szöges ellentétben áll a Szent Korona „egy és ugyanazon szabadság” (una et eadem libertas) elvével, de nem véletlenül, hanem szándékosan. Ez alapján ugyanis minden magyar embernek (a Szent Korona tagjának) nem eshetőleges, egyénileg érvényesíthető lehetősége, hanem alapvető joga a magyar állampolgárság.

Tehát egy sorrendiség-felcserélésről van szó az EU-szemlélet és a természetes (szentkoronai) szemlélet között: Az EU szemlélet a „letelepedés szabadságával” az EU-tagországok állampolgárai számára közösségi (kollektív) joggá teszi a - többek között - magyarországi letelepedést és ez alapján az állampolgárság megszerzését, míg a Trianonnal (és a politikai, gazdasági üldözéssel) hontalanná tett magyarok számára egyéni elbírálás eredményeként teszi lehetővé a magyar állampolgárságot, ezzel egy kalap alá („harmadik ország”) véve az kárpátaljai, délvidéki és más országban élő magyart egy afrikai, vagy (horribile dictu) egy közel-keleti ország nem magyar állampolgárával.

A Szent Korona eszme megkülönböztet - az EU által elítélt pozitív diszkriminációt alkalmazva - államalapító és államalkotó nemzeteket, valamint „vendégeket”. (Abból is látszik, hogy a Szent Korona nem ezeregyszáz éves kincsünk, hanem többezer éves, hogy ez a különbségtétel a Római jogban - már érezhetően „átalakult”, mondhatni: liberalizált - módon megtalálható.)

Az államalapító nemzet tagjai a Szent Korona tagok (állampolgárok), függetlenül attól, hogy mely országban élnek, az államalkotó nemzetek tagjai csak akkor tagjai a Szent Koronának, ha annak területén élnek, míg a vendégek megőrzik - magyar állampolgárság nélkül - eredeti állampolgárságukat és letelepedési joggal rendelkezhetnek. Így válik természetessé a Szent Korona testének (terület és személy) összhangja, például az, hogy a Szent Korona minden birtoklás gyökere (Sacra Corona radix omnium possessionum) - vagyis csak a Szent Korona tagja rendelkezhet a Szent Korona egy bizonyos területe fölött birtoklási (de ő sem tulajdon-) joggal.

Amíg ez a sorrendiség-csere a természetes állapot szerint vissza nem áll, addig egyszerűen nincs értelme a kettős állampolgárságért történő bármely tevékenységnek, hiszen annak eredménye nem egy arra vonatkozó szabályozástól, hanem a társadalmi rendszer alapjaitól függ.

Ez azt jelenti, hogy nem az okozat megszűntetéséért kell harcot folytatni, hanem az ok kiirtásáért. Ha egy halált lehelő fa ágait levágjuk, azok újra nőnek, viszont egy sem fakad ki többé, ha a fát gyökerestől kiirtjuk!

Tudom, minden magyar génjeiben hordozott igazságérzete követeli, hogy aki magyar, az magyar állampolgár legyen. Tudom, de azt is tudnia kell mindenkinek, hogy ennek feltétele nem egyetlen törvény megváltoztatása - hiszen annak hatása más törvényekkel megszüntethető -, hanem a Szent Korona eszme Alkotmánnyá emelése, mert ez biztosítja egyedül, hogy mindennek a Szent Korona szellemében kell történnie (Sub Specie Sacrae Coronae). A Szent Korona alkotmányisága alapján kell alaptörvényt megfogalmazni, és e kettőre kell, hogy alapuljon egy jogrendszer, amelyben egy törvény - eredeti értelmét soha meg nem változtatva - biztosítja minden magyar embernek „egy és ugyanazon szabadságot” az állampolgárság terén is.

Tudom, hogy ebben a kérdésben sokan nem értenek velem egyet, de ha ők elgondolkoznak a dolgok összefüggésein, nem hiszem, hogy érdemleges ellenérvet tudnának mondani azzal szemben, hogy most

 

az EU-tagságunk megszűntetése, minden országgal egyenrangú félként történő kapcsolatteremtéssel a Szent Korona eszmeiségén alapuló Magyarország megteremtése mindennél fontosabb feladat.

 

Annál is inkább, mert most egy olyan, számunkra kedvező helyzet alakult ki, ami megismétlődésének nagyon kicsi a valószínűsége. Ugyanis minden európai országban erősödnek az EU-ellenes erők, gyakorlatilag a Lisszaboni Szerződés megismerésével egyenes arányban.

 

Visszatér a lap tetejére


[1] EUM 10. cikk

Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen.

 

EUM 18. cikk

E szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.

Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében az ilyen megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat fogadhat el.

 

EUM 19. cikk

(1) E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerződés által az Unióra átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadhatja a tagállamok által az (1) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében tett intézkedéseket támogató uniós ösztönző intézkedések alapelveit, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását.

 

EUM 20. cikk

(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára.

Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.

(2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződésekben meghatározott jogok, és terhelik az abban megállapított kötelezettségek. Így az uniós polgárok többek között:

a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni;

b) választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;

c) jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;

d) jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak.

Ezek a jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók.

 

EUM 50. cikk

(1) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelveket bocsát ki a letelepedési szabadság valamely meghatározott tevékenység tekintetében történő megvalósítása érdekében.

(2) Az Európai Parlament, a Tanács, illetve a Bizottság a fenti rendelkezésekben számára megállapított feladatokat különösen azáltal látja el, hogy:

a) főszabályként elsőbbségi elbánást biztosít olyan tevékenységek számára, amelyeknél a letelepedés szabadsága különös mértékben előmozdítja a termelés és a kereskedelem fejlődését;

b) szoros együttműködést biztosít a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között a különböző tevékenységek Közösségen belüli sajátos helyzetének megismerése érdekében;

c) eltörli azokat a nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban kötött megállapodásokon alapuló közigazgatási eljárásokat és gyakorlatot, amelyek fenntartása a letelepedés szabadságának akadályát képezné;

d) biztosítja, hogy valamely tagállamnak egy másik tagállam területén alkalmazott munkavállalói önálló vállalkozói tevékenység folytatása céljából ez utóbbi állam területén maradhassanak, amennyiben megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyeket teljesíteniük kellene, ha abban az időpontban lépnének a másik tagállam területére, amikor az ilyen tevékenységet meg kívánják kezdeni;

e) lehetővé teszi valamely tagállam állampolgára számára, hogy egy másik tagállam területén ingatlantulajdont szerezzen és használjon, amennyiben ez nem ellentétes a 39. cikk (2) bekezdésében megállapított elvekkel;

f) megvalósítja a letelepedési szabadság korlátozásainak fokozatos eltörlését minden érintett tevékenységi ágban, egyrészt a képviseletek, fióktelepek vagy leányvállalatok valamely tagállam területén történő létrehozásának feltételeit, másrészt az ilyen képviseletek, fióktelepek és leányvállalatok irányító és ellenőrző tisztségeinek az anyalétesítmény személyzete által történő betöltésére vonatkozó feltételeket illetően;

g) a szükséges mértékben összehangolja azokat a biztosítékokat, amelyeket a tagállamok a 54. cikk második bekezdése szerinti társaságoktól a tagok és harmadik személyek érdekeinek védelme céljából megkövetelnek, annak érdekében, hogy az ilyen biztosítékokat egyenértékűvé tegyék az Unión belül;

h) megbizonyosodik arról, hogy a tagállamok által nyújtott támogatások nem torzítják-e a letelepedés feltételeit.

 

EUM 55. cikk

A tagállamok – az a Szerződések egyéb rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül – a 54. cikk értelmében vett társaságok tőkéjében való részesedést illetően ugyanolyan elbánásban részesítik a többi tagállam állampolgárait, mint a saját állampolgáraikat. 

 

[2] EUM 49. cikk

Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.

A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is. 

[3] EUM 62. cikk

Az 51-54. cikk rendelkezéseit az e fejezet által szabályozott kérdésekre is alkalmazni kell.

 

EUM 51. cikk

Valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységekre e fejezet rendelkezései az adott tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatók.

Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében úgy rendelkezhet, hogy e fejezet rendelkezései bizonyos tevékenységekre nem alkalmazhatók.

 

EUM 52. cikk

(1) E fejezet rendelkezései és az azok alapján hozott intézkedések nem érintik azoknak a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki a fent említett rendelkezések összehangolása céljából.

 

EUM 53. cikk

(1) A Tanács az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében a 294. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése, valamint a tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása céljából.

(2) Az orvosi és egyéb gyógyító, valamint a gyógyszerészeti szakmák esetében a korlátozások fokozatos megszüntetése az e szakmáknak a különböző tagállamokban történő gyakorlására vonatkozó feltételek összehangolásától függ.

 

EUM 54. cikk

Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén van, e fejezet alkalmazása szempontjából ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai.

„Társaság” a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket.

 

EUM 168. cikk

(1) Valamennyi Uniói politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.

Az Unió fellépése, amely kiegészíti a nemzeti politikákat, a népegészségügyi helyzet javítására, az emberi megbetegedések és betegségek, valamint az emberek testi és szellemi egészségét fenyegető veszélyek okainak megelőzésére irányul. Az ilyen fellépés magában foglalja a széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelmet az azok okaira, terjedésére és megelőzésére vonatkozó kutatások, valamint az egészségügyi tájékoztatás és oktatás által, továbbá a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérését, az ilyen veszélyek korai előrejelzését és az ezek elleni küzdelmet.

Az Unió kiegészíti a tagállamok fellépését a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos egészségkárosodás csökkentése érdekében, beleértve a felvilágosítást és a megelőzést is.

(2) Az Unió bátorítja a tagállamok közötti együttműködést az e cikkben említett területeken, és szükség esetén támogatást nyújt a tagállamok fellépéséhez. Az Unió ösztönzi különösen a határ menti területeken az egészségügyi szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének javítására irányuló, tagállamok közötti együttműködést.

A tagállamok a Bizottsággal együttműködve összehangolják politikáikat és programjaikat az (1) bekezdésben említett területeken. A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítására, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell.

(3) Az Unió és a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a népegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel.

(4) A 2. cikk (5) bekezdésétől, illetve a 329. cikk (1) bekezdésétől eltérve, és a 119. cikk (2) bekezdésével összhangban az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az e cikkben említett célok eléréséhez való hozzájárulás érdekében a közös biztonsági kockázatok kezelésére elfogadja a következőket:

a) az emberi eredetű szervek és szövetek, a vér és vérkészítmények magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések; ezek az intézkedések nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be;

b) intézkedések az állat- és növényegészségügy terén, amelyek közvetlen célja a közegészség védelme;

c) a gyógyszerek és a gyógyászati célú eszközök magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések.

(5) A Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében ösztönző intézkedéseket állapíthat meg az emberi egészség védelmére és javítására, és különösen a határokon át széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelemre, valamint a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérésére, az ilyen veszélyek korai előrejelzésére és az ezek elleni küzdelemre vonatkozóan, továbbá olyan intézkedéseket állapíthat meg, amelyeknek közvetlen célja – a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra vonatkozóan – a közegészség védelme, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.

(6) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, ajánlásokat is elfogadhat az e cikkben meghatározott célok érdekében.

(7) Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás működtetésére, és a hozzájuk rendelt erőforrások elosztására. A (4) bekezdés a) pontjában említett intézkedések nem érinthetik a szervek és vér adására vagy gyógyászati célú felhasználására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket.

 

 

A Gondoskodó Magyarországon nemzetiségi politikája

 

1.  Nemzet, nemzetiség, etnikum

 A származás szerinti minősítés is egyik oldalról kiválasztottságot, a másik oldalról kirekesztettséget eredményez, következésképpen a diktatúra eszköze.

 Jézus példáját és tanításait nem az emberi élettől elvonatkoztatott (elvakult) módon, valami általunk nem ismert (és nem ismerhető) titok értelem nélküli követéseként kell gyakorolni, hanem úgy, hogy az az isteni szabályokat tegye megismerhetővé és a mindennapok egyedül (ha úgy tetszik: logikusan) követhető iránytűjévé.

 Ez vonatkozik a kiválasztottságra is.

 Isten a teremtéssel mindenkit meghív a kiválasztottságra, és minden ember szabad akaratával dönt arról, hogy elfogadja- a meghívást, vagy nem, vagyis saját életével válik kiválasztottá vagy kirekesztetté.

 A nemzeti hovatartozásra vonatkoztatva ez a következőt jelenti: szülei révén születésével mindenki „meghívást kap” egy népcsoportba (ezt nevezik származásnak). Ez a népcsoport attól függően, hogy a lakóhely szerinti országban többségben vagy kisebbségben van

 - nemzet,

 - nemzetiség, illetve

 - etnikum.

 Azt, hogy egy ember elfogadja-e a „meghívást” a születése szerinti népcsoportba, vagy más népcsoporthoz tartozóvá (esetleg kozmopolitává) válik, szabad akaratával maga dönti el és a nyelvhez, a valláshoz, a kultúrához (az emberiség - szűkebb értelemben egy objektív társadalmi csoport - által létrehozott lelki-, szellemi és anyagi értékek összességéhez), a családszerkezethez, a szokásokhoz kötődésével, valamint a gazdasági életben megnyilvánuló magatartásával, továbbá a múlt elfogadásával (vagyis a tudatával gyakorolt nemzeti sajátosságokkal) bizonyítja, illetve hisz a népcsoportnak a Világmindenség fejlődésében betöltött küldetésében.

 Az egyes „meghívó” népcsoportoknak (fajoknak) vannak genetikai és anatómiai jellemzőik, amelyeket minden ember, mint a meghívottság jelét, magán viseli, de nem ezek határozzák meg, hogy egy ember melyik nemzethez tartozik.

 A horvát Aleksander Petrovits és a szlovák Maria Hruz gyermeke például felvette a Petőfi Sándor nevet és - egész életével bizonyítva - szabad akaratából a születési helye szerinti népcsoporthoz tartozónak, magyarnak vallotta magát, magáévá téve a magyar tudatot és hitt a magyarság küldetésében.

 

2. A többségi (államalapító) nemzet, valamint a nemzetiségek és az etnikumok (együtt: államalkotó) viszonya

 Magyarországon a többségi (államalapító) magyar nemzet mellett több nemzetiség (német, szerb, horvát, bolgár, szlovén, szlovák, román, bosnyák, örmény, zsidó, ukrán, orosz, lengyel, kínai) és jellemzően egy etnikum (a cigányság) él. A nem államalapító nemzetiségek közül a történelmileg a Kárpát-medencében őshonos nemzetiségek az államalkotók, a többiek a vendégek.

 A Szent Korona egy-egy földrajzi területeire annak ökológiai adottságai szerint települtek a különböző nemzetiségű és kultúrájú embercsoportok, így alkotva természetes ökonómiai egységet. 

 Magyarok nemzetiségként élnek a trianoni utódállamokban, szülőhelyi kötődéssel - mintegy igazolva a nemzeti hovatartozás objektív jellegét - és a Föld szinte valamennyi országában, politikai üldöztetés vagy gazdasági kényszer miatt.

 A szerves egységként működő társadalom a nemzeti önazonosság-tudat alapján áll, hiszen ez adja azt a biztonságot, ami minden ember számára a lélek, a szellem és a test harmóniájához nélkülözhetetlen. Ezért alapelv a „meghívás” szerinti népcsoportba tartozás, azzal, hogy el kell fogadni a szabad akarat szerinti nemzetválasztást is.

 A szabad akarat hangsúlyozása rendkívül fontos, mert az erőszakos asszimiláció - ami a diktatúrák jellemzője - a szabad akarattal ütközve jó esetben emigrációt, rosszabb esetben kozmopolitává válást eredményez.

 A Gondoskodó Magyarország alapelve, hogy egy országban élő, a befogadó ország állampolgárságával rendelkező nemzetiségek és etnikai kisebbségek joga személyileg az egyenlőség, közösségi szinten pedig az autonómia, vagyis az önkormányzaton keresztül gyakorolt önrendelkezés, ami települési-, vagy területi formában nyilvánul meg. A nemzetiségek és etnikai kisebbségek kötelezettsége a befogadó ország életében a többségi nemzet által meghatározott formában részt venni, a többségi nemzet (és a többi nemzetiség, valamint etnikai kisebbség) törvényes érdekeit tiszteletben tartani.

 Az anyaországnak (etnikum esetén a képviselő világszervezetnek) joga és kötelessége folyamatosan ellenőrizni, hogy a befogadó ország biztosítja-e a személyi egyenlőséget és a közösségi (nemzetiségi, etnikai) autonómiát azoknak a részére, akiknek az adott ország anyaországuk (illetve a szervezet képviselőjük). Nem teljesítés esetén diplomáciai úton jogosult az érdekérvényesítés biztosításával kapcsolatban eljárni.

 Ugyanakkor az anyaországnak kötelessége biztosítani (és a befogadó országnak kötelessége hozzáférhetővé tenni) azokat a feltételeket, amelyek a nemzetiség vagy etnikai kisebbség önazonosságának megőrzéséhez és a nemzeti sajátosságok fejlődéséhez szükségesek.

 A befogadó országnak joga a nemzetiség vagy etnikai kisebbség tagjaira ugyanazokat a kötelezettségeket kiróni, ami a többségi nemzet, illetve egyéb nemzetiségek és kisebbségi etnikumok tagjait terhelik. A befogadó ország kötelezettsége a személyi egyenlőséget és a közösségi autonómiát, valamint azokat a feltételeket biztosítani, amelyek a kötelezettségek teljesítéséhez szükségesek.

 

3. Az ember és nemzeti hovatartozása

 Éppúgy, ahogy nincs kiválasztott nemzet, nincs „bűnös nemzet” sem és igazságtalan volt és lesz minden olyan ítélet, ami nem ezt tükrözi, legyen az magyar-, német-, szlovák- albán-, szerb-, cigány- vagy krími tatár-kitelepítés például.

 A Szent Korona tagja minden ember, aki a Szent Korona területén (a Kárpát-medencében) született.

 Magyar az, aki vagy a Szent Korona tagjaként, vagy a nélkül, meggyőződéssel vallja a magyarság küldetését, és bizalommal van annak kiteljesedésében, vagyis tudatában és hitében magyar. (Németh László definíciója.) Tehát azt, hogy ki a magyar nemzet tagja, nem állampolgársága, vagy faji jellemzői határozzák meg, hanem az, hogy magáénak érzi- és gyakorolja-e a magyarság évezredek alatt kialakult nyelvét, kultúráját, hagyományait, szokásait, értékrendjét, érdekprioritásait, elfogadja múltját és domináns vallását. Ez szellemében azonos Széchenyi magyarság-meghatározásával: „Magyar az, aki magyarnak vallja magát.”

A magyarságnak meghatározó szerepe volt, van és lesz a Világmindenség fejlődésében.

 Magyarságunkat méltósággal, büszkeséggel, és más népek elfogadásával kell viselnünk. A történelem keményen tudomásunkra hozta, hogy nemzetállam nem létezik abban a formában, amely a fajilag nem a többségi nemzethez tartozók erőszakos asszimilációjával, vagy elüldözésével, kiirtásával akar nemzeti egységet létrehozni.  

 


4. A Gondoskodó Magyarország nemzetiségpolitikája

 

A Gondoskodó Magyarország
államalapító nemzetnek a többségi magyarságot tekinti,

 

ugyanakkor alapvető emberi jogként biztosítja nem magyar nemzetiségű állampolgárai számára nemzetiségi tudatuk és hitük gyakorlásának szabadságát és az ehhez szükséges feltételek biztosítását.

Államalkotó nemzet: kultúrájának (az emberiség - szűkebb értelemben egy objektív társadalmi csoport, pl. nemzet - által létrehozott lelki-, szellemi és anyagi értékek összessége) helyet találva telepedett le a Szent Korona Országában, elfogadva annak értékrendjét.

 

5.  A nemzetiségek részvétele a Gondoskodó Magyarország irányításában

 

A Gondoskodó Magyarországon a kisebbségi nemzetiséghez, illetve etnikumhoz tartozó személyek önkormányzatuk által létszámarányosan az Országgyűlés felsőházába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt az irányításban.

Visszatér a lap tetejére

Az EU és a Gondoskodó Magyarország nemzetiségi politikájának összefoglalása

 

EU-tagország

Szent Korona Országa

A tőke kiszolgálására bárki, bárhol letelepedhet, a befogadó ország állampolgáraival azonos jogokat élvezve.

A Szent Korona tagsága (az egyetemes magyarság) a tulajdonosa és a birtokosa az országnak. Vendégeket befogadhatnak, érdekeik sérelme nélkül.

A pártrendszer következtében nincs a nemzetiségeknek hatalmi érdekképviseleti joga.

Az államalkotó nemzetek érdekeit – létszámarányosan – a felsőházban maguk közül kiválasztott követek képviselik.

„… választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai” EUM 20. cikk

Csak a Szent Korona tagjai rendelkeznek az Ország társadalmi, politikai és gazdasági érdekeinek megfelelően választójoggal.

„Harmadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek, az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik meg.” II/75*.

* Az EU Alkotmány tartalmazta, de a Lisszaboni Szerződésből kimaradt

A vendégek – az anyaországuktól függetlenül – egységesen vendégjoggal rendelkeznek, vagyis „a kamrába, a pénztárcába és a hálószobába nincs betekintési és belépési joguk”.

 

Visszatér a lap tetejére

 

 

A munkacsoport tagjai:

 

Név
Cím
Telefon
E-mail
Megjegyzés
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         

Visszatér a lap tetejére

 

Vissza a kezdőlapra.
Visszatér a lap tetejére

© 2002, Pajzsmozgalom Minden jog fenntartva.
6701 Szeged, Pf. 2443. Tel.: 30/616-3894 E-mail:
halasz.jozsef@szksz.com