Szent Korona Szolgálat

Települések összehangolása

Vissza a kezdőlapra. Az EU és a Gondoskodó Magyarország jog- és közigazgatási politikájának összevetése - az SzKSZ jog- és közigazgatási képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország kulturális- és tudományos politikájának összevetése - az SzKSZ kulturális-és tudományos képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország egészségügyi politikájának összevetése - az SzKSZ egészségügyi képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország nevelés-oktatási politikájának összevetése - az SzKSZ nevelés-oktatási képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország védelmi politikájának összevetése - az SzKSZ védelmi  képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország családpolitikájának összevetése - az SzKSZ család (korosztály, nem)  képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország nemzetiségi politikájának összevetése - az SzKSZ nemzetiség-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország vallási politikájának összevetése - az SzKSZ vallás-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország államháztartási (költségvetési) politikájának összevetése Az EU és a Gondoskodó Magyarország gazdaságpolitikájának összevetése Az EU és a Gondoskodó Magyarország mezőgazdaság-élelmiszeripar politikájának összevetése - az SzKSZ mezőgazdaság-élelmiszeripar-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország ipar (könnyű-, nehéz- és energiaipar) politikájának összevetése - az SzKSZ ipar-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország szolgáltatáspolitikájának (közellátó és szociális szolgáltatás) összevetése - az SzKSZ szolgáltatás-képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország idegenforgalmi politikájának összevetése - az SzKSZ idegenforgalmi képviseletének előkészítését végzők Az EU és a Gondoskodó Magyarország kereskedelem-politikájának összevetése - az SzKSZ kereskedelmi képviseletének előkészítését végzők

A település természetes élettér, vagy munkaerő-utánpótlási raktár? - Nevelés, vagy idomítás, egészség, vagy használható állapot, együttélés a természettel, vagy önérdekű pusztítás?

Az EU és a Gondoskodó Magyarország közlekedési és szállítási politikájának összevetése - az SzKSZ közlekedési-szállítási képviseletének előkészítését végzők

Alapok:

A Szent Korona értékrend alapján készült Gondoskodó Magyarország program. A Szent Korona értékrend alapján készült Gondoskodó Magyarország program pontjai A Szent Korona értékrend alapján működő Gondoskodó Magyarország gazdaságpolitikája: a Települési Önellátó Rendszer

Az oldal eligazítója:

Az SzKSZ egészségügyi képviseletének előkészítését végzők Mit - miért - hogyan a területi politikában Az SzKSZ területi képviseletének előkészítését végzők Az EU területi politikája a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés és a Szent Korona Értékrend települési politikájának összehasonlítása A Szent Korona Értékrend területi politikája a Gondoskodó Magyarország alapján

Az SzKSZ területi képviseletének előkészítését végzők

Az EU és a Gondoskodó Magyarország területi politikájának összehasonlítása

A Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország területi politikájának összehasonlítása Előadás segédlet a Lisszaboni Szerződés és a Gondoskodó Magyarország területi politikája összehasonlításáról

Az önkormányzatiság érvényesülése a településeken A közszabadság kiválasztási elvének érvényesülése
Videók
Település - Fixtv 2008. 06. 09. - (beszélgetés dr. Feledy Istvánnal és Bethlen Farkassal)
Település - EU nem! Sehogysem! - 2003. december

Miért - mit - hogyan

Miért?

Mit?

Hogyan?

Nem független országok szervezete az EU, hanem egy ország, amelynek részeit nem a tagállamok képezik, hanem a kialakított régiók

Magyarország törvényhozási, politikai, gazdasági, társadalmi és területi függetlenségének visszavétele

Alulról építkező, összehangolt önellátásban működő, önálló megye és települési felépítés

Visszatér a lap tetejére

 

Az EU területi politikája

 

A Lisszaboni Szerződés területi társadalmi csoportokra vonatkozó általános szabályozásait a EUM 46., EUM 148., EUM 149. cikk[1], a EUM 39., EUM 174., EUM 191., EUM 300., EUM 149. és EUM 309. cikkek[2] tartalmazzák.

Általános jellemzője, hogy nem településekben, hanem területi egységekben ("régiókban") történő szervezést valósít meg. Miután egy-egy régió határoktól független, gazdasági egység, ezért - jellemzően - több ország, egymással szomszédos területeit fogja össze, ezzel is kifejezi, hogy nem független országok szervezete az EU, hanem egy ország, amelynek részeit nem a tagállamok képezik, hanem a kialakított régiók. Ezzel Trianon gyalázatát teszi teljessé az EU Alkotmány.

A települések, mint a régió részei rendelkeznek önálló képviselőkkel a Régió Bizottságban és az EU jogi aktusainak létrehozásában konzultációs (és nem döntési) joguk van a területüket érintő témában. Amint a EUM 352. cikk[3] fogalmaz: a Régiók Bizottsága tanácsadó szerve az EU-nak. „Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket rendkívüli jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz.”. Így tehát az EU-ban a szubszidiaritás[4] elve sem érvényesül – csak szavakban.

A régiók szerepét az EU-Alkotmány a gazdasági és a környezetvédelmi kérdésekben szabályozza, értelemszerűen, hiszen a szociális, egészségügyi, kulturális kérdések nem az EU kompetenciájába tartoznak, csak fedezet nélküli "támogatás és egyetértés" szintjén.

A régiók pályázatokon keresztül részesednek az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, amelyet - éppúgy, mint az összes támogatási (voltképpen visszaosztási) forrást, az Európai Beruházási Bank kezeli és bírálja el, illetve folyósítja, ha a pályázatokat támogatásra érdemesnek találja.

Amennyiben egy tagországhoz tartozó valamelyik régió nem teljesíti az EU "harmonizációs intézkedéseit" (a "közös érdek" érvényesítését), akkor adott hatáskörben és adott ideig védzáradék [EUM 114. cikk (10) bekezdés[5]] vagy védintézkedés (EUM 66. cikk[6]) érvényesítésére jogosult az EU vagy annak meghatározott tagállama.

Egyszerűen: az EU a régiók (vagyis a területi társadalmi csoportok) érdekeit nem összehangolva, hanem egy központilag meghatározott közös érdeknek alárendelve érvényesíti. A régiók lakosságának érdekei ezért kiszolgáltatottak a liberális alapelveknek, vagyis területüket bárki megveheti, azon a területen élők érdekeinek figyelmen kívül hagyásával érvényesíti a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság szabályait, vagyis munkahelyeket vagy munkanélküliséget hozhat létre önérdeke szerint, árukat és szolgáltatásokat hozhat és vihet, függetlenül attól, hogy azok - a támogatási rendszer diszkriminációja folytán - tönkreteszik-e a hagyományos helybeli termelőket és szolgáltatókat, vagy nem. 

A településen vagy a régióban élő emberek életfeltételeinek teljességét a települési önkormányzatoknak kell biztosítani (egészségügyi, nevelési ellátás, kultúra, közbiztonság) abból a költségvetési keretből és iparűzési adóból, amely rendelkezésére áll. Mivel a települések költségvetési támogatása a legalapvetőbb szolgáltatásokra sem elegendő már most sem, két megoldás közül választhatnak: megemelik az iparűzési adót - ebben az esetben elveszítik a vállalkozásokat és a munkahelyeket -, vagy lemondanak az életfeltételek teljességének biztosításáról. (A harmadik megoldást már "felélték" az önkormányzatok. Ez az önkormányzati vagyok értékesítése volt - a megfelelő mértékű korrupció érvényesítésével.) 

A Lisszaboni Szerződés a területi társadalmi csoportokon élő emberek életfeltételeinek teljessé tételét az alábbiak szerint korlátozza:

1. Önálló közigazgatásukat a tagállamok elveszítik [EUM 3. cikk[7]]

Ez az intézkedés a tagországok saját hatásköréből kiveszi mindazokat az eszközöket, amelyekkel a tagállam saját polgárai jogainak és kötelezettségeinek összhangját biztosítani tudná, és az állam saját polgárainak érdekeit kifejezésre juttatná. 

2. A belbiztonság feletti rendelkezést a tagállamok elveszítik (EUM 85., EUM 88. cikkek[8])

Azon túl, hogy ezek a rendelkezések meggátolják a tagállamok saját hagyományai és normarendszere szerinti bűnmegelőzést és bűnüldözést, lehetővé tesznek olyan intézkedéseket - akár a tagország érdekeivel szemben is -, amelyek az "uniós politika alá tartozó közös érdeket sértőnek" (EUM 88. cikk – 8. jegyzet) minősítenek az adott ország érdekeit védő cselekedetet, illetve jogkövetkezmény nélkül hagynak az adott ország hagyományos normarendszere szerinti elítélendő tetteket. Ezért a jogkövető magatartás nem erkölcsi, hanem érdekszférába kerül, ezzel gyakorlatilag alap nélkülivé válik, ezért megszűnik a tagországok belbiztonsága.

 

3. Környezetvédelmi feltételek szigorítása [EUM 191. cikk (2. jegyzet), EUM 192., EUM 193. cikkek[9]]

Ez az intézkedés azért szolgálja az esélyegyenlőtlenséget, mert a környezetpolitikai intézkedések nem objektív normarendszeren, hanem "közös érdeken" alapulnak. A "közös érdek"-et képviselő EU-jogszabályok az erőfölény gyakorlati alkalmazásával jönnek létre.

 

4. Fogyasztóvédelmi feltételek szigorítása (EUM 169. cikk[10])

 

5. Egészségvédelem biztonsági megszorításai (EUM 62., EUM 51., EUM 52., EUM 53., EUM 54., EUM 168. cikkek[11])

A fogyasztóvédelmi és egészségvédelmi védintézkedéseknél még jelentősebb mértékben mutatkozik az objektív normák alkalmazásának hiánya, mint a környezetvédelmi védintézkedéseknél. Ezekkel az intézkedésekkel egyes tagországok részvételét termék-előállítóként a belső piacban - egyes tagországok érdekeinek megfelelően - gyakorlatilag el lehet lehetetleníteni. Ide kívánkozik az a tapasztalat alapján kialakult vélemény, hogy - különösen az élelmiszerekre vonatkozó - EU-szabványok jelentős része a tőke kívánalmainak megfelelő "toleranciát" tartalmaz, mintegy bizonyítva, hogy az ember is árú a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaságban, vagyis egészsége is a tőkének alárendelt. 


[1] EUM 9. cikk

 
Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.

EUM 45. cikk

 
(1) Az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását.
(2) A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.
(3) A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel, a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy:
a) tényleges állásajánlatokra jelentkezzen;
b) e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon;
c) munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően;
d) egy tagállamban történő alkalmazását követően a Bizottság által rendeletekben meghatározott feltételek mellett az adott tagállam területén maradjon.
(4) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a közszolgálatban történő foglalkoztatásra.

EUM 46. cikk

 
Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelvek vagy rendeletek formájában megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalók 45. cikkben meghatározott szabad mozgását megvalósítsák, különösen:
a) a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosításával;
b) azoknak a közigazgatási eljárásoknak és gyakorlatnak, valamint a betölthető állások megszerzéséhez előírt időtartamoknak a megszüntetésével, amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek fenntartása a munkavállalók szabad mozgásának megvalósulását akadályozná;
c) azoknak a betölthető állások megszerzéséhez előírt időtartamoknak és egyéb korlátozásoknak a megszüntetésével, amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek más tagállamok munkavállalói részére a saját munkavállalókra irányadóktól eltérő feltételeket írnak elő a munkahely szabad megválasztására vonatkozóan;
d) megfelelő mechanizmusok kialakításával, amelyek összekapcsolják a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, valamint elősegítik e téren az egyensúly kialakítását oly módon, hogy a különböző régiókban és iparágakban elkerülhető legyen az életszínvonal és a foglalkoztatási szint komoly veszélyeztetése.

EUM 48. cikk

 
Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; e célból olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja
a) a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából;
b) a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára.
Amennyiben a Tanács egy tagja kijelenti, hogy valamely első bekezdés szerinti jogalkotási aktus tervezete szociális biztonsági rendszerének fontos vonatkozásait érintené – ideértve annak alkalmazási körét, költségét vagy finanszírozási rendszerét –, vagy befolyásolná e rendszer pénzügyi egyensúlyát, kérheti, hogy a kérdést terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a rendes jogalkotási eljárást fel kell függeszteni. A felfüggesztéstől számított négy hónapon belül az Európai Tanács, a kérdés megvitatása után:
a) a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a rendes jogalkotási eljárás felfüggesztését, vagy
b) semmilyen intézkedést nem tesz, vagy új javaslat benyújtására kéri fel a Bizottságot; ebben az esetben az eredetileg javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni.

EUM 145. cikk

 
A tagállamok és az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében e címnek megfelelően egy összehangolt stratégia kialakítására törekednek a foglalkoztatás, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén.

EUM 146. cikk

 

(1) A tagállamok foglalkoztatáspolitikájuk révén hozzájárulnak a 145. cikkben említett célkitűzések eléréséhez olyan módon, amely összhangban áll a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájának a 121. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott átfogó iránymutatásaival.
(2) A tagállamok a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével közös érdekű ügynek tekintik a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanácsban a 148. cikk rendelkezéseinek megfelelően összehangolják.

EUM 147. cikk

 
(1) Az Unió hozzájárul a foglalkoztatás magas szintjéhez azáltal, hogy bátorítja a tagállamok közötti együttműködést, támogatja és szükség esetén kiegészíti tevékenységüket. Ennek során tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét.
(2) Az Uniói politikák és intézkedések meghatározásánál és végrehajtásánál figyelembe kell venni a foglalkoztatás magas szintjének célkitűzését.

EUM 148. cikk

 
(1) A Tanács és a Bizottság által készített együttes éves jelentés alapján az Európai Tanács évente megvizsgálja a foglalkoztatottság helyzetét az Unióban, és következtetéseket fogad el arra vonatkozóan.
(2) Az Európai Tanács következtetéseiből kiindulva a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és a 150. cikkben említett Foglalkoztatási Bizottsággal folytatott konzultációt követően minősített többséggel évente iránymutatásokat dolgoz ki, amelyeket a tagállamok foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe vesznek. Ezeknek az iránymutatásoknak összhangban kell állniuk a 121. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott átfogó iránymutatásokkal.
(3) Minden tagállam éves jelentést nyújt be a Tanácsnak és a Bizottságnak azokról a főbb intézkedésekről, amelyeket a (2) bekezdésben említett foglalkoztatási iránymutatások fényében a foglalkoztatáspolitikája végrehajtása céljából hozott.
(4) A Tanács a (3) bekezdésben említett jelentések alapján és a Foglalkoztatási Bizottság véleményének kézhezvételét követően a foglalkoztatási iránymutatások fényében évente megvizsgálja a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának végrehajtását. A Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel ajánlásokat tehet a tagállamok számára, amennyiben ezt a vizsgálat nyomán célszerűnek tartja.
(5) A vizsgálat eredményei alapján a Tanács és a Bizottság együttes éves jelentést készít az Európai Tanács számára az Unió foglalkoztatási helyzetéről és a foglalkoztatási iránymutatások végrehajtásáról.

EUM 149. cikk

 
Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy bátorítsák az együttműködést a tagállamok között és támogassák fellépésüket a foglalkoztatás terén olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, összehasonlító elemzések és tanácsok szolgáltatása, valamint az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése, különösen kísérleti projektek útján.
Ezek az intézkedések nem foglalják magukban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolását.

EUM 150. cikk

 
A Tanács egyszerű többséggel az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően létrehozza a tanácsadói jogkörrel rendelkező Foglalkoztatási Bizottságot annak érdekében, hogy elősegítse a tagállamok közötti koordinációt a foglalkoztatási és munkaerő-piaci politikák területén. A bizottság a következő feladatokat látja el:
– figyelemmel kíséri a foglalkoztatási helyzetet és a foglalkoztatáspolitikát a tagállamokban és az Unióban;
– a 240. cikk sérelme nélkül a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményeket dolgoz ki, és hozzájárul a Tanács 148. cikkben említett tevékenységének előkészítéséhez.
Feladatának teljesítése során a bizottság konzultál a szociális partnerekkel.
Minden egyes tagállam és a Bizottság két-két bizottsági tagot nevez ki.

EUM 151. cikk

 
Az alapvető szociális jogokat, többek között az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai szociális chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi uniós chartában meghatározott jogokat szem előtt tartva, az Unió és a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása – lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását –, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében.
E célból az Unió és a tagállamok olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek figyelembe veszik – különösen a szerződéses kapcsolatok terén – a nemzeti gyakorlatok sokszínűségét, valamint az Unió gazdasági versenyképessége fenntartásának szükségességét.
Úgy vélik, hogy ez a fejlődés nemcsak a szociális rendszerek összehangolását előnyben részesítő belső piac működéséből következik, hanem az a Szerződésekben megállapított eljárásokból, valamint a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséből is.

EUM 152. cikk

 
Az Unió az egyes nemzeti rendszerek különbözőségeinek figyelembevételével elismeri és támogatja a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását; önállóságuk tiszteletben tartása mellett elősegíti a szociális partnerek közötti párbeszédet.
A növekedésről és foglalkoztatásról szóló háromoldalú szociális csúcs hozzájárul a szociális párbeszéd folytatásához.

EUM 153. cikk

 
(1) A 151. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a következő területeken:
a) különösen a munkakörnyezet javítása a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében;
b) munkafeltételek;
c) a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme;
d) a munkavállalók védelme munkaviszonyuk megszüntetése esetén;
e) a munkavállalók tájékoztatása és véleményük meghallgatása;
f) a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme, beleértve – a (5) bekezdésre is figyelemmel – a vállalatvezetésben való részvételt;
g) az Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának feltételei;
h) a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tétele a 166. cikk sérelme nélkül;
i) a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlősége és az egyenlő munkahelyi bánásmód;
j) a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem;
k) a szociális védelmi rendszerek modernizálása a c) pontban foglaltak sérelme nélkül.
(2) Ennek érdekében az Európai Parlament és a Tanács
a) kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását, olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy ösztönözzék az együttműködést a tagállamok között olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az ismeretek gyarapítása, az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése;
b) az (1) bekezdés a)–i) pontjában említett területeken irányelvek útján fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket fogadhat el, figyelembe véve az egyes tagállamokban fennálló feltételeket és műszaki szabályokat. Ezek az irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését.
Az Európai Parlament és a Tanács a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében határoz.
Az (1) bekezdés c), d), f) és g) pontjában említett területeken különleges jogalkotási eljárás keretében eljárva a Tanács az Európai Parlamenttel és az említett bizottságokkal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag úgy határozhat, hogy az (1) bekezdés d), f) és g) pontjára a 294. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.
(3) A szociális partnereket együttes kérelmükre bármely tagállam megbízhatja a (2) bekezdés alapján elfogadott irányelvek, illetve – adott esetben – a 155. cikk rendelkezéseinek megfelelően elfogadott tanácsi határozatok végrehajtásával.
Ebben az esetben e tagállamnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy legkésőbb az irányelv vagy határozat átültetésének vagy végrehajtásának napjáig a szociális partnerek a szükséges intézkedéseket megállapodás útján bevezették, miközben minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy az irányelv vagy a határozat által előírt eredmények elérését mindenkor biztosítani tudja.
(4) Az e cikk alapján elfogadott rendelkezések
– nem érinthetik a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszerük alapelveit meghatározzák és nem érinthetik jelentősen e rendszerek pénzügyi egyensúlyát;
– nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy olyan szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek e szerződéssel összeegyeztethetőek.
(5) E cikk rendelkezései a díjazásra, az egyesülési jogra, a sztrájkjogra vagy a kizárás jogára nem alkalmazhatók.

EUM 156. cikk

 
A 151. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében és a Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Bizottság a szociális politikának az e fejezet hatálya alá tartozó minden területén ösztönzi a tagállamok együttműködését és megkönnyíti intézkedéseik összehangolását, különösen a következő területeken:
– foglalkoztatás;
– munkajog és munkafeltételek;
– alap- és magasabb szintű szakképzés;
– szociális biztonság;
– munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése;
– munkahelyi egészségvédelem;
– egyesülési jog, valamint a munkaadók és munkavállalók közötti kollektív tárgyalások.
E célból a Bizottság a tagállamokkal szoros kapcsolatot tartva tanulmányokat készít, véleményeket ad és konzultációkat szervez mind a nemzeti szinten felmerülő, mind pedig a nemzetközi szervezetek érdeklődésére is számot tartó problémakörökben, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell.
Az e cikkben említett véleményeinek közreadását megelőzően a Bizottság konzultációt folytat a Gazdasági és Szociális Bizottsággal.

EUM 157. cikk

 
(1) Minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak.
(2) E cikk alkalmazásában „díjazás” a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap.
A nemen alapuló megkülönböztetés nélküli egyenlő díjazás azt jelenti, hogy:
a) teljesítménybér esetén az azonos munkáért járó díjazást azonos mértékegység alapján állapítják meg;
b) időbér esetén azonos munkakörben azonos díjazás jár.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén, beleértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelvét is.
(4) Annak érdekében, hogy ténylegesen biztosítsák a teljes egyenlőséget a férfiak és nők között a munka világában, az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el abból a célból, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék.

EUM 158. cikk

 
A tagállamok törekednek arra, hogy fenntartsák a fizetett szabadságra vonatkozó szabályozási rendszerek fennálló egyenértékűségét.

EUM 162. cikk

 
A belső piacon a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása és ezáltal az életszínvonal emeléséhez való hozzájárulás érdekében az alábbiakban megállapított rendelkezések szerint létrejön az Európai Szociális Alap, amelynek célja az Unión belül a munkavállalók foglalkoztatásának megkönnyítése, földrajzi és foglalkozási mobilitásuk növelése, továbbá az ipari és a termelési rendszerben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásuk megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján.

EUM 163. cikk

 
Az Alapot a Bizottság kezeli.
Ebben a feladatában a Bizottságot egy bizottság segíti, amelynek elnöke a Bizottság egyik tagja, és amely a kormányok, szakszervezetek és munkaadói szervezetek képviselőiből áll.

EUM 164. cikk

 
Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően elfogadja az Európai Szociális Alapra vonatkozó végrehajtási rendeleteket.

[2] EUM 39. cikk

 
(1) A közös agrárpolitika célkitűzései a következők:
a) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával;
b) ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével;
c) a piacok stabilizálása;
d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása;
e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása;
(2) A közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása
során figyelembe kell venni:
a) a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét;
b) a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét;
c) azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kapcsolódó ágazat.

EUM 174. cikk

 
Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze.
Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik.
Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.

EUM 191. cikk

 
(1) Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:
– a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;
– az emberi egészség védelme;
– a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;
– a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.
(2) Az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet”-elven alapul.
Ebben az összefüggésben a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő harmonizációs intézkedések adott esetben egy védzáradékot foglalnak magukban, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nem gazdasági jellegű környezetvédelmi okokból uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.
(3) Környezetpolitikája kidolgozása során az Unió figyelembe veszi:
– a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat;
– az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit;
– a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit;
– az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését.
(4) Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik.
Az előző albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.

EUM 300. cikk

 
(1) Az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága segíti tanácsadói minőségben.
(2) A Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadók és a munkavállalók szervezetei, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a gazdasági és társadalmi élet, az állampolgári részvétel, a szakmai és a kulturális területek reprezentatív szereplőit tömörítő szervezetek képviselőiből áll.
(3) A Régiók Bizottsága a regionális és helyi testületek olyan képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak.
(4) A Gazdasági és Szociális Bizottságnak, illetve a Régiók Bizottságának a tagjai nem utasíthatók. Feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el.
(5) A (2) és (3) bekezdésben említett, e bizottságok összetételének jellegére vonatkozó szabályokat a Tanács az Unión belüli gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzet alakulására tekintettel rendszeres időközönként felülvizsgálja. E célból a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatokat fogad el.

EUM 149. cikk

 
Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy bátorítsák az együttműködést a tagállamok között és támogassák fellépésüket a foglalkoztatás terén olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, összehasonlító elemzések és tanácsok szolgáltatása, valamint az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése, különösen kísérleti projektek útján.
Ezek az intézkedések nem foglalják magukban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolását.

EUM 309. cikk

 
Az Európai Beruházási Bank feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával az Unió érdekében hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez. Ezért a Bank, amely nyereségszerzési cél nélkül működik, olyan kölcsönöket és garanciákat nyújt, amelyek elősegítik a következő projektek finanszírozását a gazdaság valamennyi ágazatában:
a) projektek a kevésbé fejlett régiók fejlesztésére;
b) projektek a vállalkozások modernizálására vagy átalakítására, illetve a belső piac létrehozása, illetve működése folytán szükségessé váló új tevékenységek kialakítására, ha ezek a projektek olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni;
c) olyan projektek, amelyek több tagállam közös érdekét szolgálják, és olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni.
Feladatának ellátása során a Bank, a strukturális alapoktól és egyéb uniós pénzügyi eszközökből kapott támogatásokhoz kapcsolódva, megkönnyíti beruházási programok finanszírozását.

[3] EUM 352. cikk

 
(1) Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezéseket. Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően szintén egyhangúlag határoz.
(2) A szubszidiaritás elve érvényesülésének ellenőrzésére szolgáló, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke (3) bekezdésében említett eljárás keretében a Bizottság köteles felhívni a nemzeti parlamentek figyelmét azokra a javaslatokra, amelyek e cikken alapulnak.
(3) Az e cikken alapuló intézkedések nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját olyan területeken, amelyeken a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják.
(4) Ez a cikk nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának alapjául, és az e cikk alapján elfogadott valamennyi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikkének második bekezdésében megállapított határokat.

[4]

 

A szubszidiaritás elve azt írja elő, hogy adott rangsorban vagy struktúrában a fölsőbb szint nem veheti át azokat a szerepeket, amelyeket egy alacsonyabban elhelyezkedő szint is képes kielégítő módon betölteni.
(http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=81)

[5] EUM 114. cikk

 
(1) Ha a Szerződések másként nem rendelkezik, a 26. és 27. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. A Tanács a 294. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendkívüli jogalkotási eljárás keretében elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.
(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik az adózásra, a személyek szabad mozgására, valamint a munkavállalók jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezésekre.
(3) A Bizottság az (1) bekezdésben előirányzott, az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre.
Az Európai Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására.
(4) Ha valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően, egy tagállam a 36. cikkben említett lényeges követelmények alapján vagy a környezet, illetve a munkakörnyezet védelmével kapcsolatosan szükségesnek tartja nemzeti rendelkezések fenntartását, ezekről a rendelkezésekről és a fenntartásuk indokairól értesíti a Bizottságot.
(5) Ezen felül, a (4) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően valamely tagállam új tudományos bizonyítékon alapuló, a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek az adott tagállamra jellemző olyan probléma miatt, amely a harmonizációs intézkedés elfogadása után merült fel, ezekről az előirányzott rendelkezésekről és bevezetésük indokairól értesíti a Bizottságot.
(6) A Bizottság a (4) és (5) bekezdésben említett értesítésektől számított hat hónapon belül a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében.
Amennyiben a Bizottság e határidőn belül nem hoz határozatot, a (4) és (5) bekezdésben említett nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.
Ha az ügy összetettsége indokolja, és az emberi egészséget fenyegető veszély nem áll fenn, a Bizottság értesítheti az érintett tagállamot arról, hogy az ebben a bekezdésben említett határidő legfeljebb további hat hónappal meghosszabbítható.
(7) Ha a (6) bekezdés alapján egy tagállamnak engedélyezték valamely harmonizációs intézkedéstől eltérő nemzeti rendelkezések fenntartását vagy bevezetését, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasolja-e az adott intézkedés kiigazítását.
(8) Ha egy olyan területen, amely korábban harmonizációs intézkedések tárgyát képezte, valamely tagállam különleges közegészségügyi problémát vet fel, erről tájékoztatja a Bizottságot, amely haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasoljon-e megfelelő intézkedéseket a Tanácsnak.
(9) A 258. és 259. cikkben megállapított eljárástól eltérve, a Bizottság vagy bármely tagállam közvetlenül az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam az e cikkben biztosított hatáskörével visszaél.
(10) A fentiekben említett harmonizációs intézkedések indokolt esetben védzáradékot tartalmaznak, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból, uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.

[6] EUM 66. cikk

 
Ha rendkívüli körülmények fennállása esetén a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás a gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézségeket okoz vagy azzal fenyeget, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően minősített többséggel védintézkedéseket hozhat harmadik országokkal szemben hat hónapot meg nem haladó időszakra, amennyiben ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek.

[7] EUM 3. cikk

 
(1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:
a) vámunió;
b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása;
c) monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró (addig az EKB „felügyel” – HJ);
d) a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében;
e) közös kereskedelempolitika.
(2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.

[8] EUM 85. cikk

 
(1) Az Eurojust feladata a két vagy több tagállamot érintő, illetve a közös alapokon való bűnüldözést szükségessé tevő súlyos bűncselekmények kivizsgálására, valamint az ezekkel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező nemzeti bűnüldöző hatóságok közötti megfelelő koordináció és együttműködés támogatása és erősítése a nemzeti hatóságok, illetve az Europol által végzett operatív cselekmények és az általuk szolgáltatott információk alapján.
Ebben az összefüggésben az Eurojust felépítését, működését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következőket foglalhatják magukban:
a) az illetékes nemzeti hatóságok által lefolytatandó nyomozások megindítása, illetve javaslattétel a nemzeti hatóságok által lefolytatandó bűnvádi eljárások megindítására különösen az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények vonatkozásában,
b) az a) pontban említett nyomozások és bűnvádi eljárások kezdeményezésének összehangolása,
c) az igazságügyi együttműködés erősítése, többek között a joghatósági összeütközések feloldása, valamint az Európai Igazságügyi Hálózattal való szoros együttműködés révén.
E rendeletekben kell továbbá meghatározni azokat a szabályokat, amelyek alapján az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részt vesznek az Eurojust tevékenységének értékelésében.
(2) Az (1) bekezdésben említett büntetőeljárások során, a 86. cikk sérelme nélkül, a hivatalos eljárási cselekményeket a tagállamok hatáskörrel rendelkező tisztviselői foganatosítják.

EUM 88. cikk

 
(1) Az Europol feladata, hogy támogassa és erősítse a tagállamok rendőri hatóságainak és egyéb bűnüldöző szolgálatainak tevékenységét, valamint a közöttük folytatott kölcsönös együttműködést a két vagy több tagállamot érintő bűncselekmények és a terrorizmus, valamint az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértő bűnözési formák megelőzése és üldözése terén.
(2) Az Europol felépítését, működését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következőket foglalhatják magukban:
a) az információk, így különösen a tagállamok vagy harmadik országok hatóságai, illetve az Unión kívüli szervezetek által szolgáltatott információk összegyűjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje,
b) a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival közösen vagy közös nyomozócsoportok keretében végzett nyomozati és operatív tevékenységek összehangolása, megszervezése és végrehajtása, adott esetben az Eurojusttal kapcsolatot tartva.
E rendeletek határozzák meg azokat az eljárásokat, amelyek szerint az Európai Parlament – a nemzeti parlamentekkel közösen – ellenőrzi az Europol tevékenységét.
(3) Az Europol által végzett operatív cselekményeket annak a tagállamnak a hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben kell végrehajtani, amelynek területét ezek a cselekmények érintették. Kényszerítő intézkedések alkalmazására kizárólag a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok jogosultak.

[9] EUM 192. cikk

 
(1) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy az Uniónak milyen lépéseket kell tennie a 191. cikkben említett célok elérése érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben előírt döntéshozatali eljárástól eltérve és a 115. cikk sérelme nélkül a Tanács az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően rendkívüli jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag fogadja el:
a) az elsődlegesen adózási természetű rendelkezéseket;
b) azokat az intézkedéseket, amelyek érintik:
– a területrendezést;
– a mennyiségi vízkészlet-gazdálkodást, illetve amelyek az e készletek rendelkezésre állását akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolják.
– a földhasználatot, kivéve a hulladékgazdálkodást;
c) a tagállamok valamelyikének különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét jelentős mértékben érintő intézkedéseket.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag eljárva előírhatja, hogy az első albekezdésben említett területeken a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadja el azokat az általános cselekvési programokat, amelyek az elérendő elsődleges célkitűzéseket meghatározzák.
Az e programok végrehajtásához szükséges intézkedéseket, az adott esettől függően, az (1), illetve a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelően kell elfogadni.
(4) Az Unió által elfogadott egyes intézkedések sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak a környezetpolitika finanszírozásáról és megvalósításáról.
(5) Ha az (1) bekezdés rendelkezésein alapuló valamely intézkedés egy tagállam hatóságai számára aránytalanul magas költségekkel járna, a szóban forgó intézkedés – a „szennyező fizet”-elv sérelme nélkül – megfelelő rendelkezéseket állapít meg:
– átmeneti eltérés és/vagy
– a 177. cikk alapján létrehozott Kohéziós Alapból nyújtott pénzügyi támogatás formájában.

EUM 193. cikk

 
A 192. cikk alapján elfogadott védintézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot.

[10] EUM 169. cikk

 
(1) A fogyasztói érdekek érvényesülésének előmozdítása és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében az Unió hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogaik megerősítéséhez.
(2) Az Unió a következőkkel járul hozzá az (1) bekezdésben említett célok eléréséhez:
a) a 115. cikk alapján a belső piac megvalósításával összefüggésben elfogadott intézkedések;
b) a tagállami politikákat támogató, kiegészítő és figyelemmel kísérő intézkedések.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja a (3) bekezdés b) pontjában említett intézkedéseket.
(4) A (4) bekezdés szerint elfogadott intézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot.

[11] EUM 62. cikk

 
Az 51-54. cikk rendelkezéseit az e fejezet által szabályozott kérdésekre is alkalmazni kell.

EUM 51. cikk

 
Valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységekre e fejezet rendelkezései az adott tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatók.
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében úgy rendelkezhet, hogy e fejezet rendelkezései bizonyos tevékenységekre nem alkalmazhatók.

EUM 52. cikk

 
(1) E fejezet rendelkezései és az azok alapján hozott intézkedések nem érintik azoknak a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki a fent említett rendelkezések összehangolása céljából.

EUM 53. cikk

 
(1) A Tanács az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében a 294. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése, valamint a tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása céljából.
(2) Az orvosi és egyéb gyógyító, valamint a gyógyszerészeti szakmák esetében a korlátozások fokozatos megszüntetése az e szakmáknak a különböző tagállamokban történő gyakorlására vonatkozó feltételek összehangolásától függ.

EUM 54. cikk

 
Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén van, e fejezet alkalmazása szempontjából ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai.
„Társaság” a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket.

EUM 168. cikk

 

(1) Valamennyi Uniói politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.
Az Unió fellépése, amely kiegészíti a nemzeti politikákat, a népegészségügyi helyzet javítására, az emberi megbetegedések és betegségek, valamint az emberek testi és szellemi egészségét fenyegető veszélyek okainak megelőzésére irányul. Az ilyen fellépés magában foglalja a széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelmet az azok okaira, terjedésére és megelőzésére vonatkozó kutatások, valamint az egészségügyi tájékoztatás és oktatás által, továbbá a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérését, az ilyen veszélyek korai előrejelzését és az ezek elleni küzdelmet.
Az Unió kiegészíti a tagállamok fellépését a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos egészségkárosodás csökkentése érdekében, beleértve a felvilágosítást és a megelőzést is.
(2) Az Unió bátorítja a tagállamok közötti együttműködést az e cikkben említett területeken, és szükség esetén támogatást nyújt a tagállamok fellépéséhez. Az Unió ösztönzi különösen a határ menti területeken az egészségügyi szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének javítására irányuló, tagállamok közötti együttműködést.
A tagállamok a Bizottsággal együttműködve összehangolják politikáikat és programjaikat az (1) bekezdésben említett területeken. A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítására, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell.
(3) Az Unió és a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a népegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel.
(4) A 2. cikk (5) bekezdésétől, illetve a 329. cikk (1) bekezdésétől eltérve, és a 119. cikk (2) bekezdésével összhangban az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az e cikkben említett célok eléréséhez való hozzájárulás érdekében a közös biztonsági kockázatok kezelésére elfogadja a következőket:
a) az emberi eredetű szervek és szövetek, a vér és vérkészítmények magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések; ezek az intézkedések nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be;
b) intézkedések az állat- és növényegészségügy terén, amelyek közvetlen célja a közegészség védelme;
c) a gyógyszerek és a gyógyászati célú eszközök magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések.
(5) A Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében ösztönző intézkedéseket állapíthat meg az emberi egészség védelmére és javítására, és különösen a határokon át széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelemre, valamint a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérésére, az ilyen veszélyek korai előrejelzésére és az ezek elleni küzdelemre vonatkozóan, továbbá olyan intézkedéseket állapíthat meg, amelyeknek közvetlen célja – a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra vonatkozóan – a közegészség védelme, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
(6) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, ajánlásokat is elfogadhat az e cikkben meghatározott célok érdekében.
(7) Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás működtetésére, és a hozzájuk rendelt erőforrások elosztására. A (4) bekezdés a) pontjában említett intézkedések nem érinthetik a szervek és vér adására vagy gyógyászati célú felhasználására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket.

Visszatér a lap tetejére

 

A Szent Korona eszmén alapuló Gondoskodó Magyarország területi politikája

 

A Gondoskodó Magyarország a területi elven szervezett önkormányzatokon keresztül valósítja meg az önellátást.

A területi szervezettségnek két szintje van:

-  megye

-  település

A területi elv alapján, a választópolgárok által közvetlenül választott képviselők alkotják a Gondoskodó Magyarország Országgyűlésének alsóházát.

 

A vidék Magyarországa az a társadalmi réteg, amely leginkább érzi a bőrén egységesen a háttérhatalom diktatúrájának negatív hatását, valamint a szerves egységként működő társadalom mintájára is ott található a legkézenfekvőbb példa, tehát az alulról szerveződésnek itt van a legfogékonyabb alapja. Amíg a budapesti szavazók döntő többsége nem jött rá arra, hagy a Demszky-féle politika és az egész vízfej-felsőbbrendűség csak arra szolgál, hogy megossza a magyar társadalmat a vagyoni-, párt- és a vallási különbség mellett a területi hovatartozás szerint is, és ezzel méginkább gyöngítse az egységes ellenállást a háttérhatalom diktatúrájával szemben, addig a vidék Magyarországa kell, hogy példát mutatva vezesse a fővárost.

A települések önellátóvá tétele az életföltételek önellátását biztosítja.

Az alapvető életföltételek biztosításával kapcsolatban többirányú tevékenységet folytatunk. Ezek közös alapja, hogy minden településen létre kell hozni a Települési Önellátó Rendszert a Települési Önkormányzat irányítása alatt.

Az önellátás részei:

1.

Egészségvédelem
A Gondoskodó Magyarország egészségvédelmi alapelve: a megelőzés eszközeit kell elsődlegesen kialakítani. Betegség esetén előnyben kell részesíteni a természetes gyógymódokat, valamint a homeopátiát és csak legvégső esetben kell a kemoterápiához és az operatív beavatkozáshoz folyamodni. A Gondoskodó Magyarország politikai hatalomra jutása után minden egészségügyi szolgáltatást (így a gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek biztosítását is) állampolgári alapjogként kezelve ingyenessé teszünk.
A Gondoskodó Magyarország hatalomra jutása után az egészségügy teljes rendszerét át fogjuk alakítani, a szerves egységként működő társadalom által diktált feltételeknek megfelelően. Az átalakítás a megyei- és települési elven szerveződő megelőző szűrések és a teljesen szakosított, ingyenes gyógyítóhálózaton keresztül működik.

2.

Táplálkozás: Mindenek előtt az egészséges táplálkozást kell elősegítenünk. Ez nem a manapság divatos és - a háttérhatalom diktatúrája manipulációinak köszönhetően - bizonytalan élettani eredménnyel működő módszerek támogatását jelenti, hanem a garantáltan természetes táplálkozás követését.
Ennek érdekében egyrészt a nem génmanipulált és természetes körülmények között nevelt állatok, és az így termesztett növények elterjesztését (termesztésének, tartásának visszaállítását) kell támogatnunk (amit manapság biogazdálkodásnak hívnak).
Másrészt a feldolgozás nélküli, illetve a természetes úton tartósított (füstölt, pácolt, szárított, hűtött - de nem fagyasztott) állati- és növényi termékeket kell priorizálnunk.

2.1

Meg kell szerveznünk a települések önellátását, mindenek előtt a mindennapi élelmiszer (kenyér, tej, tejtermék, hús, zöldség és gyümölcs) közvetlen forrásból történő biztosítását.
Tudatosítani kell mindenkivel, hogy a háttérhatalom diktatúrája lelkiismeretlenségének egyik következményeként (a gátlástalan pénzhajhászás miatt) mindannyian közvetlenül életveszélyben vagyunk. Ezt a veszélyt azért nem érezzük, mert viszonylag hosszú idő (tíz - húsz év) múlva mutatkozik meg káros hatása.
A műtrágyák jelentős részéről, a műanyagokról, az atom- és vízierőművekről, a természetrombolás egyéb megnyilvánulásairól - és még sorolhatnánk, mi mindenről - derült ki, hogy természet- és emberiség-ellenesek.
Aquinói Szent Tamás szerint: “Az igazi tudás (ezt nevezzük mi bölcsességnek) nem más, mint a hit és a tudomány együttesen." Azok a tudósok, akik ezeket a termékeket alkalmazásra ajánlották, nem rendelkeznek a teljes tudással, vagyis nem bölcsek.
Hiányzik belőlük a hit,
az isteni szabályok összefüggéseinek ismeretével kapott meggyőződés, és a bizalom tudásuk eredményének pozitív hatása iránt, valamint ennek következménye, a felelősségérzet! Ezek a bölcsesség nélküli tudósok, vagy más kifejezéssel “szakbarbárok", akik kártékony működésének következményeit fel kell ismernünk és meg kell szabadulnunk azoktól!

2.2

A Gondoskodó Magyarország célja, hogy először a fejlődésben lévő fiatalok, valamint a koruk és egészségi állapotuk miatt keresőképtelen emberek, majd a teljes lakosság ingyenesen jusson az alapvető élelmiszerekhez.

2.3

Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek ne legyenek egészségkárosító hatásúak, minőségellenőrző laboratóriumot kell létrehozni és üzemeltetni megyénként. Csak azokat az élelmiszereket lehet forgalmazni, amelyek minősítését a saját laboratóriumunk végezte.
Ez egy önvédelmi, kényszerű kötelezettség.
A különböző, a háttérhatalom diktatúrájának érdekeit védő, szabványok és az ezek betartását ellenőrző szervezetek - különösen az utóbbi években - bebizonyították teljes alkalmatlanságukat arra, hogy megvédjék az embereket az egészségromboló élelmiszerek fogyasztásától. (Ld. az először Angliában pusztító kergemarha kór.)
Ki kell alakítani egy minden diktatórikus sugallattól független szabványrendszert, először az élelmiszerekre vonatkozóan.
Mivel genetikailag a szaporító-állomány jelentős része - mind a növényeknél, mind az állatoknál - erőteljesen manipulált, mindenek előtt ezt kell visszaállítani az eredeti minőségre.
Ugyancsak halaszthatatlan a termőtalaj természetes kémiai állapotának visszaállítása, előbb semlegesítő termények termesztésével, majd a szerves talajerő-utánpótlással.
Szintén nem kitalálni, hanem helyre kell állítani az ökologikus egyensúly természetes működését.

2.4

A minőségellenőrző laboratóriumi vizsgálatoknak ki kell terjednie a települések ivóvíz minőségének vizsgálatára is. Az egészséges ivóvíz éppúgy elengedhetetlen része az egészséges táplálkozásnak, mint az élelmiszer.

3.

Lakás
A Gondoskodó Magyarország alapelve az, hogy minden magyar állampolgárnak joga van lakásra és a családoknak lakást kell biztosítani. Az állampolgár határozza meg, hogy milyen lakásban kíván lakni. Ezt az alapelvet - a szociális megoldást adó karitatív tevékenység kivételével - a Gondoskodó Magyarország hatalomra jutása után lehet megvalósítani.

3.1

A lakás biztosításának módja
Az alábbiak akkor lépnek érvénybe, amikor a Gondoskodó Magyarország átveszi a politikai hatalmat.

3.11

Önálló telkes családi ház
Az önkormányzatok által kijelölt, közművesített területen épült vagy építendő ház.
Az építési költséget vagy a vételárat, továbbá a berendezési tárgyak
árát kamat- és kezelési költségmentes kölcsön formájában hitelezi az állam „Építési hitel alap”-ja terhére a Magyar Nemzet Bank. A hitel futamideje 20 év, a havi visszafizetendő részlet fedezete a hitelt felvevő család tagjainak munkája alapján elért személyi elismerése. A hitel visszafizetése a beköltözést követő hónaptól esedékes. A hitel részleteit a munkáltató utalja át az állampolgár személyi elismerésből, havonta a hitelszerződés szerint.
Építés esetén minden hatósági eljárás (így az engedélyezés is) térítésmentes.
Minden állampolgár életében csak egyszer jogosult a családi ház építési hitel igénybe vételére.
Az „Építési hitel alap” minden évben a tárgyévi költségvetés függvényében változik. A részletek az „Építési hitel alap”-ot növelik.
A hitelt pályázni kell. Pályázhat minden család (gyermek nélküli házaspár is),

 
-
ha a családtagok egyike sem rendelkezik önálló lakással, vagy lakás céljára szolgáló ingatlannal,
 
-
ha a családtagok közül legalább egy munkahellyel rendelkezik és a törlesztő részlet nem több, mint a családtagok együttes személyi elismerésének 1/3-a,
 
-
ha a családtagok egyike sem vette igénybe a hitelkérelem elbírálása előtt az "Építési hitel alap" hitel-szolgáltatását.
3.12

Lakótelepi lakás
Az igényektől függően az önkormányzatok által kijelölt közműves területen az állam által épített több lakásból álló társasházat építenek az állam az „Építési hitel alap”-ból fedezve a költségeket.
A hitelt éppúgy kell pályázni, mint a családi házépítési (vásárlási) hitelt. A hitel a lakás vételárán kívül a berendezési tárgyakra is vonatkozhat.

3.13

Szociális lakás
Az igények alapján az „Építési hitel alap” terhére az állam által épített, bebútorozott, több lakásos házban történő ideiglenes, térítésmentes lakáshasználatot biztosít azoknak az állampolgároknak, akik munkanélküliek, vagy lakótelepi lakás havi részlete is több a személyi elismerésük 1/3-ánál.
Az elhelyezés házaspárok és családosok esetén önálló lakásban történik. Két egyedülálló személy együttesen jogosult egy szociális lakás igénybevételére.
A szociális lakásban élők nem hitelt vettek föl, hanem csak a lakás-lehetőséget kapták. Tehát amennyiben a szociális lakásban élőknek megváltozik a személyes körülménye, akkor természetesen igényelhet családi házat, vagy lakótelepi lakást.
A Gondoskodó Magyarország ezt a lehetőséget biztosítja „Az emberi jogok minimális szintjének megfelelő életföltételek biztosítása” címszó alatt leírt alapítványon keresztül a rendelkezésre álló korlátok között.

3.2

A lakások rezsi költségének - az előzőekben említett energia és hőszolgáltatáson kívül - a víz- és csatornahasználati költsége is az állampolgári jog biztosításaként az államot terheli.

3.3

A lakások felújítási költsége előtakarékosság alapján nyújtott hitellel kiegészítve fedezhető A hitel összege legfeljebb az előtakarékossági összeget érheti el. A lakás felújítási hitel kamat- és kezelésiköltség mentes.

4.

Nevelés és oktatás
A Gondoskodó Magyarország alapelve az, hogy minden magyar állampolgár joga küldetésének megismerése és adottságainak fejlesztése, olyan pedagógusok segítségével, akik ezt hivatásukként végzik.
Nem csupán hiba, hanem a magyar nemzet elleni legsúlyosabb bűncselekmény az a nevelés nélküli, oktatásnak nevezett agymosás, amit a háttérhatalmi diktatúrát kiszolgáló kormányok művelődésügy néven végeznek.
Ezért a Gondoskodó Magyarország politikai hatalomra jutása után a teljes nevelés- és oktatásügyet új, a keresztény szellemiséget képviselő rendszerré fogja átalakítani. Ennek alapját a következők képezik: Minden magyar állampolgár első diplomájával bezárólag teljes tandíjmentességet élvez, továbbá ingyenes tankönyv- és tanszer ellátásban részesül, amennyiben állami intézményben, vagy olyan alapítványok által üzemeltetett intézményben folytatja tanulmányait, amelyre az állam kiterjeszti ezt a szolgáltatást.
Egyéb intézmények önfenntartó módon végezhetnek pedagógiai tevékenységet, de okmány-kibocsátási jogosítvány nélkül.
A Gondoskodó Magyarország megalakulása után a hatalomra kerülésig elvégzi azokat a nevelő feladatokat, amelyekre lehetősége nyílik.

5.

Ruházkodás
Kényszerből kell felvenni a Gondoskodó Magyarország alapelveként, az emberi jogok közé a mindenkori évszaknak megfelelő ruházat biztosítását, mint az életföltételek egyik elemét.
Ez alapján a hatalomra kerülés után
azoknak tudunk megfelelő ruházatot is adni, akiknek szociális lakást is biztosítunk.
A Gondoskodó Magyarország hatalomra jutása után ezt az alapvető emberi jogot az alábbiak szerint biztosítjuk.

5.1

Minden magyar állampolgár születésétől kezdve, nappali tagozaton végzett tanulmányai befejezéséig, évente két alkalommal (szeptemberben és áprilisban) jogosult térítésmentes ruhautalványra.

5.2

A koruk, vagy egészségi állapotuk miatt rászorulók ugyanilyen összegű és gyakoriságú ruhautalványra jogosultak.

 

6.

Élet- és vagyonvédelem
A Gondoskodó Magyarország alapelve, hogy az állam kötelessége minden magyar állampolgár életét és vagyonát hatékonyan megvédeni. Ezért szervezetileg is szét kell választani a megvalósult bűncselekményekkel kapcsolatos tényfeltáró és a közbiztonságot őrző, valamint a bűnmegelőzést végző tevékenységeket. Az előzőt a rendőrség, az utóbbit a csendőrség végzi.

7.

Közbiztonság
A Gondoskodó Magyarország alapelve, hogy hazánkat meg kell szabadítani mindazoktól a - magyar és nem magyar - személyektől, akik az emberi életet és/vagy a közbiztonságot veszélyeztetik. Ezért jogszabály változtatással a jogokat arányossá kell tenni a kötelezettségek viselésével. Olyan eljárási szabályokat és büntetőszankciókat kell alkalmazni, amelyek elrettentenek a bűncselekmények elkövetésétől. Azokat a személyeket viszont, akik bűncselekmény folyamatos elkövetésével biztosítják megélhetésüket - ezzel együtt veszélyeztetve a közbiztonságot is - és szervezett csoportokban (maffiákban) "dolgoznak", minden eszközt felhasználva el kell távolítani a magyar társadalomból (a cionista diktatúra által kitermelt "fehérgalléros" bűnözőivel együtt), mint első számú közellenséget.
A Gondoskodó Magyarország koordinálja a területenként és településenként szervezett bűnmegelőző csendőrség és a bűnüldöző rendőrség munkáját és biztosítja azok működési feltételeit.
A Magyarország területi, politikai sérthetetlenségét a honvédség biztosítja.

 

Önellátás

-
Egyetlen lehetőségünk arra, hogy megőrizzük függetlenségünk visszaszerzésének a lehetőségét az, hogy kivonjuk magunkat az EU elnyomorító intézkedéseinek hatása alól.
-
Ez a tényleges, teljes függetlenség megvalósítását jelenti, amihez a gazdasági függetlenség visszaszerzése az első lépés.
-
Az emberi Szentháromság, vagyis a lélek, a szellem és a test harmonikus egysége életterét veszíti az EU-ban, ennek a visszaszerzését kell célul kitűznünk.
-
Célja: a magyar föld magyar birtokban (Szent Korona a tulajdonos) tartása, ezen keresztül a Szent Korona önigazgatási rendszerének megszervezése.
-
Teljes önellátás = önigazgatás
-
Jelentősége: az EU által ellehetetlenített foglalkozási csoportok esélyeinek visszaadása (gazdák, szállítók, kiskereskedők, élelmiszer-feldolgozók, iparosok)
-
Működésének elve: településen belüli igény kielégítés a helyi lehetőségekkel, összehangolt igény kielégítés a szomszédos településekkel (megye, ország)
-
Igény-lehetőség egyenleg = termelés-biztonság

Az önellátás bevezetésének szakaszai:

 

-
Az első szakasz a szervezet kialakítása, a települések és a családok általános adatainak felvétele, valamint az alapvető élelmiszerek önellátásának részleges, majd teljes megvalósítását jelenti.
-
A második szakasz célja a teljes társadalmi és gazdasági összehangolás, a Gondoskodó Magyarország megteremtése.

Visszatér a lap tetejére

Az EU és a Gondoskodó Magyarország területi politikájának összefoglalása

 

EU-tagország

Szent Korona Országa

Önálló közigazgatásukat a tagállamok elveszítik EUM 3.

A területi elven szervezett önkormányzatokon keresztül valósítja meg a teljes önellátást

A belbiztonság feletti rendelkezést a tagállamok elveszítik EUM 88., EUM 89.

Az önellátás részei:

1. Egészségvédelem

2. Táplálkozás

3. Lakás

4. Nevelés és oktatás

5. Ruházkodás (átmeneti, kényszerintézkedés)

6. Élet-, környezet és vagyonvédelem

7. Közbiztonság

A környezetvédelem nem objektív normarendszeren, hanem „közös érdeken” alapul EUM 191., EUM 192., EUM 193.

 

Fogyasztóvédelmi (EUM 169.) és egészségvédelmi szabványok nem objektív normákat tartalmaznak. EUM 62., EUM 51., EUM 52., EUM 53., EUM 54., EUM 168.

 

Visszatér a lap tetejére

 

A Szent Korona településösszehangolásának irányelvei

Az Alaptörvény irányelvei a települési politikára

I. Általános irányelvek

25. §
Alaptörvényben meghatározott főtörvények

(1) A döntési helyzetet az Alkotmányozó Nemzetgyűlés főtörvényt érintő Alaptörvény változtatása jelenti.
(2) A döntéselőkészítést „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény szabályozza.
(3) A döntés helye az Országgyűlés.
(4) A hatályba léptetést a Miniszterelnök végzi.
(5) A főtörvények:
  d/ „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény
Az egyes települések és társadalmi csoportok működésével, egymáshoz való kapcsolataival és az azokat alkotó emberek viszonyával összefüggő jogi eszközöket tartalmazza.
Célja: Meghatározza az egyes települések és társadalmi csoportok értékprioritásban elfoglalt helyét és ezen keresztül a Világmindenség fejlődésében meghatározott feladatait és azok feltételeit, valamint az egyes települések és társadalmi csoportok jogainak és kötelezettségeinek összefüggéseit, és egymáshoz való kapcsolataira vonatkozó szabályokat, valamint a települések, társadalmi csoportok és az azokat alkotó személyek viszonyát.
Résztörvényei az egyes társadalmi csoportokkal kapcsolatos szabályozásokat tartalmazzák, különösen Magyarország településeire (Budapest kerületeire) és a társadalmi csoportokra vonatkozó önkormányzati feladatokat és azok feltételeit.

27. §
Törvény végrehajtási utasítása

(1) Törvény végrehajtási utasítása a jogrendszernek az a törvénytípusa, amely a főtörvény, vagy résztörvény (együtt: törvény) gyakorlati alkalmazását, feltételeit, a feltételek forrásait és a végrehajtás döntési rendszerét meghatározza.
(2) A döntési helyzetet az érintett törvény hatálybaléptetése jelenti.
(3) A döntéselőkészítést „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény szabályozza.
(4) A döntés helye:
  a/ főtörvényre vonatkozó végrehajtási utasítás esetén az Országgyűlés.
  b/ résztörvényre vonatkozó végrehajtási utasítás esetén tárgykörben az illetékes kormányzati szervet vezető Miniszter.
(5) A hatályba léptetést a tárgykörben illetékes Miniszter végzi.

30. §
A Település (budapesti kerület) önkormányzati rendelete

(1) A települési (budapesti kerületi) önkormányzat rendeletet ad ki
  a/ a feladatkörében külön felhatalmazás nélkül, ha törvényhozási tárgykörbe nem tartozó és törvényben nem szabályozott tárgykör rendezése szükséges, vagy
  b/ a törvényben, kormányrendeletben vagy Miniszteri rendeletben kapott felhatalmazás alapján és keretei között, annak végrehajtása céljából, a helyi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására.
(2) A döntési helyzetet a társadalmi együttélés olyan feltételének változása jelenti, amely a rendelet kiadásának tárgykörébe tartozik.
(3) A döntéselőkészítést „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény szabályozza.
(4) A döntést a település önkormányzata hozza.
(5) A hatályba léptetést a Polgármester végzi.

68. §
Az élet-, személyiség-, vagyon-, és közbiztonsághoz való jog

(1) Magyarországon élő és tartózkodó minden ember élethez és személyiséghez fűződő jogai védettek.
(2) A Szent Korona minden tagjának joga van a tulajdonlási és birtoklási jogainak védelméhez, valamint a közbiztonsághoz.
(3) A Magyarországon vendégjoggal élőknek, továbbá Magyarországon „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény szerint tartózkodó idegen állampolgároknak joguk van birtoklási jogaik védelméhez, valamint a közbiztonsághoz.

75. §
Egyesülési jog

(1) A Szent Korona minden tagjának joga van ahhoz, hogy település vagy társadalmi csoport érdekvédelme, továbbá kulturális feladat végzése céljából részt vegyen „Az állam vezetéséről” szóló főtörvényben meghatározott egyesület és más önkéntes szervezet létrehozásában, vagy ilyen szervezethez csatlakozzon.

85. §
A lakáshoz való jog

(1) A Szent Korona minden tagját megilleti az önálló lakás tulajdonlásának, vagy bérlésének joga.
(2) Magyarországon vendégjoggal élő személy, valamint a Magyarországon „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény szerint tartózkodó idegen állampolgár számára – igénye esetén – Magyarország biztosít közösségi lakáslehetőséget.
(3) A lakáshoz való jog gyakorlásának feltételeiről és részleteiről „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény rendelkezik.

86. §
A közüzemi szolgáltatásokhoz való jog

(1) Az alapvető emberi jogokat biztosító közüzemi szolgáltatások térítésmentesek az igénybevevő(k) kora, foglalkozása és a közös háztartásban élők számának megfelelően megállapított határértékig (kvótáig).
(2) A közüzemi szolgáltatásokhoz való jog gyakorlásának feltételeiről és részleteiről „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény rendelkezik.

67. §
A települések és a társadalmi csoportok önkormányzatisághoz való joga

(1) A települések önszerveződéshez fűződő jogai:
  a./ a település érdekeit képviselő önkormányzat alakításának joga és kötelessége,
  b./ a település államhatalomban történő érdekképviseletének joga és kötelessége,
  c./ a lelki-, szellemi- és anyagi önellátás (autarkia) kialakításának joga,
  d./ a nevelés-oktatás működtetésének joga,
  e./ az egészségi ellátás működtetésének joga,
  f./ az életfeltételei kialakításának és működtetésének joga,
  g./ az önellátásra és a szabad versenyre alapozott gazdaság kialakításának és működtetésének joga,
  amelyeket „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény biztosít.
(2) A társadalmi csoportok önszerveződéshez fűződő jogai:
  a./ a társadalmi csoport érdekeit képviselő önkormányzat alakításának joga és kötelessége,
  b./ a társadalmi csoport államhatalomban történő érdekképviseletének joga és kötelessége,
  c./ a társadalmi csoport jellegének megfelelő tevékenysége végzéséhez szükséges feltételekhez való joga és ezek rendeltetésszerű használatának kötelezettsége,
  amelyeket „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény biztosít.

II. A településekre közvetlenül vonatkozó irányelvek

93. §
Általános rendelkezések

(1) Magyarország a területi elven szervezett önkormányzatokon keresztül valósítja meg a teljes önellátást (autarkiát).
A területi szervezettségnek két szintje van:
  a./ választási körzet és
  b./ település.
(2) A területi elv alapján (a Szent Korona testének területi alkotóelem), a választópolgárok által választókörzetenként közvetlenül választott képviselők alkotják 
  a./ a Települési Önkormányzatot, a település Polgármesterét és
  b./ a polgármesterek közül Magyarország Országgyűlésének alsóházát.

94. §
A települések önellátó tevékenysége

Az alapvető életföltételek biztosításával kapcsolatban a települések többirányú tevékenységet folytatunk. Ezek közös alapja, hogy minden településen létre kell hozni a Települési Önellátó Rendszert a Települési Önkormányzat irányítása alatt.

Az önellátás részei:

(1)
Magyarország egészségvédelmi alapelve: a megelőzés eszközeit kell elsődlegesen kialakítani. Betegség esetén előnyben kell részesíteni a természetes gyógymódokat, valamint a homeopátiát és csak legvégső esetben kell a kemoterápiához és az operatív beavatkozáshoz folyamodni. Minden egészségügyi szolgáltatást (így a gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek biztosítását is) állampolgári alapjogként térítésmentes.
Az egészségügyi rendszer a megyei- és települési elven szerveződő megelőző szűrések és a teljesen szakosított, ingyenes gyógyítóhálózaton keresztül működik.
(2)
Táplálkozás
A táplálkozás alapja a természetes élelmiszer.
Ennek érdekében Magyarország
  - a nem génmanipulált és természetes körülmények között nevelt állatok, és az így termesztett növények termesztését, tartását,
  - a feldolgozás nélküli, illetve a természetes úton tartósított állati- és növényi termékek forgalmazását
  engedélyezi és támogatja.
  a./ A települések önellátása mindenek előtt a mindennapi (alapvető) élelmiszer (kenyér, tej, tejtermék, hús, zöldség és gyümölcs) közvetlen forrásból történő biztosítását jelenti.
  b./ A fejlődésben lévő és tanulmányaikat folytató fiatalok, valamint a koruk és egészségi állapotuk miatt keresőképtelen emberek, térítésmentesen jutnak az alapvető élelmiszerekhez.
  c./ Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek ne legyenek egészségkárosító hatásúak, minőségellenőrző laboratóriumot kell létrehozni és üzemeltetni megyénként. Csak azokat az élelmiszereket lehet forgalmazni, amelyek minősítését a saját laboratóriuma végezte.
  d./ Ki kell alakítani és be kell vezetni egy minden befolyásolástól mentes, független szabványrendszert, először az élelmiszerekre vonatkozóan.
  e./ A növényi és állati szaporító-állomány alapját a hagyományos magyar fajták jelentik.
  f./ A termőtalaj természetes kémiai állapotát vissza kell állítása, majd meg kell őrizni.
  g./ Helyre kell állítani és fenn kell tartani az ökologikus egyensúly természetes működését.
  h./ A minőségellenőrző laboratóriumi vizsgálatoknak ki kell terjednie a települések ivóvíz minőségének vizsgálatára is.
(3) Közvédelem, közbiztonság
Magyarország összehangolja a területenként és településenként szervezett bűnmegelőző csendőrség és a bűnüldöző rendőrség munkáját és biztosítja azok működési feltételeit.
Magyarország területi, politikai sérthetetlenségét a honvédség biztosítja.

95. §
A Települési Önkormányzat érdekvédő tevékenysége

A települések érdekvédelmét az önkormányzatiság (szubszidiaritás) elvének megfelelően a „Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról” szóló 2. főtörvény szerint, kötött mandátummal választott, döntéséért egyszemélyi felelősséggel tartozó
(1) Települési Önkormányzatot vezető Polgármester,
(2) az Országgyűlés alsóházába kötött mandátummal választott képviselő
  a./ a jogszabályalkotás döntéselőkészítő folyamatának teljesítésével,
  b./ a döntés során a településen élő Szent Korona tagok kinyilvánított akaratának megfelelően leadott szavazatával

Jogszabályalkotás folyamatának – településre vonatkozó - áttekintő táblája (2. sz. melléklet)

Kezdeményező
Döntéselőkészítés, jogszabály tervezet előterjesztése
Elfogadó
Döntéshozó
Ellenőrző
Települési önkormányzati rendelet
Önkormányzat,
Népi kezdeményezés
Polgármester
Települési Önkormányzat
Polgármester
Nemzeti Tanács

14. §
A jogszabályalkotás kezdeményezése

(1) A kialakult döntési helyzet alapján indított jogszabályalkotásra vonatkozó kezdeményezés a jogszabályalkotás folyamatának első része.
(2) A jogszabályalkotás kezdeményezése:
  i./ Új települési (budapesti kerületi) önkormányzati rendelet alkotását, meglévő módosítását és hatályon kívül helyezését
    - Önkormányzat és
    - népi kezdeményezés
    kezdeményezheti.

15. §
Jogszabály tervezet elkészítése

(1) A jogszabály tervezet készítése során biztosítani kell a tárgykörben érintett társadalmi csoport akaratának kinyilvánítását.
(2) A jogszabály tervezet készítésének összehangolását és a jogszabály javaslatot elfogadásra
  h./ Települési (budapesti kerületi) önkormányzati rendelet esetén a Polgármester,
  terjeszti elő.

16. §
A jogszabály tervezet elfogadása

(1) A jogszabály tervezetet
  h./ Települési (budapesti kerületi) önkormányzati rendelet esetén a Települési (budapesti kerületi) önkormányzat,
  fogadja el a szervezet tagjainak több, mint fele nyílt, egyidejű szavazásával.

17. §
A jogszabály hatályba lépése

(1) A társadalmi együttélés jogszabállyal érintett tárgykörének szabályozásáért a jogszabályt hatályba léptető viseli a felelősséget.
(2) A jogszabály javaslatot, ha az
  h./ Települési (budapesti kerületi) önkormányzati rendelet, akkor a Polgármester,
  lépteti hatályba.
(3)
Abban az esetben, ha a hatályba léptetőnek kétségei vannak a felől, hogy a jogszabály javaslat megfelel-e a tárgykörben érintett társadalmi csoport jogszabály előkészítés során kinyilvánított akaratának, akkor kérheti a Nemzeti Tanácstól a jogszabály javaslat elfogadásának ellenőrzését.

18. §
A jogszabály elfogadásának ellenőrzése

(1) A Nemzeti Tanács
a./
a hatályba léptetett jogszabály elfogadását, illetve hatályba léptetését, annak kihirdetése előtt,
b./
a hatályba léptető által kért javaslat elfogadását, a hatályba léptetés előtt
  ellenőrzi „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló 1. főtörvényben leírtak szerint.
(2) A Nemzeti Tanács az ellenőrzésének eredményeként a jogszabály kihirdethetőségére vonatkozóan a következő döntéseket hozza:
a./
A jogszabály kihirdethető.
b./
A jogszabályalkotás folyamatát meg kell ismételni.
(3) A jogszabály elfogadása ellenőrzésének részleteit „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény szabályozza.

19. §
A jogszabály kihirdetése

(1) A jogszabályt - az önkormányzati rendelet kivételével - Magyarország hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben kell kihirdetni.
(2) Az önkormányzati rendeletet a helyi önkormányzat hivatalos lapjában vagy a helyben szokásos módon kell kihirdetni.

37. §
Hivatás- és tisztségbeli korlátozások

(2)
A köztisztviselő Település vagy társadalmi csoport nevében vagy érdekében nem végezhet nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet.
(3)
A köztisztviselő és a közalkalmazott, valamint a közszolgáltatást végző szervek dolgozója szerveződési jogának gyakorlását „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény korlátozhatja.

46. §
A tanuláshoz való jog

(4) Az állam alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményeket tart fenn, amelyeket „A vallásról és közoktatásról” szóló főtörvényben meghatározott módon
a./
a Vallás és közoktatási minisztérium,
b./
a Krisztust követő, egyistenhívő egyházak, valamint
c./
egyesületek
  üzemeltetnek.
Az állam az oktatással kapcsolatos ellátást az üzemeltetés formájától függetlenül, tehát egységesen támogatja.
(5) Az állam köteles minden településen alapfokú, valamint a tanulók számára elérhető közelségben szakképzést nyújtó közép- és felsőszintű oktatási intézmények működését biztosítani.
(6) Az állam „A vallásról és művelődésügyről” szóló főtörvényben meghatározott módon szakmai ellenőrzést gyakorol az oktatási intézmények felett.

56. §
A testedzéshez való jog

(1) Az állam biztosítja az egészségmegőrző testedzés és versenyszerű sportolás feltételeit
a./
minden oktatási intézményben, illetve az oktatási intézmény elsődleges használati jogával a településeken,
b./
minden településen az igénynek megfelelő számú
a testedzést szolgáló létesítményt a mindenkori igények szerinti felszereltséggel.
(2)
Az állam biztosítja az utánpótlás nevelésétől a versenyeztetésig a minőségi versenyszerű sportolás elismerési és tárgyi feltételeit.
(3)
A testedzéshez való jog gyakorlásának részletes szabályait „A vallásról és művelődésügyről”, valamint „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény tartalmazza.

98. §
Államalkotó nemzetiségek

(1)
Magyarországon az államalkotó kisebbségi nemzetiséghez tartozó személyek (mint a Szent Korona testének személyi része) önkormányzatuk által létszámarányosan az Országgyűlés felsőházába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt az államhatalom gyakorlásában.
(2)
A szerves egységként működő Magyarország a nemzeti önazonosság-tudat alapján áll, hiszen ez adja azt a biztonságot, ami minden ember számára a lélek, a szellem és a test összhangjához nélkülözhetetlen.
Az államalkotó nemzetek Szent Korona tagjainak – anyaországukkal kötött viszonossági nemzetközi szerződés alapján - joga személyileg az egyenlőség, közösségi szinten pedig Társadalmi csoportként az önkormányzatiság (autonómia), vagyis az önkormányzaton keresztül gyakorolt önrendelkezés, ami települési-, vagy területi formában nyilvánul meg.
(3)
Felsőházi képviselettel rendelkező államalkotó nemzetiségek:
  a./ a Szent Korona területén önhonos nemzetek
    - cigányok/romák
    - horvátok
    - lengyelek
    - németek
    - románok
    - ruszinok
    - szerbek
    - szlovákok
    - szlovének
    - ukránok
  b./ a magyarsággal rokon népek
    - bolgárok
    - görögök
    - örmények

107. §

(1)
Magyarország biztosítja az állam és az állampolgárok szabadságának lelki-, szellemi- és anyagi feltételeit.
(2)
Magyarország működésének alapja a korlátozás nélküli önkormányzatiság (szubszidiaritás), amely következménye a népuralom (demokrácia) teljes érvényesülése, amiből a sorsközösség vállalás (szolidaritás) ered.
(3)
Az önkormányzatiságban kifejeződik a Szent Korona két alkotóeleme, a terület és a különböző tulajdonságokkal, adottságokkal rendelkező személy érdekazonossága.
(4)
Az önkormányzatok feladatuk teljesítését
a./
a nemzeti vagyonnövekedésének „Az államháztartásról” szóló főtörvényben meghatározott része,
b./
önkormányzatiság alapján
    - települési önkormányzat esetén az érdekképviselethez és az alapvető életfeltételek biztosításához,
    - társadalmi csoport önkormányzata esetén az érdekképviselethez
    szükséges eszközök tulajdonlása és birtoklása biztosítja.
(5)
Magyarország szabadság-értelmezése: minden ember küldetése (hivatása) szerinti feladatát úgy végzi, hogy szabad akaratával a Világmindenség fejlődését szolgálja, vagyis szabadsága a Szabadság Alkotmányában megfogalmazott isteni szabályok betartásán keresztül érvényesül.
(6)
A szerves egységként élő társadalom a Szent Korona tagjairól (és „Az állam vezetéséről” szóló főtörvényben meghatározott feltételek között a Magyarországon vendégjoggal élőkről, valamint Magyarországon „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény szerint tartózkodó idegen állampolgárokról) gondoskodó Magyarország működésén keresztül valósul meg, a kötelezettségek és a jogok egységével, valamint, a lelki-, szellemi- és testi (anyagi) esélyegyenlőség megvalósításával.
(7)
A szabadság feltételeit a társadalmi együttélés természetes szabályainak jogrendszerré rendeződése biztosítja.

109. §
Az önellátás

(1)
Az életfeltételek szerinti igények (jogok) feltételeit a lehetőségek teljesítése (kötelezettség) biztosítja.
(2)
Az igények és lehetőségek szerves egységként működésének összhangját a teljes önellátás (autarkia) biztosítja.
(3)
A teljes önellátás működése:
Fel kell mérni a belföldi igényt egy-egy tevékenység eredményére (lelki-, szellemi- vagy anyagi termék, illetve szolgáltatás) és ahhoz kell viszonyítani a települési, megyei és országos lehetőségeket.
  a./ Az igényfelmérés településenként történik, az ott élők természetes adatai (kor, nem, szakma) alapján.
  b./ Az adatokat folyamatosan ki kell igazítani
    - az állampolgárok igényfejlődése és
    - a kutatások és a tapasztalatok
alapján.
c./
A kiigazított adatok alapján olyan termelési, szolgáltatási mennyiségi határértékeket (kontingenseket, kvótákat) kell megállapítani, amelyek figyelemmel vannak az igényfejlődés követelményeire is.
d./
A települések
    - először közvetlen környezetükben,
    - majd megyéjükben,
    a megyék
    - először a szomszédos,
    - majd a távolabbi megyékben
végzik az igény-lehetőség egységének összehangolását.
e./
Az országosan összehangolt igény és - a tényleges, valamint a fejleszthető termelés és szolgáltatás, mint - lehetőség összevetése alapján kell megállapítani a nemzeti vagyon felhasználásának hármas csoportját:
-
a saját termelésből kielégíthető igényeket,
-
az átadható (export) termékeket, szolgáltatásokat, végül
-
a behozatallal (importtal) kielégíthető igényeket.
  f./ Az átadható termékeknek és a behozatallal kielégíthető igényeknek értékegyenleget kell mutatniuk a külkereskedelmi forgalomban.

111. §
A tulajdonjog gyakorlói

(1)
A Szent Korona tagok által képviselt Szent Korona örök és elidegeníthetetlen tulajdonjogát az életfeltételt biztosító szervezetek gyakorolják:
a./
a Krisztust követő hitélet összehangoló szervezete,
b./
a nevelési-oktatási szervezetek,
továbbá
c./
települési önkormányzatok Alaptörvényben meghatározott tevékenységét ellátó szervezetei,
d./
az energiaátalakítás,
  c./ a bányászat,
  d./ a közlekedési eszközök gyártása,
  e./ a közút- és vasútépítés,
  f./ a gépgyártás,
  g./ az építőanyag-gyártás,
  h./ a vegyipar,
  i./ a gyógyszeripar,
  j./ a könnyűipar
  szervezetei.
(2)
Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül eső tevékenység végzése magántulajdonon alapuló szervezetekben történik.

113. §
A birtoklás jogának gyakorlói

(1)
A Szent Korona tagok által képviselt Szent Korona örök és elidegeníthetetlen tulajdonának birtokjogát gyakorolják:
a./
a Krisztust követő hit vallását követő szervezet
 
-
hit gyakorlásához,
    - „A vallásról és Művelődésügyről” szóló főtörvényben meghatározott nevelés-oktatáshoz,
 
-
„Az egészségről” szóló fötörvényben meghatározott
   
=
egészségügyi ellátó,
      = egészségügyi gondoskodó és
   
=
különleges egészségügyi gondoskodást
b./
a települési önkormányzatok
 
-
az egészségügyet,
    - a nevelés-oktatást és
 
-
az Alaptörvényben meghatározott egyéb szolgáltató- és termelő tevékenységet
szolgáló feladatok elvégzéséhez.

116. §
A mezőgazdaság és mezőgazdasági terményfeldolgozó ipar az összehangolt gazdasági rendszerben

(1) Magyarország mezőgazdaságának és élelmiszeriparának alapjellemzője az összehangolt gazdasági rendszerben megvalósuló önállóság.
(2)
Magyarország a települések igényfelmérése, valamint a külföldi megrendelések alapján felajánlja minden termelőknek terményenként és termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre Magyarországnak szüksége, a termelőnek lehetősége van. Amennyiben a termelő elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül Magyarország biztosít számára
  a./ beruházási támogatást,
b./
vetőmag-, szaporítóanyag és törzsállomány biztosítási támogatást,
c./
hozzájárulást a természetes termeléshez szükséges talajerőutánpótlási és természet-, valamint emberi egészségbarát védőszerek, alkalmazási módok (technológiák) alkalmazásához.
(3)
A mezőgazdasági terményfeldolgozó ipar alapvetően az alapanyag-ellátó területekhez kötődik. A termelőeszközök főszabályként település-önkormányzati, kivételesen magántulajdonban vannak. Magyarország az általa felajánlott mennyiség alapján, az anyagi elismerésen kívül biztosítja
a./
beruházási- és
b./
technológia-beszerzési támogatást.

118. §
Az alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló ipari termék előállítása

(1)
Az alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló, Magyarországon előállítható ipari termékek kiemelt fontosságú (stratégiai jelentőségűek) Magyarország gazdasági életében, ezért termelése kizárólag az összehangolt gazdasági rendszerben történhet.
(2)
Magyarország a települések igényfelmérése, valamint a külföldi megrendelések alapján felajánlja minden ipari tevékenységet folytató állampolgárnak termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre Magyarországnak szüksége, az előállítónak lehetősége van. Amennyiben az előállító elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül Magyarország biztosít számára
a./
beruházási támogatást,
b./
alap- és félkészanyag beszerzés összehangolását.

119. §
A kiegészítő emberi jogok biztosítását szolgáló ipari termékek előállítása

(1)
A személyes használatú termékek és a családi használatú beruházások fedezete az egyéni elismerés mértéke (jövedelem).
(2)
Magyarország a települések igényfelmérése alapján felajánlja minden kiegészítő emberi jogok biztosítását szolgáló ipari tevékenységet folytató állampolgárnak termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre Magyarországnak szüksége, az előállítónak lehetősége van. Amennyiben az előállító elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül Magyarország biztosít számára
Az összehangolt gazdasági rendszerben
a./
Magyarország biztosítja a termelés (szolgáltatás) iránti igényt, és a termelés (szolgáltatás) feltételeit,
b./
az összehangolt gazdasági rendszerben személy (szervezet) pedig a szerződésben meghatározott határidőre, minőségben és mennyiségben előállítja a terméket, illetve elvégzi a szolgáltatást.

Szolgáltatás
121. §

(4)
A közösségi és a gondoskodási szolgáltatások kivételével a lakossági szolgáltatásokat a magántulajdonon alapuló kisipar végzi.
Magyarország a települések igényfelmérése alapján felajánlja minden kisipari tevékenységet folytató állampolgárnak szolgáltatásonként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre Magyarországnak szüksége, a kisiparosnak lehetősége van. Amennyiben a kisiparos elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül Magyarország biztosít számára
a./
beruházási támogatást és hitelt, valamint
b./
beruházási támogatást és hitelt, valamint

Idegenforgalom
122. §

(4)
Az idegenforgalomban alkalmazott tulajdonformák:
a./
A szállodák önkormányzati, míg
b./
az éttermek, panziók és magánházakban biztosított vendéglátóhelyek magántulajdonban vannak.
(5)
Magyarország a gazdaság összehangolási rendszerében a belföldi és külföldi igényfölmérés alapján összehangolja az önkormányzati tulajdonú vendéglátóhelyek forgalmát. Ugyanezt felajánlja az idegenforgalomban résztvevő magánvállalkozóknak is
Az összehangolásban részt vevő vendéglátóhelyek számára a személyi elismerésen kívül Magyarország
a./
beruházási támogatást vagy hitelt nyújt, illetve
  b./ mezőgazdasági és élelmiszeripari termék beszerzésének, valamint
c./
a létesítmények kihasználásának
összehangolását végzi.

123. §
Belkereskedelem

(1)
Magyarország belkereskedelmének feladata, hogy az igényeket kielégítő termékeket, terményeket eljuttassa a termelőtől az állampolgárig.
(2)
A kereskedelem tulajdonformája a magántulajdonú kiskereskedelem.
(3)
a./
Magyarországon az összehangolt gazdasági rendszerében résztvevő boltok végzik - a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához szükséges termékek forgalmazásán kívül - az alapvető emberi jogok körébe tartozó termékek és termények eljuttatását az állampolgárokhoz.
b./
Magyarország a települések igényfelmérése alapján felajánlja minden kiskereskedőnek a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához szükséges termékek összehangolt gazdasági rendszerben történő kereskedelem lehetőségét.

126. §
Személyforgalom

(4)
A helyi tömegközlekedést, a helyközi közúti tömegközlekedést a települési önkormányzatok tulajdonában lévő szervezetek végzik.

127. §
Áruszállítás

(4)
Magyarország a települések igényfelmérése alapján felajánlja minden magánszállítónak az összehangolt gazdasági rendszerben történő áruszállítás lehetőségét. Az összehangolásban részt vevő áruszállítók számára a személyi elismerésen kívül Magyarország
a./
beruházási támogatást és hitelt biztosít,
b./
a más szállítóeszközökkel történő szállításokat összehangolja.

_____________________________________________

„A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény Alaptörvényben meghatározott kötelező részei:

A testedzéshez való jog (56. §)
A települések és a társadalmi csoportok önkormányzatisághoz való joga (67. §)

Visszatér a lap tetejére

 

Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény irányelvei a települési politikára

A települési államhatalom választása és működése (1. melléklet)

Népakarat nyilvánítás
Választás
Népszavazás
Alapválasztás
Időközi választás
1. Nemzetgyűlési képviselőválasztás:
  - Nemzetgyűlési tag,
  - Nemzeti Tanács tag,
  - Nemzetgyűlés elnöke,
  - Magyarország elnöke
2. Területi (települési) képviselő-választás:
  - települési önkormányzati képviselő
  - Polgármester,
  - alsóházi képviselő
3. Társadalmi csoport képviselő-választás:
  - társadalmi csoport képviselő
  - Elnök,
  - felsőházi képviselő
  - nemzetközi szervezet képviselője
A képviselő megbízatása megszűnik, ha
- meghalt,
- egészségi állapota miatt lemondott,
- önként lemondott, vagy
- a képviseltek érdekeivel ellentétes döntése miatt visszahívták.
A fenti okból betöltetlen képviselői megbízatás elnyerésére időszaki
- Nemzetgyűlési képviselőválasztást,
- Területi (települési) képviselőválasztást, vagy
- Társadalmi csoport képviselőválasztást
kell tartami a képviselői hely szerinti körben
1. Alaptörvény módosítás kezdeményezése
2. Alaptörvény szintű főtörvény módosítás kezdeményezése
3. Főtörvény módosítás kezdeményezése
4. Résztörvényalkotás, módosítás és hatályon kívül helyezés kezdeményezése
5. Nemzetközi szerződés megkötésének, módosításának és hatályon kívül helyezésének kezdeményezése
6. Kormányrendelet alkotás, módosítás és hatályon kívül helyezés kezdeményezése
7. Települési önkormányzati rendeletalkotás, módosítás és hatályon kívül helyezés kezdeményezése
8. Társadalmi csoport önkormányzati rendeletalkotás, módosítás és hatályon kívül helyezés kezdeményezése
Települési önkormányzatok
Társadalmi csoportok önkormányzatai
1. A Települési önkormányzati rendeletet előterjeszti, a döntés-előkészítést a Polgármester végzi
2. A Települési önkormányzati rendeletet az Önkormányzat elfogadja vagy elutasítja, a Polgármester ennek megfelelően vagy hatályba lépteti, vagy nem
1. A Társadalmi csoport önkormányzati rendeletét előterjeszti, a döntés-előkészítést az Elnök végzi
2. A Társadalmi csoport önkormányzati rendeletet az Önkormányzat elfogadja vagy elutasítja, az Elnök ennek megfelelően vagy hatályba lépteti, vagy nem

Általános rendelkezések
7. §

(4)
A közvetlen hatalomgyakorlás tárgyköre:
a./
Alaptörvény és Alaptörvény szintű főtörvény módosítás kezdeményezése;
b./
az alábbi jogszabályok alkotásának, módosításának és hatálytalanításának kezdeményezése:
    - Főtörvény, résztörvény, kormányrendelet,
 
-
Települési önkormányzati rendelet,
    - Társadalmi csoport önkormányzati rendelet,
 
-
Nemzetközi szerződés;
c./
a megválasztott képviselők érdekképviseleti tevékenységének felülvizsgálatának kezdeményezése.
(5)
A közvetlen hatalomgyakorlás eszköze:
a./
Beadvány a Nemzeti Tanácshoz,
b./
népszavazás kezdeményezés a „Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról” szóló 2. főtörvény szerint.

Az államhatalom gyakorlás kettős egysége
8. §

(4)
A végrehajtás szervezetei:
a./
Magyarország elnöke,
b./
Magyarország Kormánya,
  c./ az Országgyűlés alsóháza,
  d./ az Országgyűlés alsóházának elnöke,
  e./ az Országgyűlés felsőháza,
  f./ az Országgyűlés felsőházának elnöke,
  g./ a települések önkormányzata,
  h./ a polgármester,
  i./ Társadalmi csoportok önkormányzata,
  j./ Társadalmi csoport önkormányzatának elnöke.

60. §
A Kormány tagjai

A Kormány tagja Miniszterelnök és a miniszterek, akik az alábbi minisztériumokat egyszemélyi felelősséggel vezetik:
(5)
Települések és társadalmi csoportok minisztériuma

64. §
A Kormány általános feladatai

(1)
A Kormány
d./
a települések és társadalmi csoportok minisztere közreműködésével biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését;

Az Országgyűlés
Általános rendelkezések
71. §

(1) Az Országgyűlés a Szent Korona értékrendből eredő vezetői feladatokat végző legfőbb népképviseleti végrehajtó szerve.
(2)
Az Országgyűlés két házból áll:
a./
a Felsőházat a társadalmi csoportok
b./
az Alsóházat a települések
választott képviselő alkotják.

Az Önkormányzatok
81. §
Általános rendelkezések

(1)
A község, a város, a fővárosi kerület (a továbbiakban együtt: település), a települések csoportjai, illetve a Szent Korona Önigazgatási Rendszere szerinti társadalmi csoportok érdekeit önkormányzati szervezetek képviselik, amelyek feladata közvetíteni és érvényesíteni a népakaratot az országgyűlési és önkormányzati választások során, illetve felügyelni a képviselők munkáját.
(2) A társadalom működésének szerves egységét megbontó, gyűlöletkeltő képviselővel szemben hamis érvek alapján bizalmatlanságot keltő, vagy idegen érdeket érvényesítésére törekvő társadalmi szervezetek ilyen tevékenységet végző vezetői és tagjai bűncselekményt követnek el, és a megállapított büntetési tétel mellett az érdekképviseleti gyakorlásának jogát örökre elvesztik.
(3) A települések és a társadalmi csoportok működésének részletes szabályozását „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény határozza meg.

A települési önkormányzatok
82. §
Általános rendelkezések

(1)
A település önigazgatása (szubszidiaritása) a társadalmi csoportok önigazgatásával együtt jeleneti Magyarországon a hatalomgyakorlás alapját. Ennél fogva a település közhatalmi, közigazgatási és gazdasági egység.
(2) Az egy megyébe tartozó városok és községek államhatalmi feladatainak végzését a Megyei Közgyűlés hangolja össze.
(3) A fővárosi kerületek államhatalmi feladatait a Fővárosi Közgyűlés hangolja össze.
(4) Magyarország fővárosa Budapest.
(5) A várossá és a községgé nyilvánítás feltételeit, a főváros kerületeit, a megyék nevét, székhelyét, továbbá a hozzájuk tartozó városokat és községeket az „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény határozza meg.
(6) A település
  a./ település önigazgatását ellátó önálló önkormányzattal,
b./
önálló egészségügyi alapellátással,
  c./ önálló nevelési-oktatási intézményekkel,
  d./ önálló közbiztonsági szolgálattal,
e./
önálló tűz- és katasztrófavédelmi szolgálattal
  rendelkezik.
(7)
A település, továbbá a megye és a főváros államigazgatási, államhatalmi feladatai ellátásának részleteit az Alaptörvény és „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény határozza meg.

83. §
A települési önkormányzatok megalakulása

(1)
A települési önkormányzatot az Első képviselőválasztás eredménye alapján a választott polgármester hívja össze, a választást követő tíz napon belüli időpontra.
(2)
A Település Önkormányzati tagjai megbízatásának (mandátumának) igazolása és a Szent Koronára tett eskü után a Település Önkormányzata megalakul.
(3)
A települési önkormányzat azon tagjai, akik nem az Első képviselőválasztáson kapnak megbízatást, a megválasztásuk utáni első települési önkormányzati ülésen igazolják megbízatásukat és tesznek esküt a Szent Koronára.

84. §
A települési önkormányzatok működése

(1)
A települési önkormányzatát a polgármester, a fővárosi önkormányzat közgyűlését a főpolgármester, a megyei közgyűlést az elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester) vezeti.
(2) A települési önkormányzat a helyi közügyekben önállóan és általános hatáskörrel jár el.
(3) A települési önkormányzat települési közügyet kivételesen és csak akkor utalhat más állami szerv hatáskörébe, ha ezt a közügy jellege, az eredményesség vagy a gazdaságosság követelménye indokolja.
(4) A települési önkormányzat döntése, működése kizárólag a jogszerűség szempontjából vizsgálható felül.
(5) A települési önkormányzat törvényességi ellenőrzéséről a Nemzeti Tanács, a Kormány, pénzügyi és gazdasági ellenőrzéséről az Állami Számvevőszék gondoskodik.
(6) A települési önkormányzat jogsértő döntésének felülvizsgálata - az (5) bekezdésben meghatározott ellenőrző szerv kezdeményezése alapján - a bíróság hatáskörébe tartozik.

A települési önkormányzatok feladatai
85. §

(1) A települési önkormányzatok alapjogai és kötelezettségei egyenlőek.
(2)
A települési önkormányzat - „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény keretei között - a települési közügyek intézése, a települési közszolgáltatási feladatok ellátása céljából a következő önkormányzati alapjogokat gyakorolja:
a./
a település minden lakójára kötelező érvényű rendeletet alkot,
b./
meghatározza szervezeti és működési rendjét,
  c./ szabadon társulhat más önkormányzatokkal, érdekképviseleti szövetséget hozhat létre, együttműködhet más országok települési önkormányzataival, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek,
  d./ gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat,
  e./ e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel vállalkozást folytathat, amely nem veszélyeztetheti kötelező feladatainak ellátását,
  f./ meghatározza éves költségvetését, és annak alapján önállóan gazdálkodik,
  g./ a hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, véleményt nyilváníthat,
  h./ önkormányzati jelképet alkothat, helyi kitüntetést és elismerő címet alapíthat.
(3) A települési önkormányzati alapjogok bírósági védelemben részesülnek.
(4)
A kötelező feladat ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet a nemzeti vagyon növelésének településre eső része képezi, „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény szerint.

86. §
A települési önkormányzati rendelet

(1)
Az önkormányzat tagja által indítványozott, vagy népi kezdeményezéssel indított, az önkormányzat tisztségviselői által készített, és a polgármester által előterjesztett új települési önkormányzati rendelet-tervezet, vagy meglévő rendelet módosítás-tervezet, illetve hatályon kívül helyezési jogszabálytervezet vitája, elfogadása vagy elutasítása.
A jogszabályalkotási határozatot a polgármester lépteti hatályba.
(2)
A települési önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.

A polgármester
87. §

(1) A települési önkormányzat elnöke az Első képviselőválasztás eredménye alapján a választott polgármester.
(2)
A polgármester az önkormányzati feladatain kívül az Országgyűlés alsóházának képviselői feladatait is ellátja, ha az Első vagy az időszaki képviselőválasztáson erre meghatalmazást kapott.

A település által alkalmazott felelősségre vonás
88. §

(1)
Az önkormányzati indítványra, vagy népi kezdeményezésre a területi önkormányzat megbízatás-visszavonó eljárást folytat és amennyiben az abban megnevezett elöljáró(ka)t elmarasztaló határozatot hoz, kezdeményezi a Magyarország elnökeénél
a./
a határozatban érintett önkormányzati tag(ok) megbízatásának felfüggeszését és
b./
időközi választás kiírását a határozatban elmarasztalt önkormányzati tag helyére.
(2)
Az (1) bekezdés szerint lefolytatott eljárás alapján a települési önkormányzat büntetőeljárást indít hazaárulás bűncselekményének elkövetése miatt, a „Büntetésről” szóló résztörvény szerint
a./
az elmarasztalt elöljáró(k) ellen,
b./
a megbízatást-visszavonó eljárás kezdeményezői ellen, ha a lefolytatott eljárás nem marasztalja el az elöljáró(ka)t.
(3)
A települési önkormányzat határozatképtelensége esetén a polgármester
a./
büntetőeljárást indít az engedély nélkül távol maradó önkormányzati tagok ellen, hazaárulás bűncselekményének elkövetése miatt;
b./
kezdeményezi a Magyarország elnökeénél az engedély nélkül távol maradó önkormányzati tagok
 
-
megbízatásának felfüggeszését és
    - időközi választás kiírását az önkormányzati tagok helyére.

_____________________________________________

„A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, alaptörvény szintű 1. főtörvényben meghatározott kötelező részei:

Kezdeményezi és előkészíti a Magyarország elnökeének városi cím adományozásáról szóló rendeletalkotását. (26. §)
A települések működésének részletes szabályozása (81. §)
A település, továbbá a megye és a főváros államigazgatási, államhatalmi feladatai ellátásának részleteinek szabályozása (82. §)
A település önkormányzat alapjogai kereteinek meghatározása a települési közügyek intézése, a települési közszolgáltatási feladatok megállapítása céljából (85. §)
A település kötelező feladatainak ellátásához szükséges, a nemzeti vagyon növelésének településre eső részének (pénzügyi fedezetet) megállapítása (85. §)

Visszatér a lap tetejére

 

Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról” szóló, 2. főtörvény irányelvei a települési politikára

Általános rendelkezések
1. §

(2)
A Szent Korona Önigazgatási rendszerének alapja a települések és a társadalmi csoportok érdekeit kifejező önkormányzatiság (szubszidiaritás), amely a társadalom legszentebb alapkövére, a családra épül.

A népképviselet gyakorlásának alapelvei
3. §

(1) Az e főtörvényben meghatározott elöljáróságokat és elöljárókat (népképviseleti megbízottakat) a Szent Korona Önigazgatási rendszere szerint választócsoportok választják.
(2)
Azonos településen élő együttes és egyéni választókból állnak
a./
a települési választócsoportok, ha a település azonos települési egységen (utca, tér, tanyacsoport) belül élnek,
b./
a társadalmi csoporthoz tartozó választócsoportok, ha abban ugyanazok a társadalmi csoportok (nemzetiség, vallás, korcsoport, szakma) vannak képviselve.
(3) Az elöljáróságok tagjai és az elöljárók kiválasztása szavazati pontérték-többséggel, nyílt szavazással történik.
(4)
Az elöljáróságok tagjai és az elöljárók kiválasztása során a pontérték számítás a következők szerint történik:
a./
együttes választójog (család) alkalmazása esetén a pontérték azonos az együttesen választójogot gyakorló azon Szent Korona tagok számával, akikre nem vonatkozik a 2. § (3) bekezdés b./, d./ és e./ pontok szerinti kizáró okok egyike sem,
b./
egyéni választójog esetén a pontértékszám egy.
(5)
A választócsoportok közvetlenül a következő elöljárókat választják:
a./
települési önkormányzati képviselő,
b./
polgármester
  c./ alsóházi képviselő,
  d./ társadalmi csoport önkormányzati tag,
  e./ társadalmi csoport elnöke,
  f./ felsőházi képviselő,
  g./ nemzetgyűlési tag,
  h./ Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselő megbízott,
  i./ Nemzeti Tanács tagja,
  j./ Nemzetgyűlés elnöke,
  k./ Magyarország elnöke
(6)
A megyénkénti nemzetgyűlési és országgyűlési tagok számát az 1. sz. melléklet tartalmazza.

A megyénkénti nemzetgyűlési és országgyűlési tagok száma (1. sz. melléklet)

Megye

Szavazó

%

Nemzet-gyűlési tag

Alsóházi képviselő

Felsőházi képviselő

Település

Bács-Kiskun

435 354

5

560

10

11

115

Baranya

325 465

4

597

7

8

301

Békés

319 507

4

446

7

8

75

Borsod-Abaúj-Zemplén

583 884

7

905

13

15

356

Budapest

1 424 361

18

1 612

32

37

32

Csongrád

339 943

4

455

7

9

60

Fejér

337 800

4

416

7

9

108

Győr-Moson-Sopron

350 417

4

458

7

9

182

Hajdú-Bihar

431 453

5

511

9

11

82

Heves

262 963

3

342

6

7

119

Jász-Nagykun-Szolnok

333 089

4

412

8

8

78

Komárom-Esztergom

250 969

3

318

5

7

76

Nógrád

176 240

2

269

4

5

129

Pest

847 424

11

949

16

22

186

Somogy

268 853

3

445

6

7

245

Szabolcs-Szatmár-Bereg

446 212

6

571

10

12

229

Tolna

200 034

3

303

5

5

108

Vas

215 668

3

377

5

6

216

Veszprém

296 084

4

444

7

8

217

Zala

240 534

3

453

5

6

257

 

8 086 254

100

10 843

176

210

3 171

4. §
A települési népképviselők kiválasztása

(1)
A települési választócsoportok kiválasztják tagjaik közül azokat a választhatósági joggal rendelekező személy(eke)t,
a./
akik „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 82. – 86. §-ai szerint legalkalmasabbak a településrész érdekeinek települési önkormányzati és nemzetgyűlési képviseletére,
b./
aki „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 82. – 87. §-ai szerint legalkalmasabb a település vezetésére.
(2) Az azonos településhez tartozó települési választócsoportok az (1) bekezdés b./ pontja szerinti jelöltek közül kiválasztják a település polgármesterét, aki tagja a Nemzetgyűlésnek.
(3)
Az azonos választási körzethez (ld. 2. sz. melléklet) tartozó települési választócsoportok a (2) bekezdés szerint választott polgármesterek közül kiválasztják a választási körzethez tartozó települések alsóházi képviselőjét.

6. §
A Nemzeti Tanács tagjainak kiválasztása

Az azonos megyéhez tartozó települési és a társadalmi csoporthoz tartozó választócsoportok közösen választják ki azokat a választhatósági joggal rendelekező személyeket, akik „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 27. – 31. §-ai szerint legalkalmasabbak a megye Nemteti Tanácsban történő képviseletére.

7. §
Az irányítást és végrehajtást vezetők kiválasztása

Az összes települési és a társadalmi csoporthoz tartozó választócsoport közösen választja ki azokat a 45. életévét betöltött, választhatósági joggal rendelekező személyeket, aki
(1) „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 21. – 26. §-ai szerint legalkalmasabb a Magyarország elnökeeként,
(2)
„Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 52. – 57. §-ai szerint legalkalmasabb a Miniszterelnökként
szolgálni Magyarországot.

8. §
Népi kezdeményezére indított megbízatás-visszavonási eljárás

Amennyiben a kiválasztott elöljáró a képviseltek érdekeivel ellentétes tevékenységet folytat, a megbízatást adó választók népi kezdeményezéssel megbízatás-visszavonási eljárást indíthatnak a 12. § szerint.

Alapválasztás
9. §

(1)
Az Első (Alkotmányozó) Nemzetgyűlést létrehozó elöljáróság- és elöljáróválasztás ad megbízatást az államhatalmat irányító és végrehajtó elöljáróságoknak és elöljáróknak.
(2)
A választócsoportok folyamatosan végzik ellenőrző feladatunkat a 8. § szerint.

Rendkívüli választás
10. §

(1) Rendkívüli választást kell tartani a 3. § (5) bekezdésében meghatározott elöljáró
a./
halála,
b./
egészségi alkalmatlanságának megállapítása,
  c./ önkéntes lemondása,
  d./ visszahívása
  esetén.
(2)
A rendkívüli választást azok a választócsoportok végzik, amelyek jogosultságát a 4. - 7. §-ban meghatározott elöljáró megbízatásának megszűnése érinti.

Népi kezdeményezés
12. §

(1)
A Szent Korona bármely tagja népi kezdeményezéssel, a megbízott elöljáróságok és elöljárók képviseltek érdekeivel ellentétes tevékenysége miatt megbízatás-visszavonó eljárást indíthat „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény
b./
80. §-a szerint
 
-
az Országgyűlés tagja ellen,
c./
88. §-a szerint a polgármester és/vagy az önkormányzati tag ellen, illetve
    - a polgármester
   
=
az önkormányzati tag ellen,
      = az önkormányzat határozatképtelensége esetén a távolmaradó önkormányzati képviselők ellen.
(2)
„Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 20. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés szerint lefolytatott eljárás alapján a Nemzetgyűlés büntetőeljárást indít hazaárulás bűncselekményének elkövetése miatt, a „Büntetésről” szóló résztörvény szerint
a./
az elmarasztalt elöljáró(k) ellen,
b./
a népi kezdeményezést tevők ellen, ha a lefolytatott eljárás nem marasztalja el az elöljáró(ka)t.

Visszatér a lap tetejére

A munkacsoport tagjai:

Név
Cím
Telefon
E-mail
Megjegyzés
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         
         

Visszatér a lap tetejére

© 2002, Pajzsmozgalom Minden jog fenntartva.
6701 Szeged, Pf. 2443. Tel.: 30/616-3894 E-mail:
halasz.jozsef@szksz.com
Az önkormányzatiság érvényesülése a településeken A közszabadság kiválasztási elvének érvényesülése